Darvas István Rabbi Napi Tóra

Vájikrá hetiszakasz (Sábát HáHodes) 2. kommentárja, 5775. Ádár 25. – Szerb Gáborka (1990-2001) jahrzeitje

Az áldozatok kapcsán írja Mose Háim Luzzatto (1707-1746): „ha a Tóra csak azt adta volna parancsba, hogy énekeljük meg Isten dicsőségét, tanulmányozzuk figyelmesen a Tant, és hallgassuk meg a hozzá fűzött erkölcsi magyarázatokat, de nem lett volna parancsba adva az áldozathozatal, akkor a tömegek szívében nem mélyült volna el az Örökkévalóba vetett hit”. Rabbi David Hoffmann (1843-1921) hozzáfűzi: „kétség sem férhet hozzá, hogy az áldozatbemutatás elsődlegesen a bálványimádás megelőzését célozta”. A midrásban (Jálkut Simoni) olvassuk: „Izrael hasonlít egy engedetlen, neveletlen herceghez, akinek az a szokása, hogy tiltott ételeket fogyaszt. Így szól apja, a király: egyen mindig az én asztalomnál, hogy megtanuljon uralkodni magán a saját akaratából. Mikor Izrael bálványimádó lett és démonoknak áldozott, megszólalt Isten: mostantól hozzák áldozataikat kizárólag a Találkozás Sátrába, így meg fognak szabadulni bálványaiktól”. A midrás – jegyzi meg Rabbi Hoffmann, nem devalválja az áldozati kultuszt, hanem felemeli a legmagasabb szintre a parancsolatok hierarchiájában, mivel az a személy, aki áldozatot mutat be és eszik húsából, az „isteni asztalnál” foglal helyet. A szolgálat ezen módja nem egyszerűen a helytelen cselekedetek megelőzésére irányult – írja Nehama Leibowitz (1905-1997), hanem elősegítette az Örökkévalóhoz való folyamatos közeledést.

Szép napot mindenkinek!