Darvas István Rabbi Napi Tora
K”K,
Beháálothá hetiszakasz 4. kommentár, 5775. Sziván 16.
„És felszólalt Józsua, Nun fia, Mózes szolgája ifjúságától fogva, és mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik” (11:28). Rabbi Meir Szimhá (1843-1926) érdekes megfigyelést tett: „az egész Tórában három emberrel találkozunk, akit a Szent Áldott Ő „szolgámnak” nevezett: Ábrahám, Káléb és Mózes voltak e kiváltságosok”. Amikor Izsák Beér Sevába érkezett így szólt hozzá Isten: „ne félj, mert veled vagyok…Ábrahám szolgám miatt”(1Mózes 26:24). A kémek bűne után olvashatjuk: „Szolgámat Kálebet azonban, jutalmául annak, hogy más szellem volt vele és teljesen járt utánam, őt elviszem az országba, ahova elérkezett és magzata vegye birtokba azt.”(14:24). Mózest a következőkkel méltatja Isten: „Nem így az én szolgám, Mózes; egész házamban meghitt ő”(12:7). Tisztán látható, hogy a más kontextusban akár dehonesztálónak ható kifejezés minden esetben az érintettek dicséretére szolgál. Erre a tényre építette Rabbi Meir Szimhá kommentárjának második részét: „Ábrahám, Káléb és Mózes azért váltak érdemessé arra, hogy Isten a szolgám elnevezéssel illesse őket, mert soha nem neveztek egy embert sem „uramnak”. Nem így Józsua (az idézett pászukban), vagy Áron (2Mózes 32:22, az Aranyborjú vétke után) akik legalább egy alkalommal bizonyíthatóan uramnak neveztek egy másik embert”.
Szép napot mindenkinek!
Refuá slémá, mielőbbi gyógyulást Vadász Gábornak!
