Meghalt Schweitzer József
Életének 93. évében, 2015. február 5-én elhunyt dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, a Rabbiképző Intézet volt igazgatója, egyetemi tanár – tájékoztat a Szombat Online.
Schweitzer József Veszprémben született 1922-ben Schweitzer Sándor jogász és Hoffer Friderika gyermekeként. Csecsemő volt, amikor édesanyját elveszítette. Anyai nagyapja, Hoffer Ármin szentesi, majd veszprémi rabbi. Kisgyerekként került Budapestre, itt kezdte az elemi iskolát. 1940-ben a Pesti Izraelita Hitközség Reálgimnáziumában érettségizett.
A II. világháború idején munkaszolgálatra hívták be, majd Budapesten bujkált. 1946-ban szerzett bölcsészdoktori diplomát az akkori Pázmány Péter, a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1947-ben avatták rabbivá. 1948 és 1981 között Pécsett volt főrabbi. 1981-ben a Budapesti Izraelita Hitközség főrabbijává hívták meg, e tisztséget 1985-ig töltötte be. Ekkor az Országos Rabbiképző Intézet igazgatói tisztségére nyert kinevezést, e minőségében teljesített szolgálatot 1997-ig. Felekezete a neológ hitközségek országos főrabbijává választotta.
Schweitzer József a keresztény-zsidó párbeszéd kiemelkedő alakja volt. A Magyar Kurírnak adott tavalyi interjújában elmondta: az Úr a keresztényektől és a zsidóktól „a Tízparancsolat betartását várja. Nagy útmutató ez. És ott van Mózes 3. könyvének 19. fejezetében az a rész, amelyet úgy nevezünk, hogy a szentség törvénye: »Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Uratok.« A szentséget úgy tudjuk megvalósítani, hogy gyakoroljuk az imitatio Dei-t, vagyis az Úr szentségéhez igyekszünk hasonlítani. Minden emberi cselekedetünkben igazságosság, megértés, szeretet és korrektség vezessen bennünket. Az Úr cselkedeteihez való hasonulás vágya vezet bennünket arra, hogy közelebb jussunk egymáshoz.”
Amikor 90. születésnapján a keresztény felekezetek vezetői köszöntötték Schweitzer Józsefet, Erdő Péter bíboros így fogalmazott:
„Felejthetetlen emlékeket őrzünk Főrabbi úr készségéről az együttműködésre például a Mindentudás Egyetemének a pészahról és a húsvétról szóló előadásában, még akkor is – sőt, annál inkább –, ha a közvetítést némi technikai hiba zavarta meg. Hálás szeretettel emlékezünk vissza tanúságtételére Boldog Apor Vilmos személyével kapcsolatban. Sokunk számára felejthetetlen emlék az a beszéd, amelyet Salkaházi Sára boldoggá avatása után a Szent István-bazilika előtt mondott. Igazságát és szeretetét tisztelettel őrizzük és nem felejtjük.
Főrabbi úr tanítása és tanúságtétele napjainkban nagyon is aktuális. A párbeszéd keresése olyan időkben, amikor vannak, akik azt hiszik, hogy a feszültségben és a békétlenségben érdekeltek, különösen is fontos, és emberi nagyságot kíván. És fontos az is, hogy a dialógusnak, sőt, a közös megszólalásnak egyházaink részéről auctoritas-szal rendelkező képviselői legyenek. Újra, ahogyan már tíz évvel ezelőtt is, külön köszönetet mondok azért, hogy Főrabbi úr személyében magát az Idősebb Testvért tisztelhetjük.”
Fotó: Thaler Tamás
Magyar Kurír
