A budapestiek közül sokaknak fogalom a „Teleki tér”. Az amerikai közönség számára érdekesség, magyarázandó hungarikum. Hanuka első estéjén, az első gyertyaláng meggyújtását követően az amerikai közönség megismerkedhetett a teleki téri zsidó fogalmával, Magyarország New York-i főkonzulátusán. Helyszíni tudósítónk jelenti.
A new york-i főkonzul, Dr. Kumin Ferenc egy kedves levélben invitálta a New York-i magyarokat december 16-a estéjére, a konzulátusra egy filmvetítésre.
Az invitálás egy 
magyarországi érdekességről szóló filmtrilógia első elkészült darabjának a „Teleki téri mesék” első részének amerikai bemutatójára szólt.
A vetítésre a zsidóság egyik szép ünnepének – a Hanuka első estéjén – került sor. S természetesen az esemény, a Hanuka első lángjának meggyújtásával kezdődött.
Dr. Kumin Ferenc Főkonzul
Dr. Kumin Ferenc főkonzul meleg szavakkal üdvözölte a Konzulátus mozitermében megjelent zsidó és nem zsidó közönséget egyaránt. Kumin Ferenc, az összegyült magyarul beszélő és magyarul egy szót sem tudó közönségnek bemutattott egy magyar testvérpárt, Mayer Andrást és Mayer Gábort, a „Teleki téri mesék” című film két alkotóját.
A „Teleki téri mesék” valódi hungarikumról, egy – az utolsó ma is működő – lakásból átalakított imaházról, s a magyar szlengben fogalommá vált „teleki téri zsidókról” szól. Teleki tér környékén rendkívül sok zsidó élt, ezért mintegy ötven imaház működött a huszadik század első felében.
A környéknek volt, van egy zsinagógája (Ez a Nagyfuvaros utcai, ma is működő zsinagóga), azonban a környék zsidósága számára ez a zsinagóga kevésnek bizonyult , ezért számos nyolcadik kerületi, környékbeli házban lakásokból imaházakat alakítottak ki.
Mayer András, a Gláser Jakab Alapítvány alelnöke, a film egyik alkotója szerint „az utolsó józsefvárosi lakásimaház, amely a Teleki tér 22-ben túlélte az elmúlt 100 év megpróbáltatásait, ma is várja a látogatókat. A Teleki László tér körül 1900-tól a ’60-as évekig több mint ötven ilyen stiebel – jiddisül imaházat jelent – működött. Ma már ez az utolsó a környéken, sőt talán az egész országban.”
Mayer Gábor a film egyik producere szerint a „Teleki”, ahogy az idejárók nevezik, nemcsak a magyar zsidó hitélet különleges színfoltja, hanem a főváros épített és kulturális örökségének is szerves része, külföldről is egyre több érdeklődőt vonz.
A film rendezője egy francia-magyar dokumentum filmes, Barbara Spitzer, aki saját zsidó gyökereit kutatta Magyarországon. Valamikor tizenöt évvel ezelött eljutott a Teleki térre is, és ezzel elkezdődött a „Teleki téri mesék” című film elkészítésének története, amely a New Yorkban Hanuka első estéjén bemutatott filmrészlettel még koránt sem ért véget. Az imaház felújításának és a film elkészítésének története 2009-ben kezdődött, s még sok munka vár az imaház restaurátoraira, s a filmkészítőkre egyaránt.
Mayer András, Mayer Gábor
Mayer András és Gábor, valamint társaik, elkezdték kutatni a környék zsidósága és az imaház történetét. A kutatás során felkeresték a még élő emlékezőket, s ráébredtek arra, hogy amikor a film riportalanyaival találkoztak, akkor egy valaha tündöklő, “letűnt civilizáció” utolsó képviselőivel beszélgettek. A híres „Teleki tér”, Budapest egykori „csodapiaca” még ma is fogalomnak számít, s nemcsak a környéken élők számára, de mindazoknak, akik emlékeznek a huszadik század első felének Budapestjére.
Az akkor működő legnagyobb fővárosi piac környékén élő zsidóságot lakásokból átalakított imaházak (akkor ezeket „pótimaháznak” nevezték), iskolák, kávékimérések, vendéglők szolgálta ki. A filmben megszólaló, korábban a környéken élt interjúalanyok felidézték a filmben, hogy milyen színes és pezsgő élet folyt a háború előtti Budapest második legsűrűbben lakott zsidó kerületében, ahol a “Teleki téri zsidó” egyértelműen fogalom volt a pesti zsidó közbeszédben.
A Teleki tér 22-ben működő imaházról szóló film a Galiciából Budapestre érkezett „pólisi zsidók” történetét is felidézi, a környékről származó s a riport elkészültét követően elhunyt Raj Tamás Főrabbi (aki közismert történész is volt) szavaival. A filmben megszólalók visszaemlékeznek a holokauszt első nagy tömegmészárlása, az 1941-es Kamenyec-podolszki népirtás előzményeire is. 1941. augusztusában itt végeztek ki 15–16 000, főként Magyarországról származó zsidót.
Magyarország New York-i Főkonzulátusán a filmvetítést követően egy élénk eszmecsere zajlott a közönség és az alkotók között.
A film két fiatal alkotója Mayer András és Mayer Gábor kiváló angolsággal 
válaszolt az amerikai közönség kérdéseire. Azonban nemcsak a Teleki téri shtiebelről szóló filmet tekinthették meg Hanuka első estéjén a látogatók, de a magyarországi megnyitóval egy időben a imaházról szóló kiállítás anyagát is.
A kiállítás számos fényképfelvételen mutatja be a Teleki László tér 22. szám alatt található stiebel történetét és a fotókon keresztül bepillantást engednek egy rendkívül sokszínű budapesti zsidó közösség krónikájába.
Barát Tamás / WBPI
