Napi Tóra és Talmud tanulás Darvas István Rabbi

Behár.Behukotáj hetiszakasz 3. kommentár, 5775. Ijjár 23.

A smitá és a jóbél a „micvot há-tlujot bá-árec” (Izrael földjétől függő parancsolatok) kategóriájába tartoznak. Minden hetedik év smitá, amikor a földet pihentetni kell, és az ötvenedik év a jóbél, mikor nem csupán tilos a terményt betakarítani, de minden földterület visszaszáll az eredeti tulajdonosra. Bár mestereink időnként egymástól homlokegyenest eltérő módon értelmezték e törvények mélyebb jelentését, valódi célját, abban nagyjából egyetértettek, Isten ezekkel az előírásokkal tudatosítani kívánja, hogy a föld az Ő tulajdonát képezi, és Ő az aki biztosítja fennmaradásunkat. Ha ez így van – mondta Ráv Mose Zuriel, akkor miért csak Izrael földjére érvényesek ezek a micvák? Az Örökkévaló birtokában van az összes föld, nem csak Erec Iszráel! A rabbi válasza az, hogy bár Isten teremtette az egész világot, és továbbra is Ő annak egyedüli ura, de csupán Izrael földjével alakított ki páratlanul szoros, közvetlen napi kapcsolatot (hásgáhá prátit).