Pásti utcai ortodox zsinagóga udvarán.
Harcolni a Gonosz ellen, mert nincs más lehetőség
Kósa Lajos országgyűlési képviselő beszéde Debrecenben a Holokauszt emlékhely avatásán
Tisztelt Emlékezők!
Az áldozatoknak állítunk ma emléket, a Holokauszt áldozatainak, ezért nehéz érzelem és indulatok nélkül beszédet mondani. Mert ha belegondolunk a Holokausztba, akkor minden indulat, minden harag jogos. Jogos, mert olyan veszteség érte a magyar nemzetet, benne a zsidó közösséget, amilyen másikat nem ismer a történelem. Igyekszem jól fogalmazni, olyan veszteség érte a magyar nemzetet és a zsidó közösséget, mert ha az áldozatokra emlékezünk, de jövőről is gondolkozunk, akkor mindenkinek el kell mondani, az áldozatokra való emlékezés, az nem egyszerűen zsidó belügy! Hiszen ezek a testvéreink debreceniek voltak, zsidók, magyarok. Az a sokszázezer ember, akiknek a halálát nem a történelem, hanem ember voltukból kivetkőzött vadállatok okozták, azok közös áldozatok. Ezért nagyon örülök és büszke vagyok arra, hogy ez az emlékfal Debrecen városa és a debreceni zsidó hitközség összefogásából valósult meg. Ezzel is jelezve, ez az áldozat, ez a fájdalom, ez az emlékezés közös ügy.
Minden nemzetben a világon vannak aljas, hitvány, nem ember emberek. Egészen biztos, hogy nem ennek alapján kell megítélni egy nemzetet, egyiket sem. Egészen biztos, mint ahogy mi tudjuk Debrecenben, hogy voltak, akik életük kockáztatásával szálltak szembe ennek az indulatnak. Debrecen városa jó tíz éve kapta meg a Jad Vashem Díjat, az Igazak Díját azért, mert a debreceni Polgármesteri Hivatalban dolgozók köztisztviselők több száz zsidónak adtak hamis keresztény menlevelet, ezzel megmentették az életüket. A sajátjukat nem tudták, mert 44 decemberében a nyilas, aljas söpredék ezeket a keresztény köztisztviselőket kivégezte. Innen látszik az embertelenség ebben a rendszerben.
Azt hiszem, ha előre nézünk és emlékezünk az áldozatokra, akkor arra is emlékeznünk kell, ami közös bennünk. A második világháborúnak rengeteg áldozata volt, a legnagyobb áldozatot a magyar nemzet részéről a magyar zsidók szenvedték el. Arra kell törekednünk, hogy soha többet ez elő ne fordulhasson! Arra csak úgy tudunk törekedni, ha ezért közös erőfeszítéseket teszünk. Amikor a Holokauszt történetét átgondoljuk, amikor elmegyünk Izraelbe, az ottani emlékhelyekre, elmegyünk Lengyelországba, elmegyünk Auschwitzba, akkor akinek van szíve, lelke, át tudja érezni a tragédiát, még akkor is, ha személyesen nem érinti. Nekünk pontosan tudni kell, mit jelent ez a tragédia az auschwitzi tárolók előtt állva, megnézve az emberi hajból szőtt tábori lepedőt, az emberi zsírból főzött szappanokat azoknak, akiknek a családját érintette ez a tragédia.
Tőlünk, a közösségtől nem lehet elvitatni a közös gyászt. Mindenkit, aki a Holokauszttragédiája érintett, a tragédia feljogosít bármire. Ez olyan tragédia. De amikor emlékezünk, akkor közösen emlékezzünk. Közösen tudjuk elkerülni, hogy ilyen még egyszer előforduljon. Márpedig erre igencsak szükség van, mert bár különböző a hitünk, de mindnyájan a jóra törekszünk. A közös Istenünk arra tanít bennünket, hogy a Jó győzedelmeskedjen a világban. A Gonosz itt él közöttünk ebben a világban, ezért a Gonosz ellen való küzdelem nem lankadhat még agyász fájdalmában sem! Ha megnézzük, hogy napjainkban mi történik velünk, azt nem lehet másként értelmezni, minthogy közösen kell erőfeszítéseket tenni azért, hogy sokkal kisebb mértékben, egészen más indulatoktól vezérelve, de szerte a világban történnek borzalmak ellenünk is. Ezt nem lehet nem észrevenni, ezért az emlékezésben is, természetesen tudjuk, hogy kinek-kinek más a felelőssége, amit nem lehet kisebbíteni, de az emlékezésben is tudnunk kell, mik a közös gyökereink. A közös gyökereink megtalálása, erősítése teszi lehetővé a Gonosz elleni küzdelmet. Másra nincsen lehetőségünk.
Nagyon büszke vagyok arra, lehetett egy pici részem abban, hogy Magyarországnak is példát mutasson Debrecen város közönsége és közössége, ennek az emlékhelynek a felállítása kapcsán. Az a 6 ezer név, ami a táblán van kifejezi a veszteség óriási voltát, de a nevek között elhelyezett beíratlan felületek nem csak arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nem tudtunk minden áldozatnak emléket állítani, mert lehetetlen minden név feltalálása. De az a pici szabad felület azt is jelenti, mindent tegyünk meg azért, hogy nehogy egy következő falon, a város másik területén hasonló táblákat keljen állítani, ahol még bőven lesznek üres felületek.
Nagyon szépen köszönöm a debreceni zsidó közösségnek, hogy hozzájárult ennek az emlékhelynek a felállításához és Debrecen városának is, hogy ezt létrehozhattuk.
