A kerítéseket le kell bontani!
Kósa Lajos, Debrecen polgármestere a város status ante quo zsinagógájának felújítási ünnepségén beszélt
Polgármester úr, milyen is a zsidó-keresztény együttélés itt, a cívisvárosban?
Debrecen már korábbi történelmében is arról volt híres, hogy nagyon jó viszonyban voltunk mi debreceniek egymás között, lett légyen az zsidó felekezethez tartozó, vagy katolikus, vagy kálvinista. A város így, ezekkel a közösségekkel együtt volt igazán erős, így voltunk egyben gyarapodóak és ezt szeretnénk folytatni. A város számtalanszor megmutatta azt, hogy helyén van az esze, meg a szíve, ezért is kaptunk Jad Vasem díjat, a vészkorszakban dolgozó hivatalnokok többszáz zsidót mentettek meg. A legendás püspökünk, Baltazár püspök úr, amikor a zsidótörvények voltak, minden vasárnap tüntetőleg együtt sétált fel-alá az utcán a rabbival, számtalan ilyen történetünk van. Én nagyon örülök annak, hogy felújítottuk ezt a status quo zsinagógát, még fel kell újítani az ortodox zsinagógát. Sajnos a háborús amerikai bombázás elpusztította a Petőfi téri zsinagógát, annak most szeretnénk egy építészeti emléket állítani. Erről is beszéltem az átadási ünnepségen, mi együtt vagyunk egy közösség, itt van az ország legnagyobb vidéki zsidó közössége, szeretnénk, ha ez tovább virulna és gyarapodna.
Arról is beszélt, hogy a kerítéseket le kéne bontani. Mire is gondolt pontosan?
Ennek legendája van. A hitközség vezetőjével, Horovitz Tamás barátommal rengeteget beszéltünk arról, hogy van mellettünk egy iskola, ami zsidó iskola volt és közadakozásból jött létre, a legnagyobb adakozó Debrecen szabad királyi város volt egykor, ennek volt egy elfalazott emléktáblája, amit elbontattunk, nem is értem, hogy miért kellett egykor elfalazni. Miután a két telek, a zsinagógáé és az iskoláé egymás mellett van, azt javasoltam, hogy a falat bontsuk ki. Attól még az udvart nyugodtan használhatja a város akkor is, ha nincsen kerítés. Egyébként most az épület közösségi házként funkcionál. Így lesz a zsinagógának kertje, és a kerítés csak szimbolikus lesz, ezzel is jelezzük, hogy a város és a hitközség együtt él, együtt gondolkodik.
A következő önkormányzati választáson már nem indul, ezek szerint elhagyja Debrecent?
Nem teszek ilyet, nem költözöm a fővárosba, én a Parlamentben is Debrecent képviselem, így a hitközséget is. Debrecen mindig is jelentős formálója volt a magyar emberek életének, ezt új pozíciómban is megteszem. Gyakrabban kell Pestre járnom, de a városból nem akarok elköltözni.
Még megemlítette a történelmi Magyarország egy másik jelentős városát, Nagyváradot.
Egy példaértékű együttműködés van a két város között, ez nem véletlen, hiszen csak 50 kilométer választ el bennünket. Nagyvárad volt a második legjelentősebb közösség, most is az, jelentős programmal jöttek ide, jeleztem is Horovitz elnök úrnak, hogy lám Debrecennek még nincsen klezmer zenekara, pedig a város zenei életében is jelentősek voltak a helyi zsidók. A klezmer egy közösségteremtő, vidám zene. A két városra visszatérve, Debrecen és Nagyvárad egymás mellett barátságban élt, de mindig is irigykedve figyeltük egymást, ez most is így van, mihelyst az autópálya meglesz, hamarabb elérjük egymást.
Köszönöm a beszélgetést.
Az interjú a 2014. október 3-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
a riporter : Breuer Péter
