hírlevél 15-07-30 (minjen kérés, menekültek, országos főrabbi / rabbitestület igazgatója

Vigasztalás – furcsa szó. Múlt héten tisá beáv, a legnagyobb zsidó gyásznap.
Vigaszra van szükség. A sábát náchámu erről szól. Sőt hozzá lehet tenni a hetiszakasz nevét is: „váetchánán” a jelentése: „és esdekeltem”, azaz imádkoztam.
A modern tudomány már alátámasztotta, amit a zsidóság évezredek óta vall: a szavak ereje, az ima ereje, és a szavakból az emberbe átsugárzó erő – sorsokat és életeket tud megváltoztatni.
Ez az újév előtti 7 hét varázsigéje.
A zsidó történelemben a zsidó emberek sohasem keresték Istenben az őket ért fájdalmak okát.
„Ez Isten büntetése!” mondogatása – a zsidó hagyomány szerint nettó butaság. Illetve saját hibáinknak elfedése.
Létezik az emberi gondolat. Ez bennünk van, teremtett dolog. Ezen belül van az az oldal, ami folyton csábít bennünket.
Jécer hárá (rossz ösztön)- a héber neve. Veszélyes, uralkodni kell rajta.
Minden rombolás alapja az ember önmaga. Vigasztalni kell utána bennünket. Náchámu.
Éppen ezért ezen a héten olvassuk fel a Tórából a 10 parancsolatot és a Smá Jiszráél-t is.
Ebben van két szó: Istent szeretni kell „teljes szíveddel” – „behol levávhá”
„Teljes szíveddel”… a rabbik szerint jelenti, hogy mindkét ösztönünkkel. A jóval és a rosszal. Ez a két erő, ami az ember tetteit irányítja.
Az a bizonyos „rossz ösztön” bennünk él születésünk pillanatától kezdve, ám a „jó ösztön” csak 12 illetve 13 éves korban kap erőre, és akkortól kezdve képes küzdeni az „ellenfelével”.
És hogyan lehet Istent mindkét ösztönnel szolgálni? Talán úgy, hogy az ember a jó ösztönét addig edzi, amig az fel nem ismeri a rosszat és le nem győzi, ezáltal is lépésről-lépésre erősödve.