A Homo sapiens mentális állapotán javítani
Rudolf Péter színművész
Ön játszotta Richter Gedeont, a róla szóló filmben. Milyen érzés volt egy ilyen történelmi alakot megformálni?
Megrendítő, de egyben megtiszteltetés is természetesen. Én úgy általában véve tudtam, hogy ki Richter Gedeon, de azt, hogy egy ennyire nagyszabású ember volt, azt nem tudhattam. Ezért is nagy dolog, hogy elkészült ez a film, sok ilyen történet van még, amit ki kellene fejteni, de egészen másként húzza be az embert a történet, ha tudja, minden egyes mozzanata megtörtént, ez nagyon felkavaró. Elmondtam a filmvetítés utáni beszélgetésen, a színészet szakma, a munkára ugyanúgy készül fel az ember,de van egy plusz, ami teher is. Persze a néző nem kéri számon ezt az arcot, hogy valamennyire mégiscsak hasonlítsak ahhoz a képhez, amit előtte és utána láthat, tehát egy ilyesfajta külső elvárás, hogy hasonlítsak, nem él az emberben, de az a belbecs, ami egy tekintet, amit egy romló minőségű világban létrehozni, hogy az ember megszállottan, egyszerre makacsul, hogy önmaga tudjon maradni, az fontos. Akkor is végigcsinálta, amikor csak a látszólagos vereségeket hozta a konyhára, az a saját életemre nézvést, a szüleim gondolataihoz erősen hozzácsapható segítség a következő pár évtizedre.
Ma, az Emlékezés Napján, amikor emlékezünk azokra, akiket azért gyilkoltak meg, mert mások voltak. Ön, a színész, a magyar színész üzen valamit a világnak ma?
Nyilvánvalóan azt, hogy ez nem ismétlődhet meg. Ez a legegyszerűbb mondat. Sehol, semmilyen nép, semmilyen ember nem lehet üldözött! Ez ilyen egyszerű. Csak közben úgy látszik, a Homo sapiensnek szüksége van egy rémisztő ellenségképre, hogy ez ellen hogyan lehet harcolni, azt nem az én intellektusomnak megfelelő feladat, az egész világnak az a dolga, hogy ezt kitalálja. Nem szeretek üzenni, inkább ha módom van rá, olyan történeteket elmesélni, filmmel, színházzal, ahol valamit tudok javítani, egy másodpercre, két napra, ami javít a Homo sapiens mentális állapotán.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
