hírlevél 15-08-07 (gyász, nyár)

Tiszteltjeink!

A Tóra „keményen” kezd:
„Most pedig Izrael, mit kíván az Örökkévaló, a te Istened tőled; minthogy féljed az Örökkévalót, a te Istenedet, hogy járj minden útjain, szeresd őt és szolgáld az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel és egész lelkeddel…”

„Csak” ezt kéri – „félni”,
Egyik oldalról, ez a legtöbb, hiszen egy lelkünknek adott parancs, ami egész valónkra kihat.
másrészt pedig a legkönnyebb, hiszen az Istenfélelem szikrája ez minden zsidó emberben benne van.
Nehéz parancsolat ez?
Mindannyian 2 részből állunk össze:
1.     amit az Isten adott
2.     amit mi szerzünk hozzá

Ugyanolyan fontos a piciny, mint a nagy – hiszen az eredete ugyanaz.

Picit menjünk vissza a kezdetekhez, és akkor picit jobban megértjük, mi is lehet ez az Istenfélelem.
1)
Tény: a világot, az Isten, az embernek adta, hogy uralkodjan rajta.
2)
A világban minden, de minden (leszámítva az embert) képtelen az Istennel folytatott kommunikációra.
Minden a saját „programja” szerint működik. (ösztön). Persze vannak intelligens állatok, de Isten felé csak az ember tud fordulni.
Ez miért fontos?
Mert a többieknek nincs lelkük!

Vegyük csak ki az embert ebből a világból!
A világ ember nélkül is tökéletesen „működne”. Azaz nem kellünk bele . – Ezt nehéz beismerni… Sőt, még táplálékláncban sem vagyunk benne…
Persze, hogy nem, hiszen az ember nem is azért lett teremtve,

A teremtéskor Isten a világ fölé helyezte az embert, és az ember másként is „működik” mint a világ – a maga szabad akaratával, gondolkodásával, és a lelkével, és ami a legcsodásabb, hogy ez az ember mégis tökéletesen illeszkedik a természet rendjéhez.
Ez paradoxikus. És ettől gyönyörű az emberen és az ember célján gondolkodni.
Hiszen nekünk kell dolgozni és alakítani a világot. A lehetőség – a teremtés óta – megvan.
Istenfélelem – ez egy piciny dolog, ami természetes

Gyermekként sosem értettem meg, hogy a felnőttek miért mondogatják a közhelyes „jobb adni mint kapni” mondatot.

Ma már tudom és hálás vagyok, hogy én is adhatok.

Így alakítom én is a sorsomat. És ti is.
Ezt minden nap megköszönöm a Fennvalónak, és a mestereimnek, akiből ebben a néhány hónapban négyet veszítettem el.
Herzog Laci, Schweitzer József, Domán István és Deutsch Róbert.

Emlékükből fakadjon áldás!

—– Sábát ——
hetiszakasz: ékev /
sábát: 19:52 – 21.01
rajzfilm:

hétfő – gyászházban

csütörtök 7.00