A főigazgató bemutatta a modern Szeretetkórházat, ahol mindenkit szívesen látnak itthonról és külföldről egyaránt.
Alázat és tisztelet, erre van szükség!
Dr. Deutsch Zsuzsanna a Zsidó Szeretetkórház főigazgatója történelemről, a jelenről és a jövőről is beszélt. A főigazgató bemutatta a modern Szeretetkórházat, ahol mindenkit szívesen látnak itthonról és külföldről egyaránt.
Valamikor Itt Budapesten is több száz kórházi ágy állt a zsidó betegek rendelkezésére, nagyobb intézmények fogadták a gyógyulni vágyókat. Kérem, kalandozzunk egy kicsit ebben a múltban!
Valóban több zsidó kórház is volt egykor, az Orczy házban volt az első, ez később már kicsinek bizonyult. Ferdinánd király uralkodása alatt az akkori zsidó közösség kapta meg az engedélyt egy nagyobb kórház építésére. Az Aradi utcában épült meg ez a Zsidókórház, nagy kórtermekkel, kisebb műtőkkel. A nagyobb, jelentősebb beavatkozásokat igénylő műtétekhez már ekkor is konzíliumra hívtak más szakembereket is. Balassa János, a magyar sebészet egyik meghatározó alakja is az akkori Szeretetkórháznak volt az ilyen szakembere. Ő egyébként a magyar zsidóságért végzett munkájáért az akkori közösségi vezetéstől is elismerést kapott. Hozzátartozik még Balassa életútjához, hogy őt is elítélték a forradalom leverése után. Egy ideig Batthyány Lajossal volt egy cellában. Batthyány felesége az utolsó éjszakán egy tőrt juttatott be férjéhez, aki a tőrrel összeszabdalta a nyakát. Tette ezt azért, mert tudta, hogy ezzel a kötél általi kivégzést kénytelenek lesznek golyó általi halálra változtatni. A volt miniszterelnök sebeit Balassa látta el
Térjünk vissza a kórháztörténethez. Melyik volt az az épület, amelyik a jelenlegi Szeretetkórház elődjének számított?
Ez az Amerikai úton található épületegyüttes, amiben jelenleg az OITI, az Idegsebészet üzemel. Az épület homlokzatán még most is látható Mózes a kőszoborral. Ez már egy jelentős intézmény volt, amely az államosítás után szűnt meg. Ettől a perctől kezdve lett a Szeretetkórház a gyógyító, ellátó intézménye a hitközségnek, a megmaradt zsidóságnak, addig a Szeretetkórház „csupán” menedékhelyként szolgált az idős betegek számára. Az idősek, a betegek ellátása a zsidóságnak hagyománya, régebben elsősorban szállást, élelmet, nyugalmat adtak az arra rászorulóknak, nem a gyógyítás volt az elsődleges cél. Persze az is igaz, hogy ez ugyanígy működött más felekezeteknél is. Nagyon fontos kiemelni, egyáltalán nem véletlen, hogy az ilyen jellegű ellátások mellett a különböző felekezetek együtt, közösen lépnek fel, hogy közösen próbálják az államtól, az egészségügyi szervezetektől a közreműködést kérni. Sok ilyenben vagyunk benne, legyen szó a Bethesdáról, az Irgalmasokról, s még sorolhatnám. Most például egy nagy közös tervünkben megvalósításában is történt összefogás, ez a röntgendigitalizálás, így már elektronikusan is el tudjuk küldeni a leleteket.
Mivel ad többet egy felekezeti kórház?
Ezen én magam, s a kollégáim is sokat gondolkozunk. Egy dolog biztos, azt nem adja egy felekezeti kórház, hogy mondjuk, nyitott szívműtétet csinál. A mi fő profilunk egészen más. Én hosszú évekkel ezelőtt az Akadémián egy kongresszuson hallgattam egy előadást. Ezen a szakmai összejövetelen egy neves professzor arról beszélt, hogy Amerikában a kórlap felvételekor a szokásos rutinkérdések mellett felteszik a kérdést a betegnek, hogy hisz-e. Áttanulmányozva a kórlapokat, arra a következtetésre jutottak, hogy aki valamilyen módon hittek – teljesen mindegy, hogy valamilyen felsőbb hatalomban, vallásban, a Jóistenben -, azok az emberek, akik egyébként infarktusos betegek voltak, kimutathatóan jobban gyógyultak. Természetesen a hit kérdése nem oldja meg a beavatkozást, de mégis a statisztika szerint jobban gyógyultak a hívők. A hit adott valamilyen segítséget nekik. Ez nem csak a szívbetegeken segít, hanem rendkívül sok más betegségen is.
