Darvas István Rabbi
K”K,
Hukát hetiszakasz 6. kommentár , 5775. Támmuz 9.
„Óg, Básán királya, pedig kiment ellenük, ő és egész népe harcra, Edreibe”(21:33). Óg ellen készülve Mose rábénu egyáltalán nem nyugodt, miként ez a tórai szövegből is jól érzékelhető: „és mondta az Örökkévaló Mózesnek: ne félj tőle”(21:34). Vajon miért volt ennyire félelmetes? Egyrészt, mert óriás volt, a Tóra lejegyzi (5Mózes 3:11), hogy „íme ágya vaságy…hosszúsága kilenc könyök és négy könyök a szélessége, a férfi könyöke szerint”. Másrészt, és ez sem elhanyagolható részlet, túlélte a Vízözönt! A Talmud több helyen foglalkozik vele, az egyiknél (Nidá 61a) olvasható: „Rabbi Johanán mondja: ez Óg, aki megmenekült az Özönvíz nemzedéknek végzete elől”. Óg és Szihon a Talmud alapján testvérek voltak: „Áhijának, Sámházi fiának voltak a fiai”. Ha Szihon is óriás volt, akkor miért csak Óg személye volt ennyire rémisztő Mózes számára? A választ ugyancsak a Talmudban találjuk meg: „miért félt Ógtól és miért nem félt Szihontól? Netán érdemei lesznek (Ógnak) Ábrahám miatt, miként írva van: „jött a menekült és elmondta Ábrámnak”(1Mózes 14:13). Ez némi magyarázatra szorul. Emlékezhetünk, Mózes első könyvében Ábrahám unokatestvérét, Lótot elrabolják. Ábrahámot a Talmud szerint Óg értesíti a hírről, sőt egy másik forrás alapján ő az, aki segít kiszabadítani Lótot. Igaz, ekkor Eliezer néven szerepel, és ősatyánk szolgájaként működik. Nem egyszerű követni az óriás király hosszú életének minden történetét, azonban talán ennyiből is érthető, hogy miért aggódott Mózes a vele vívandó háború előtt.
