A Hamasz fia Budapesten
Kezdődik a film a Puskin moziban, mellettem ül Muszab Hasszan Juszef, kezdődik a vetítés. Majd percekkel később a helyszín a netanyai Park Hotel, peregnek a filmkockák, s alig tudom visszatartani a könnyeimet. Életemben először elkéstem a Széderről, s így megmenekültem.
Félórás késéssel az Egyiptomból való kivonulás helyett helyszíni tudósítóvá váltam, s arról kellett beszámoljak élő adásban, hogy ha nem kések el, akkor én is ott halok meg. A terrortámadás áldozata lett legjobb barátom, ügyvédem és fogorvosom, annak családja. Peregnek tovább a kockák a vásznon.
Lélegzetvisszafojtva figyel a közönség, a pesti protokoll, a helyi izraeliek, a zsidók.
Már-már alig tudom visszatartani, hogy hangosan fel ne sírjak, de úgy tűnik a 62 év, a gyakorlat megteszi a magáét.
Nézem tovább a filmet, ott van mindenki, közöttük olyan palesztin vezetők, akikkel kénytelen voltam interjút készíteni. S ott ül mellettem valaki, aki az igazságot választotta. Már régen nem hasonlít önmagára, kigyúrt vékony europérré vált, aki hontalan a világban, nem fogad el támogatásokat és könyöradományokat, a film végén őszintén válaszol a kérdésekre, természetesen csalódott az amerikai evangelistákban, s még ki tudja, hogy ki mindenkiben.
Egy biztos.
Amikor az amerikaiak kiutasítani készültek, akkor régi tartótisztje, magánemberként, a világ végére utánament és megmentette a nyilvánvaló „haláltól”. Most itt ül a magyar fővárosban, előadást tart, áradozik a zsidó nép gyökereiről, röviden és értelmesen válaszol, nem csak a pesti újságírók, hanem az amerikai ügyvivő kérdésére is, a közönség tapsol, a folyosón a könyvét dedikálja. Én útban hazafelé azon gondolkodom, hány ezer zsidó és nem zsidó izraeli életét sikerült megmentenie szolgálataival.
A családja kitagadta, megtagadta érthető módin, hiszen mit tehettek volna mást.
Egyedül van a világban, nem lehet könnyű az élete.
Vajon az ő életét meddig tudják megvédeni?
Az árulásról, a politikai intrikákról, a hihetetlen döntésekről, a New Yort Timesnál megjelent bestzellerből olvashatunk most már magyarul is, s miközben e sorokat írom, a Közel-Kelet egyetlen demokratikus országában nem csak előrehozott választásra készülnek, hanem az izraeli kórházakban a mai terrortámadás sebesültjeinek életéért is küzdenek.
Breuer Péter – Budapest
