Heller Ágnes filozófus édesapja botlatókövének átadásán beszélt.

Nem egy népnek, hanem egy embernek állítanak emléket

Heller Ágnes filozófus édesapja botlatókövének átadásán beszélt.

 

 

 

Mi a véleménye, hogy tetszik Önnek ez az újfajta megemlékezési módszer?

Minden megemlékezési módszer fontos, akármilyen is az. Ennek nem szimbolikus a jelentősége, hanem sokkal inkább az egyes emberről való megemlékezés az, ami fontos. Ahol most vagyunk, az apám lakott, így a kő az ő emlékét hordozza majd. Itt most nem egy népnek, nem egy sorsnak, hanem egy embernek állítanak emléket, aki egyike volt az áldozatoknak. Ezért is tartom ezt egy szép megemlékezés-formának.

Innentől kezdve Ön is ellátogat majd a Falk Miksa utca 24-26-ba, hogy emlékezzen édesapjára ezen a botlatókövön?

Nem ezért jövök el, hiszen én emlékszem édesapámra, én 70 év alatt nem szűntem meg emlékezni róla. Nekem nincs szükségem erre a botlatókőre, hogy emlékezzem. Azért van ez, hogy mások lássák, ez az ember itt élt, és ő, aki itt élt, megölték Auschwitzban.

Az Ön gyerekei, unokái is emlékeznek, annak ellenére, hogy nem is ismerték a nagyapjukat, dédapjukat?

Pontosan így van, a lányom nemrégiben az interneten tette közzé az apám végrendeletét, amit mindenki elolvashat, mindenki kommentálhat. Az apám csodálatos ember volt, ahogy a végrendelete is az volt, így megismerik, de meg is ismertetik a nagyapjuk emlékét, akivel soha nem tudtak találkozni.

Ön egy sokat publikáló tudós, most melyik könyvén dolgozik?

Most egy nagyon furcsa könyvön, egy filozófiatörténeti munkán gólyák számára, mert felháborít az, hogy manapság egyáltalán nem tanítanak filozófiát az egyetemeken. Amikor én jártam egyetemre, minden elsőéves tanult filozófiatörténetet, bölcsészek, közgazdászok, műszakik, most egyáltalán nem létezik filozófia oktatása. Az első kötetet fejezem be éppen, ebben az ókorral foglalkozom.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter