A GONOSZ SZEMANTIKÁJA
Senki nem hiszi azt, hogy amit tesz, az gonosz lenne, az emberi agy mindent képes racionalizálni
– nyilatkozta Zimbardo B. Simon Krisztiánnak adott interjúban, majd rátért Hitlerre is, és felhívta a figyelmet Mein Kampf előszavára, amelyben azt írta az egykori Führer, hogy a zsidókérdés megoldásával olyan feladatot lát el, amit isten ruházott rá. A szociálpszichológus szerint tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül gonosznak a szemantikáját, jelentéstartamát. Stanley Milgram szociálpszichológus 1961-es kísérletét idézte ennek alátámasztására, amelyben 1000 átlagos emberek vettek rá arra, hogy halálos áramütést adjanak másoknak, mondván, hogy az áramütések arra szolgálnak, hogy a rájuk bízott embereknek utána jobb legyen. Rövid időn belül kiderült, hogy amennyiben a kísérlet vezetője vállalja a felelősséget, normális emberek kétharmada (65%) potenciális gyilkossá válik tekintély parancsára.
7 társadalmi folyamat, ami zsírozza a gonosz csúszós lejtőjét – Zimbardo elképzelése szerint:
1. Gondolkodás nélkül megtenni az első lépést
Amikor a megszokottól eltérő helyzetbe kerülünk, meglévő sémáinkra többé nem tudunk számítani, nekünk kell a helyzetet értékelni és kidolgozni, kigondolni mi a teendőnk.
2. Mások elembertelenítése
Hannah Arendt, filozófus-politológus a rossz banalitását elemezve arra a következtetésre jut, hogy valójában nem is tudja meghatározni mi a radikális rossz, de úgy látja, valamiképpen ahhoz a jelenséghez van köze, amikor az emberek, mint emberek fölöslegessé válnak: „nem arról van szó, hogy eszközként használják őket valamilyen cél eléréséhez – ez emberi lényegüket érintetlenül hagyja, csupán emberi méltóságukkal ütközik –, hanem arról, hogy mint emberi lények válnak fölöslegessé.”
„A cikk folytatásáért, kattintson ide”: panpeterstop.
