A Mózes utáni idők jeles napja Tisá BeÁv áv hónap 9-e . Szertartási előírása kevésbé szigorú, mint a nagyünnepiek.
Tisá BeÁv
Ez a zsidóság Pearl Harbor-i vereségének napja. A babilóniaiak i. e. 586. áv 9-én rombolták le Salamon Templomát. 655 évvel később a rómaiak ugyanezen a napon pusztították el a Második Templomot.
A zsidóság emlékezetén gyógyíthatatlan sebet ejtett a nemzetet ért két legnagyobb csapás végzetszerű véletlen egybeesése.
Böjttel és a Jom Kippurkor szokásos önmegtagadással emlékeznek meg áv 9-éről, noha ezen a napon szabad dolgozni. Van, aki áv első kilenc napján nem eszik húst. A nagyon vallásosak gyászolnak: támuz 17-étől amikor Nabukodonozor seregei áttörték Jeruzsálem városfalát Tisá BeÁvig három héten át nem borotválkoznak, nem vágnak hajat, nem rendeznek ünnepi eseményeket. Más nemzeti csapásokról is kisebb böjtökkel emlékezik meg az ünnepi naptár, de egyiknek sincs olyan részletes szokás- és imarendje, mint ennek az ünnepnek.
A böjt előtti utolsó étkezésnél az egyik fogást hamuval kell meghinteni: többnyire tojást szokás így enni, a néma fájdalomnak, a sors forgandóságának jelképét. A hívők napnyugta után az elsötétített zsinagógában gyűlnek össze, posztópapucsban csoszogva, fojtott hangon suttogva, mint a halottas háznál. Nem köszönnek, nem fognak kezet, nem mosolyognak. Az esti ima után alacsony zsámolyon vagy a padlón ülve hamuhoz érintik homlokukat, és gyertya vagy zseblámpa fényénél olvassák Jeruzsálem rekviemjét, Jeremiás siralmait. Középkori gyászdalokat, kinotot énekelnek temetési dallammal. Amilyen csöndben érkeztek, úgy is indulnak haza, búcsú nélkül.
A reggeli istentiszteleten a férfiak tfilin és tálit imaszíj és imakendő nélkül imádkoznak, mint azok, akiknek temetetlen halottjuk van. Ez az egyetlen nap, amelyen kivételesen a délutáni imához öltik fel ezeket. Akár a többi kisebb ünnepnapra, áv 9-ére sincsenek tórai munkakorlátozások. A legtöbben dolgoznak is, de a nagyon vallásosak az egész böjt idejét a Jeremiás próféta könyve és Jób könyve fölötti elmélkedéssel töltik.
Vannak, akik szerint Izrael Állam megszületése után anakronizmussá vált Cion bukását gyászolni. Ám a zsidó nemzet emlékezete hosszú. Nem hihető, hogy elfeledné Jeruzsálem elestének, a két Templom pusztulásának rettentő napját.
