Egy 270 éves közösség üzenete
Lednitzky András, a Zsidó Hitközség elnökének beszéde a Szegedi Őszi Kulturális Fesztivál megnyitóján
Él Szegeden egy vallási közösség, amely az 1700-as évek közepétől került a városba. 1781-ben hozta létre első szervezetét, alkotta meg alapszabályát, majd tagjai jelentős részt vállaltak, építettek, adtak, lokálpatriótaként ipart, kereskedelmet, tudományt, kultúrát, csodás palotákat, művészi értékeket, lakóhelyeket. Munkahelyeket teremtettek befogadóik számára. Velük együtt, hosszú időn keresztül, hosszú időn át, közülük kerültek ki a város legjobb polgárai. Aztán jött egy korszak, amikor az államgépezet elfelejtette, kirekesztette polgárait, csupán vallásuk, fajuk alapján megkülönböztette a többiekkel egyenrangú állampolgárait. Ennek lett a végkifejlete a Holokauszt, amely számunkra, a mai Magyarország területén közel 470 ezer, Szegedről közel 3 ezer sorstársunk életébe került. Munkaszolgálatosként, gettózottként erőltetett menetben, munka- és haláltáborokban, lágerben. A felszabadulást követően sokukat a Gulágra száműzték, míg másoknak az életüket kellett újrakezdeni.
Több mint 270 éve vagyunk jelen Szeged városában. Amikor 1996-ban a helyi hitközség elnöke lettem, társaimmal arra tettem voksomat, hogy ennek a ma is élő közösségnek a továbbélését, megújulását segítsem elő. Nyitottabbá tesszük, még szorosabb kapcsolatot építve a társvallásokkal, akik közül nagyon sokat segítettek a nehéz években is, üldözöttek életét mentve. Azt terveztük, s tesszük, hogy a vallás gyakorlása mellett követjük őseink által alkotott kulturális létet, visszahozzuk azt a nyílt zsinagógai hangulatot, amelyben a húszas évekig, a békeidőben éltek. Ápoljuk a löwi hagyományokat a Tóra, a neológia előírásainak szellemében, s őrizzük tovább az 1900 és 1903 között épült 112 éves zsinagógánkat, a vele egyidős közösségi házunkat,s a lassan 200 éves temetőnket.
19 éve, első televíziós interjúmban az azóta elhunyt Kármán György, a kiváló orgonista kérdezte tőlem: asszimiláció vagy integráció? Varga Papp László könyvében felvetett: magyar, szögedi, zsidóság, esetleg szögedi zsidómagyar, vagy zsidó magyarság a válaszom. A jó értelembe vett integrálódott személyiség, amely egyéniségében és közösségében is megőrzi, átadja identitását, értékeit. Kiteljesíti a szimbiózist, igazolja, hogy a hazai zsidó kultúra a magyar kultúra része, annak alkotóeleme. Fesztiváljaink erről szóltak, s most is, ha áttekintik műsorainkat, láthatják, ezt teljesítjük ki. Lesz komolyzene, könnyűzene, jazz, klezmer és cigányzene, megszólal a csodás orgonánk, vendégszerepel nálunk hazai, külföldre elszármazott, külföldi szóló- és együttes művészek sokasága. Lesz könyvbemutató, lesznek kiállítások, de ismét megtartjuk az Izraeli Vacsoraestünket. Amennyiben bevételünk adódik, azt a zsinagógánk rekonstrukciójára fordítjuk.
