Tóbiás József vitára hívja Orbán Viktort

Vitára hívja Orbán Viktort az MSZP elnöke. Tóbiás József egy rendhagyó közmeghallgatáson arra lenne kíváncsi, hogy mit gondol a miniszterelnök a magyarországi demokráciáról, arról, hogy merre tart az ország, és hogy mi a magyarság sorsa. Az áprilisi időközi parlamenti választás egyik helyszínén, Ajkán az ott élők tennék fel kérdéseiket arról, hogy harc legyen-e és stadionok épüljenek, vagy létbiztonság, jó iskola és kórház, valódi érdekvédelem, demokrácia és társadalmi béke. Az MSZP elnök-frakcióvezetője arról is beszélt a tervezett vita helyszínén, hogy a Fidesz pár száz kiválasztottja a feudalizmus korát idéző előjogokkal bír, Kelet felé néz, és diktátorokkal üzletel. A többiek, a nyomorban tartott és megalázott milliók viszont Nyugat felé fordulnak, nyugalmat, gyarapodást akarnak, és egy európai Magyarországon szeretnének büszke hazafiak lenni. „Nem adjuk a voksunkat az országot Kelet felé, a polgárokat felemelkedés helyett szakadékba kormányzó Fideszre. S nem adjuk a Jobbikra sem, amely változást nem hoz, hiszen a Fidesz és a Jobbik egylényegű” – tette hozzá a nemzeti ünnep alkalmából tartott beszédében Ajkán Tóbiás József.

Tóbiás József ünnepi beszéde

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

1848 emléke régóta ad erőt és hitet azoknak, akik jobbá, élhetőbbé akarják tenni e hazát. Minden magyar büszkeséggel emlékezik arra a tavaszra, amikor a márciusi ifjak nem a nép helyett, hanem a nép nevében beszéltek. A társadalmi igazságosságért küzdöttek, azért, hogy érvényesüljön a 12 pont szellemisége, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség.

Kedves Barátaim!

Ma mindenki ünnepel, és büszkén emlékezik erre a napra. Azonban sokan félreértik a forradalmat, félreértik annak eszmeiségét, fejet hajtanak Petőfi előtt úgy, hogy közben nap mint nap sárba tiporják emlékét, nem véve tudomást arról, hogy miért küzdött ő, és miért küzdöttek társai. Mit látunk ma?

„Csak a vak megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit”

Ahogy Babits Mihály írja, megszokásból és nem meggyőződésből koszorúznak. Eleink a feudalizmus eltörléséért küzdöttek, a szabad sajtóért, a felelős kormány megalakításáért, a közös teherviselésért. De mit látunk ma? Hogy egy szűk elit – saját szavazóival sem törődve – taszítja nyomorba emberek millióit, a szabad médiát korlátozza, az újságírók nehéz helyzetben küzdenek azért, hogy eljuttassák kritikus írásaikat, riportjaikat azokhoz, akik megkérdőjelezik a rendszert, akiknek van igénye a kritikára, és akiknek elege van az elnyomásból, mert az orbáni hatalom önző, feudális.
Iskolásokat toboroznak az ünnepségre – Petőfit ünneplik, de nem értik. Nem értik, mert anno a szabadság és a társadalmi igazságosság megteremtéséért tört ki a forradalom. S épp a szabadság és a társadalmi igazságosság fájdalmas hiánya, az új feudalizmus az, amely ma is megbénítja, letöri az országot, a magyar családokat.

Az új feudalizmus röghöz köt, de lehetőséget nem ad. Az új feudalizmusban a fiatalokat elengedik, és szétszakítják a családokat. Az új feudalizmus rémes egészségügyet, avitt oktatási rendszert kínál, s csak a kevés kedvezményezettnek nyújt valódi esélyt. Ez a rendszer üzemet, kórházat, bányát, boltot bezár, de a felesleges, pazarló kormányzati giccset háromszor is képes ünnepélyes keretek között felavatni. Ez az a rendszer, amelynek filozófiája egyszerűen megragadható egyetlen újfeudális idézettel: mindenki annyit ér amennyije van.

