Darvas István Rabbi napi Tóra
K”K,
Vájákhél-Pekudé hetiszakasz (Sábát Párá) 6. kommentár, 5775. Ádár 22. – Rabbi Jehiel Michel Epstein (1907) és RAJ TAMÁS RABBI (2010, More Morenu HáRáv Háim ben Simsajn Jajszef) jahrzeitje
Smot könyvének egyik utolsó verséből kiderül, hogy Mózes nem bírt bemenni a Találkozás Sátrába, mert nyugodott rajta a felhő és az Örökkévaló dicsősége betöltötte a hajlékot” (40:35). A jövő héten olvasandó Vájikrá első mondata így hangzik: „Szólította Mózest és beszélt hozzá az Örökkévaló a találkozás sátrából”. Rabbi Jehuda Herzl Henkin (1945-) kérdezte: „miért így végződik Smot könyve? Mózes első könyvének lezárása érthető, hiszen vonalat húz a pátriárkák, illetve leszármazottaik története közt. A harmadik és a negyedik könyv befejezése sem szorul magyarázatra, mindkettő összegzéssel zárul: „ezek a parancsolatok, melyeket Isten parancsolt Mózesnek, hogy megtanítsa Izrael gyermekeinek”. De miért azzal végződik a Rámbán (1194-1270) által Szefer HáGeulá, a megváltás könyveként említett rész, hogy Mose rábénu nem tud belépni a Találkozás Sátrába? Ráv Henkin magyarázata szerint miután Mózes irányította a Hajlék építési munkálatait, magától értetődőnek gondolnánk, hogy beléphet abba, mondhatnánk ez a legkevesebb, ami jár. Akár arra a következtetésre is eljuthatunk, hogy ez Mose rábénu sátra volt, éppen ezért a Tóra itt tesz pontot a könyv végére, hogy érzékeltesse: kiemelkedő képességű, Istenhez ennyire közel álló emberről sem hihetjük, hogy az Örökkévalónak mindig szüksége van rá, mert csak akkor léphet közel hús-vér ember Hozzá, ha ez az akarata”.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
