70 éve ölték meg a nyilasok Komor Marcellt, a magyar szecessziós építészet nagy alakját
Komor Marcellt, a magyar szecessziós építészet nagy alakját hetven éve, 1944. november 29-én, a burgenlandi Sopronkeresztúron (Deutschkreutz) ölték meg a nyilasok.
A szabadkai zsinagóga anno
1868. november 7-én született egy pesti zsidó család hetedik gyermekeként. Építész diplomáját 1891-ben szerezte meg a Műegyetemen, ezután dolgozott Czigler Győző, Hauszmann Alajos, majd Lechner Ödön, a magyar szecessziós építészet mestere irodájában. Lechner oldalán vehetett részt az Iparművészeti Múzeum belső terének kialakításában, a Stefánia úti Magyar Állami Földtani Intézet (ma Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, Magyarország legrégebbi működő tudományos kutatóintézete) épülettervének elkészítésében.
Hauszmann Alajos 1897-től kezdett együtt alkotni Jakab Dezsővel, akivel aztán közös irodát is nyitott, együttműködésük 1918-ig tartott. Kezdetben főként lakóépületeket, bérházakat terveztek, majd városrendezési feladatokat is kaptak. Ilyen megbízásuk volt Székelyföld „szívében”, Marosvásárhelyen az új városközpont megalkotása. Közös műtermes lakóházuk – amelynek falán ma Komor Marcell emléktáblája látható – a II. kerületi Keleti Károly utcában 1909-re épült fel.
Az építészpáros számos szecessziós stílusú középületet is megálmodott és kivitelezett, többek között a szabadkai zsinagógát és Városházát (utóbbi közelében ma szobruk is áll), a marosvásárhelyi Városházát és Kultúrpalotát, a nagyváradi Fekete Sas szállót, a pozsonyi Vigadót és Zenepalotát. A szabadkai zsinagóga, amelynek üvegablakai Róth Miksa műhelyében készültek és 1990 óta Szerbia kiemelt jelentőségű műemlékei között szerepel, az 1970-es évekre nagyon rossz állapotba került. Egyik kupolája bedőlt, az épület majdnem összeomlott, jelenleg is zajló felújításához a magyar állam is hozzájárul. Az 1911-1913 között épült marosvásárhelyi Kultúrpalota a korszak egyik legjelentősebb magyar művészeti alkotása, üvegablakai szintén Róth Miksa munkái. Az elképzelések szerint két épület (a Városháza és a Kultúrpalota) Magyarországot képviselte volna az 1914-es San Franciscó-i világkiállításon, de az első világháború miatt csak az ólomüveg ablakok rajzait küldték el, s ezek különdíjat nyertek. A román hatóságok később az épületegyüttes számos műalkotását eltávolíttatták, ezek többsége csak a közelmúltban került elő.
Budapesten Komor Marcell és Jakab Dezső terve alapján épült a Népopera (az Erkel Színház elődje), a Rákóczi úti Palace Szálló (a mai Novotel Palace Hotel), illetve a főváros első toronyháza, a Fiumei úti egykori Országos Társadalombiztosító Intézet székháza, amelynek építésében 1930-1931-ben Komor már Sós Aladárral dolgozott együtt. A toronyépületet 1969-ben lebontották, csak az alsóbb szinteket hagyták meg. Komor Marcell a 30-as években a modern irányzatok felé fordult, ezt mutatja a fiával, Komor Istvánnal közösen tervezett budai villa a II. kerületi Árvácska utcában.
Az építészeti szakíróként is kiemelkedő Komor Marcellnek a századfordulón a millenniumra utaló Ezrey álnéven jelentek meg szakcikkei a Pesti Hírlapban, valamint az általa alapított Vállalkozók Lapjában (ennek utóda 1928-tól a Tér és Forma című modern építészeti folyóirat volt). Írásaiban a szecesszió magyar irányzata, az önálló magyar nemzeti építészeti stílus, a népi díszítőmotívumok és a korszerű technológiák együttes alkalmazása mellett foglalt állást.
A vészkorszak idején, 1944 nyarán budai villáját „csillagos házzá” nyilvánították (ezekbe a Dávid-csillaggal megjelölt házakba kellett költözniük a zsidóknak). Őt az év novemberében a nyilasok az utcáról hurcolták el, a burgenlandi Sopronkeresztúron (Deutschkreutz) ölték meg. Nevét a fővárosban nemcsak a lakóházán található emléktábla őrzi, hanem egy IX. kerületi utca is, ahol ma a Művészetek Palotája áll. 2006-ban a Duna Televízió dokumentumfilmet vetített róla és családjáról, ugyanebben az évben jelent meg munkásságáról album az Építészet Mesterei sorozatban. (MTI)