Egy kis statisztikával én is szolgálhatok, ha visszakanyarodhatok egy kicsit a történelemhez. Megkérdeztem fiatal medikusokat, majd később idősebb orvosokat, intézményvezetőket, hogy mit tudnak Maimonedeszről. A válaszok egészen lesújtóak voltak. Ön tudna javítani ezen a szomorú képen?
Maimonedesz a leghíresebb zsidó orvos volt, aki bejárta a világot, több nagy uralkodónak is orvosa volt. Neki egyébként egy nagyon híres imája is született a gyógyításról, amiben a hitnek és az orvosnak az alázata is hangsúlyosan szerepel. Már ő is megmondta, hogy az orvosnak igenis alázatosnak kell lennie a betegséggel szemben, mert ez egy olyan szakma, ahol a tévedés lehetősége fennáll. Tehát fennköltnek, mindentudónak semmiképpen sem szabad lenni. Maimonedesz ezt az alázatot tanítja meg, amit az orovslás, a betegség, a beteg felé kell nyújtani. Nem véletlen, hogy zsidó létére állandóan hívták keresztény és muzulmán koronás fők, vezetők magukhoz orvosnak. Alázat és tisztelet, erre van szükség.
Most térjünk vissza a mai korba. A világban szinte mindenki utazik, sokak számára az egyik kedvelt célország Magyarország. Amerikából, Izraelből is sokan jönnek – többek között – azért, hogy egykori őseik nyomán járhassanak. Van-e lehetősége egy embernek, aki nem rendelkezik magyar társadalombiztosítással, hogy fogadják őket, mondjuk egy általános kivizsgáláson?
Természetesen jönnek hozzánk Izraelből, máshonnan is, persze valamilyen biztosítás szükséges, ez a világ minden pontján így van, akik utaznak, azok azért kötnek valamilyen egészségügyi biztosítást. Nálunk van labor, röntgen, ultrahang, ez ugye mindennek az alapja. Az eredmények függvényében tudunk esetleg más kezeléseket is ajánlani.
Azt lehet tudni, hogy a hazai egészségügyi állapotok messze nem összehasonlíthatóak a külföldiekkel. Tud Ön olyan kórtermeket is ajánlani a külföldi betegeknek, amelyek megközelítik az ő otthoni helyzetüket?
Hála Istennek tudok, kaptunk segítséget ehhez a Joint-tól, az államtól, a Mazsihisztől, magánadományozóktól. Így jöttek létre olyan kisebb részlegek, amelyek már európai szintűek. Kétágyas, fürdőszobás, televíziós, egyes szobák légkondicionáltak. Nem véletlenül használtam, hogy kisebb szót, mert ez azért még nem jellemző Magyarországra. Mindezek mellett mi azon vagyunk, hogy a régi részben is javítsunk a körülményeken, hogy akár ezekben a forró napokban is elviselhetőbb legyen a légkör.
Más programok?
Próbálunk még olyan foglalkozásokat, közösségi, szórakozási, ismeretterjesztő lehetőségeket is nyújtani, hogy a betegeink figyelmét kicsit eltereljük a konkrét bajokról. Erre egy példát tudok mondani, évekkel ezelőttről. Devecseri Gábor, a magyar irodalom neves alakja, a költő, műfordító befeküdt egy akkori prominens intézménybe egy hasi műtétre, ám összevarrták, mert menthetetlennek minősítették. Csövekkel, lélegeztetőgépen az orvosok pár hetet adtak neki, de ő ezt követően 9 hónapot élt még, megírta a Bikasiratót, a Hasfelmetszés előnyeit. Ő akkor ezt az időszakot hitben élte meg, hogy van még miért élnie. Ezért van az, hogy hinni érdemes, és így akár a daganatos betegek is képesek akár könyvet is írni.
