Dr. Galik Gábor emlékező beszéde, a váci izraelita temetőben, a Duna-Ipoly-Galga régióból 71 esztendővel ezelőtt elhurcolt zsidó honfitársaink emlékére rendezett ünnepségen
(Vác, 2015. június 30.)
„(…) „A világ egyelőre értetlenül áll a kérdés előtt: hogyan, miként is történhetett mindez egyáltalán meg”?(…) – Nem akarnál, fiacskám, beszámolni az élményeidről? (…) – Nem nekem: a világnak. – Amire, míg jobban csodálkozva, tudakoltam tőle: – De hát miről? – A lágerek pokláról (…) – Nem pokolnak kell-e – (…) – elképzelnünk a koncentrációs tábort? – és azt feleltem, (…), hogy ezt mindenki a maga módja és kedve szerint képzelheti el, (…) az én részemről azonban mindenesetre csak a koncentrációs tábort tudom elképzelni, mivel ezt valamennyire ismerem, a pokolt viszont nem. „ (…) (Részlet Kertész Imre: Sorstalanság című regényéből)
Sorstalan gyereksors. Gyereksors a holokauszt idején- 71 éve már, hogy magában hordozza a szörnyűség emlékeit az akkori világ számkivetettje. Azóta, talán már megőszült nagyapa, vagy talán dédapa.
Tisztelt Polgármester Úr!
Főtisztelendő és Főtiszteletű Püspök Úr!
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Emlékezők!
Ma azért vagyunk itt, hogy az a Duna-Ipoly-Galga menti településekről több, mint hetven esztendővel ezelőtt elhurcolt zsidó testvéreinkre emlékezzünk. A nyilas hazaárulás ártatlan áldozataira.
Az emlékezés az ünnep- és gyásznapok révén valójában a nemzeti közösségünk múltjának folyamatos (re)konstruálását szolgálja. Tanúságtételünk és megemlékezésünk a jövő érdekében végzett cselekvés. Miközben elhurcolt, megalázott és elpusztított honfitársainkra emlékezünk, jelentős erőfeszítéseket kell tennünk egy olyan emlékezetkultúra kialakítására, amely egyaránt törekszik a méltó megemlékezésre a XX. századi diktatúrák valamennyi áldozatára.
Ugyanakkor a jövő nemzedékei elé a mártírok bátorságát, és az áldozatokat segítő embermentők cselekvő szeretetét állítja példaként.
A XXI. század második évtizedének közepén a világ számos pontján különleges bátorságra, szolidaritásra, cselekvő szeretetre van szükség. Mintha nem tanult volna az emberiség ezekből a történelmi szörnyűségekből. Vagy túl hamar felejtünk?
Tisztelt Emlékezők!
A cselekvés minden egyes ember számára feladat, különösen a mai világban, amikor vallási köntösbe bújtatott szélsőséges és hamis nézetek nevében újra a gyilkos türelmetlenség áldozatává válnak zsidók, keresztények egyaránt, szerte a világban.
A cselekvési lehetőséget azonban talán sokszor nem vesszük észre, nagy dolgokban gondolkodunk. De cselekedni kicsiben is lehet. Talán mindannyian ismerjük azt a helyzetet, amikor beszélgetőtársunkkal, társaságunkkal, szűkebb-tágabb környezetünkkel kell szembehelyezkednünk meggyőződésünk miatt. Ezek azok a helyzetek, amikor bátran kell képviselnünk azt, hogy a leghalványabb kirekesztő megnyilvánulás sem fogadható el.
Különösen fontos, hogy irányítsuk figyelmünket az ifjúságra. Rajtuk múlik, hogy az utánunk jövő nemzedékek hogyan alakítják nemzeteink, nemzetünk jövendő sorsát. Fontos, hogy a mártírok és az embermenő hősök kivételes tetteit és helytállását megismertessük velük, formálva ezáltal világképüket, megerősítve identitásukat, önbecsülésüket. Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen út a megbékélés felé.
Mindemellett a szolidaritás, az együttműködés, és a felelősségvállalás mentén építkezzünk, mert a Vészkorszak és a II. világháború okozta látható sebeket is gyógyítanunk kell. Ezért indított Magyarország Kormánya programot a zsinagógák és az elhagyott temetők rendbetételére és felújítására.
Bátran forduljunk egymás felé és fogjuk meg a segítségre szoruló, vagy éppen kirekesztett, nehéz sorsú és szenvedő embertársaink kezét. Az Úr adjon erőt, hogy az igaz értékeket szem előtt tartva tudjunk cselekedni, akkor is, ha olykor közöny, vagy éppen elutasítás nehezíti munkálkodásunkat.
Végül, kérem engedjék meg, hogy innen is üdvözöljem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem döntését, amellyel Európában az első felsőoktatási intézmény lesz, ahol minden szakon kötelező tantárgy keretében tanulnak majd a hallgatók a holokausztról, valamint innen is gratuláljak és kívánjak sok sikert a Saul fia című filmnek és alkotóinak.
(Köszönöm megtisztelő figyelmüket.)
