hírlevél 15-07-16 (ros hódes, limonádé, blog, stb.)

Éppen ezekben a pillanatokban köszönt ránk áv hónapja (reggeli ima pénteken 7.00). A legnagyobb zsidó gyásznap áv 9. után elkezdődik a felkészülés az újévre. 7 vigasztaló hét múlva már itt is van ros hásáná. Lezárul egy év.
Szombaton befejezzük Mózes 4. könyvét. Ezzel is lezárul egy korszak – a vándorlás korszaka – a zsidó nép történetében. Az ötödik könyv már Mózes búcsúbeszédeit tartalmazza, azaz útravalót a szentföldi honfoglalás előtt.
Kell a biztos pont. Közösség vagy ország.
Izraelbe nem azért mennek emberek, mert ott könnyebb, hanem mert ott felbukkan a reménynek olyan szintje, ami máshol nincs.

Ez a zsidó út egyik fontos lépése.
A biztos pontokban való hit. Azaz tudom, számomra Izrael alapvetés. Számomra a zsinagóga, a héber betű, a közösség, az ima – alapvetés, amiből egy jottányit sem akarok engedni.

És aki ezeket bántja, az engem bánt.
Életünkben sok sok vándorlás van. Fent és lent. Ám egyik kudarc sem jogosít fel bennünket arra, hogy azt mondjuk: feladom, és egyik siker sem, hogy másokat, akik lejjebb vannak, megbíráljak.
Mózes ott áll, és mesél és kér. Elmondja a népnek, hogy micsoda nagy utat tettetek meg. Fent és Lent. És most már csak át kell lépni a küszöböt, hogy az ígéret földjén legyenek.

Ám ez csak akkor lehetséges, ha alapvető jogi és erkölcsi normák megvannak. Nem kell mindenkinek cádik-nak lennie, elég ha csak ember.