Vannak ők, a Fidesz pár száz kiválasztottja, akik a feudalizmus korát idéző előjogokkal bírnak. S volnánk „mi” a többiek, akik közül milliókat tartanak nyomorban és megaláztatásban. Vannak ők, a nép pénzét szórják, kelet felé néznek, diktátorokkal üzletelnek és diktátorok propagandacéljainak szolgáltatják ki hazánkat. Akik mellett tömegek vesztik el pénzüket az évszázad Fideszes bankbotrányában és akik felelős jegybank helyett, egy felelőtlen bankelnököt eltűrnek s támogatnak a Magyar Nemzeti Bank élén.
S vagyunk mi, akik nyugat felé indultunk és Nyugat felé tekintünk, akik nyugalmat, gyarapodást kívánunk, európai Magyarországon szeretnénk büszke hazafiak lenni.
1848-ban rogyadozott a feudális, kizsigerelő, ósdi hatalom.
Ahogy akkor, ma is rogyadozik, szakad, gyengül.
Mert a magyar társadalom képes és kész kifejezni az akaratát: változást akar. A dölyfös és önfejű hatalom az erőből ért, s az erőt a magyar társadalom képviseli.
Megmutatta ezt legutóbb Újpesten, majd megmutatták ezt Veszprém és a környező falvak lakói is.
Most pedig Ajka, Tapolca, Sümeg, Kékkút, Köveskál, Vigántpetend, és a többi gyönyörű balatonfelvidéki falu polgárai, akik a városok polgáraival együtt most közösen készek kimondani: ebből elég volt.
Nem adjuk a voksunkat az országot kelet felé, a polgárokat felemelkedés helyett szakadékba kormányzó Fideszre. S nem adjuk a Jobbikra sem, amely változást nem hoz, hiszen a Fidesz és a Jobbik egylényegű. A Jobbik politikusai, amikor épp nem ordas eszméket kiáltoznak, vagy az orosz diktátor politikáját dicsőítik, akkor arról beszélnek, hogy a Fidesz megvalósítja a programjukat. Igen, ez így igaz, sajnos Magyarországon ott a fideszjobbik pusztító lenyomata.
De ma, ugyanúgy mint 1848-ban, a magyarok demokráciát, biztonságot, gyarapodást szeretnének. Gyermekeiknek itthon, Ajkán, Tapolcán, Sümegen szeretnének európai életet.
A Magyar Szocialista Párt képes és kész a változás motorjává válni itt is.
Pad Ferenc barátom évtizedek óta érdekvédőként, a dolgozók jogaiért, egyről- a kettőre jutásért, az emberekért dolgozik. Ebben soha nem alkudott, mindig az mozgatta, hogy mit tehet a közösségéért.
Petőfi ezt kívánta a Nemzetgyűléstől:

„Egy új hazát, mely szebb a réginél
És tartósabb is, kell alkotnotok,
Egy új hazát, ahol ne légyenek
Kiváltságok kevély nagy tornyai,
Sötét barlangok, denevértanyák,
Egy új hazát, hol minden szögletig
Eljusson a nap s tiszta levegő,
Hogy minden ember lásson s ép legyen.”

Most önmagáért s az egész országért tehet azzal az itt élők közössége, hogy Pad Ferenc személyében olyan személyt választ, aki hozzájárul ahhoz, hogy új haza szülessen, mely szebb a réginél. Szerintem a magyar társadalom békét, nyugalmat, gyarapodást, demokráciát, joguralmat kíván, hiába mondta Orbán Viktor, hogy Veszprémben azért vesztettek, mert nem harcoltak eléggé.

Adjunk inkább teret annak, hogy a realitásokról közösen beszéljünk, a valódi gondokról valódi felelősséggel, és ne adjunk teret a gyűlölet vámszedőinek, az útszéli szélsőség politikai képviselőinek.

Így, ezúton, tisztelettel meghívom Orbán Viktor miniszterelnök urat egy rendhagyó közmeghallgatásra a magyarországi demokráciáról, a térség, a közösség helyzetéről ide, Ajkára. Mi komolyan vesszük a választást, tisztában vagyunk jelentőségével, ahogy minden választás jelentőségével, és úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb kérdést, hogy merre tart országunk, mi a magyarság sorsa, azt a választókkal együtt, közösen kell megvitatnunk. Harc és stadionok? Vagy létbiztonság, jó iskola, több forrás a kórházaknak, valódi érdekvédelem, demokrácia, joguralom, társadalmi béke?
Beszéljük meg együtt, tegyék fel kérdéseiket a környék választópolgárai, s válaszoljuk meg mind a ketten legjobb tudásunk szerint. S aztán döntsön a nép.
Én készen állok rá, s remélem, Orbán Viktor is örömmel fogadja a lehetőséget, hogy Ajkán a magyar valóságról cseréljünk eszmét a választókkal.

Kedves Barátaim, ma országszerte a dicső magyar szabadságharcra emlékezünk, hőseinkre, egy jobb és szebb magyar világért küzdő forradalomra.

A szabadságharcra emlékezve a jövőt is látjuk, amikor megteremtjük majd közösen végre a szabadság, egyenlőség, testvériség Magyarországát.

Éljen a Magyar szabadság, éljen a haza!