A Szeretetkórház egy zsidó intézmény, amely a micvákat, a parancsolatokat betartja. Olyannyira, hogy van a kórháznak saját zsinagógája is.
Más kórházakban, de a felekezeti intézményekben, így nálunk is van arra lehetőség, hogy imádkozzanak. Van egy szép zsinagógánk, ami megújult, itt a betegek pénteken, szombaton vehetnek részt a szertartáson. Akik nem tudnak lemenni, de igénylik azt, természetesen lekísérjük. Volt egy idősebb betegünk, aki nem tudott egy ideig lejönni, ám mikor már olyan állapotban volt, hogy jöhetett, olyan üdvrivalgás fogadta a zsinagógában, hogy az egészen megható volt. Van rabbink is, ő nem csak a zsinagógában érhető el, ne csak ott tartja meg a hetiszakaszok ismertetését, hanem egy-egy beteghez, akiről tudja, hogy ezt igényli, meglátogatja, beszélget vele, ez nagyon sokat jelent.
Nagyon fontos egy kórházban a segítő munkatársak szerepe, a nővéreké, a beteghordóké, a szociális munkásoké, Önöknél sok a fiatalember. Honnan jönnek ide a Szeretetkórházba?
Én még a kilencvenes években jártam New Yorkban egy társintézményünknél és ott mint egy csodára tekintettem rájuk. Hatalmas termekben a betegek, tolószékekben, körülöttük hatalmas léggömbök, hozzák-viszik őket különböző foglalkozásokra, vidám élet, hangulat van. Ott láttam először a szociális munkásokat. Szerencsére egy idő után Magyarországon, így a Szeretetkórházban is feltűntek. Akik nálunk vannak, azok a Zsidó Egyetemről jönnek, de vannak önkénteseink, akik a legfontosabbat, az idejüket áldozzák erre a munkára. Ez jó a betegeknek, az önkénteseinknek is, sokat beszélgetnek, filmeket néznek, mindig történik valami. Az irányítást a Hospice részleg vezetője végzi. De van még könyvtárunk mis, ahonnan ki-ki ízlése szerint válogathat olvasnivalót. Elvem az, hogy igyekezni kell elterelni a figyelmet a bajokról, a fájdalmakról, amihez nem csak fájdalomcsillapító kell. Nem csak az orvos gyógyít, hanem a pap, a rabbi is, ennek valamilyen egységben kell működnie. Nálunk működik.
Ha kérhetem, jósoljon egy kicsit. Mi lesz itt 10 év múlva?
Megjósolni nem tudom, azt tudom megmondani, hogy mit szeretnék. Azt szeretném, ha a ház tovább modernizálódna a régi részlegben. Ehhez persze szükség van az államra, a hitközségre. Azért beszélek modernizálásról, mert azt nem lehet megtenni, hogy leromboljuk, majd újat építünk helyette. De lépésről lépésre tudunk haladni, felhozva a már említett kisebb részleg szintjére. A környezet az nagyon szép, itt a kórház kertje, ami családias légkört tud teremteni. Itt volt nemrég egy olyan program, ami nagy sikert aratott, kutyasimogatást rendeztünk, terápiás és barátságos, emberszerető kutyákkal. Az idős betegeink nagyon örültek nekik, sokuknak volt lehetősége simogatni, becézgetni más élőlényeket is. Régebben rendeztünk bohócprogramot is, szintén nagy sikerrel.
Amikor készültem Önhöz, akkor kiderült, hogy rengeteg programja van, számtalan konferencián vesz részt. A kollégái is sok helyre járnak?
Járnak, ezek egy része olyan továbbképzés, amire el kell menni, hiszen ezt a szakmai előírások rendelik elő.
Hogy kerülhet be valaki ide?
Körzeti orvosi beutaló kell hozzá, semmi más, ide felekezeti hovatartozás nélkül fogadunk mindenkit.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
.
