Raj Ferenc rabbi a kötelességről és örökségről.
Nincs más választásom
Raj Ferenc rabbi a kötelességről és örökségről.
Ön is eljött emlékezni a Dohány utcába.
Igen, eljöttem emlékezni, nagyon fontos emlékezni, mert emlékezés nélkül mindent elfelejtünk, és akkor a múltból nem tudunk tanulni. Fontos, hogy tanuljunk a múltból.
Ön is Wallenbergnek köszönheti, hogy túlélte a szörnyűségeket.
Valóban Wallenberg gyerek vagyok, amikor édesanyámat egyszer Raoul Wallenberg megmentette, amikor elvitték a téglagyárba, akkor ő maga jött édesanyámért, s kimentette őt. Mi otthon voltunk gyerekek nagyszüleimmel.
Ön, mint Amerikában tanító egyetemi tanár, rabbi, miért érzi fontosnak, hogy idejét nem kímélve itthon építsen közösséget?
Nekem nincs más választásom, a nagybátyám volt Újpest főrabbija, aki életét adta a zsidóságért. Amikor megválasztották, akkor azt mondta a közösségének: Én akkor is veletek fogok maradni, ha a halál angyala lebeg majd felettetek. Auschwitzban ő vigasztalta a testvéreit, a közössége tagjait, s csak akko9r roppant össze, amikor a nácik megölték a fiát. Aznap este még elmondta a Kaddist a barakkban, majd kiment és nem lőttek rá, hanem megvárták, míg eléri a drótkerítést, azt megérintette, így adta vissza a lelkét Istennek. Vihar Béla Az Isten halála című költeménye szól róla. Ezért vagyok itt, ezért nem játszok golfot Amerikában.
Az Ön testvére volt Raj Tamás főrabbi. Mit szólna most?
Örül, néz minket együtt, hiszen szerette az embereket. Legyen emléke áldott!
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
