Helmut Kohl úgy Magyarország barátja, hogy egyébként Európa barátja is, ilyen barátokra van szükségünk ma is, miközben valljuk, Európának szüksége van Magyarországra – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Helmut Kohl születésnapjának tiszteletére rendezett konferencián.
A Németország újraegyesítése körüli hangulatról emlékezve elmondta, divat volt nem szeretni a német egységet. Hogy mégis hogyan sikerült legyőzni az ellenállást úgy válaszolt: Angela Merkel is elismerte, Helmut Kohl először bizalmat épített, aztán cselekedett.
A mi generációnkba még azt sulykolták, a személy nem számít, csak a folyamatok és a struktúrák – mondta. Aláhúzta, Helmut Kohl személyisége éppen az ellenkezőre példa. Felismerni a megfelelő pillanatot, így válhat valaki a történelem alakítójává, Helmut Kohl is ezt tette –fogalmazott.
Kifejtette, a magyarok számára a német egység több szempontból is fontos: az évezredes barátságon túl azért, mert a kommunizmus fennállásának kulcsa az volt, hogy Németország két darabban létezzen. Vajon ennek Európa tudatában volt? – tette fel a kérdést.
Akik kockázatnak tartották a német egységet, mert Európa status quo-ja számukra évtizedek óta fontos volt, azok valójában nem tudtak és tudnak mit kezdeni a rendszerváltoztatás és posztkommunizmus jelenségével és veszélyével – mutatott rá.
Kijelentette, akik annak idején úgy gondolták, fontosabb a nyugalom, az úgynevezett béke Európában, azok ma is – amikor ezt a békét még egy-két elintézetlen ügy zavarja – értetlenül állnak a jelenség előtt, megpróbálva veszélyként elutasítani.
A 90-es évek elején és közepén a nacionalizmust kiáltották ki Európa legújabb nagy veszedelmének – összegzett. Az állam iránti bizalmatlanságból, melyet 400 év magyar történelme alapozott meg, azt a téves következtetést vonta le a régi és új politikai elit, hogy érdemes az államot legyengíteni, minél gyengébb az állam, annál nagyobb a polgári szabadság – fogalmazott.
Fotó: fidesz.huEbből következtek a téves kompromisszumok, nehézzé téve annak a polgárnak a megszületését, akinek a szabadsága belülről jön – vonta le a következtetést.
Felvetette, hogy míg Nyugat-Európában számos helyen úgy gondolják, a nácizmus öröksége közös európai ügy, melyért mindannyian felelősek vagyunk, a másik diktatúrát, a kommunizmus örökségét Kelet-Európa magánügyeként kezelik. Ha léteznek volt Kelet-európai országok, akkor léteznek volt Nyugat-európai országok is; így lehet közös Európa – jelentette ki.
A kommunizmusban élt országoknak az a tapasztalata, ha megpróbálják gyökereiket kitépni, akkor az előbb-utóbb katasztrófához vezet – tette hozzá. Elmondta, a gyökerek nemcsak a túlélés, de a gyarapodás zálogai is. Jelezte, a polgári lét megteremtése ezzel függ össze.
Utalt a magyarországi diktatúrát sejtető kritikákra, amikről elmondta: ebben az országban ’56 és ’89 után senkit sem lehet „lenevelni” a szabadságról. A keresztény kultúrával szembeforduló társadalmi és politikai rendszerek vesztésre vannak ítélve – szögezte le. Mi a keresztény kultúrában látjuk nem csak a túlélés, hanem a gyarapodás zálogát is – húzta alá.
