Kardos Péter főrabbi a hetiszakaszról, a büntetésről és életéről is beszél
Az igazságot, az igazságot keresd!
Kardos Péter főrabbi a hetiszakaszról, a büntetésről és életéről is beszél
Volt egy időszak, amikor a rabbiknak volt egy civil foglalkozása. Volt aki látszerész volt, volt aki cipész, aki irodalmár volt. Ön idegenvezetőként kereste a kenyerét. Milyen volt egy leendő rabbinak idegenvezetőnek lenni?
Az idegenvezetés elsősorban az emberekkel való foglalkozást jelenti, ami nem idegen a rabbi teendőitől sem. Persze egészen mást jelentett rabbinak és idegenvezetőnek lenni. Hozzátartozik, hogy mellette még tolmácsként is dolgoztam. Én magam nagyon szerettem az idegenvezetést, tudniillik, egy profán hasonlattal, a rabbiként, nekem mint rabbinak mindig más beszédet kell tartanom ugyanazoknak, miután több mint 40 éve vagyok Zuglóban, azaz minden évben új beszédet kell tartanom, míg idegenvezetőként ugyanazt a szöveget kellett mondanom mindig másoknak. Annál humorosabbat nehezen tudok elképzelni, amikor valaki idegen nyelven adja elő, ráadásul némileg törve is azt a nyelvet a maga előadását. humoros előadását, mert azért arra vigyáztam, hogy ne csak a száraz szöveget mondjam. Igyekeztem belevinni egy kis politikát, persze tudtam, hogy a csoportba be vannak építve az ottani biztonsági emberek, lengyel csoportokról beszélünk, ezért csak annyira vittem bele, hogy a poént az autóbusz utasaira bíztam rá.
Példát tudna hozni rá?
Az egyik fő találkozási pont a Hősök terén volt, én felsoroltam a királyokat, majd megkérdeztem, hogy mi a különbség az akkori és a mostani idők között. Meg is válaszoltam, hogy akkoriban a vezetés volt keresztény és a nép pogány, míg ma… Erre megszakadt a mondandóm, óriási röhögés lett belőle, nem én mondtam ki, hogy ma fordítva van.
A hetiszakasz nem létezik rabbi nélkül. Ön is nem csak, hogy elmondja, hanem alkalmazza, tolmácsolja is a hallgatóságnak, hiszen egészen mást mondana egy ifjúsági istentiszteleten, mást mondana a zuglói híveknek, akiknél már Ön tudja, miként reagálnak a szavaira. A Softim hetiszakaszra hogyan reagálnának a zuglói körzet tagjai?
Érdekes problémát vet fel a kérdése, a fiatalok, idősebbek, vagy akár a fiatalabb rabbik, idősebb rabbik témakörében. Bejött az, amit én már fiatalabb koromban is sejtettem. Azelőtt az idős rabbihoz mentek a fiatalok tanácsért, esküvőt csináltattak, más szertartással bízták meg, ma már ez nem divat. Ma már a fiatal rabbikhoz mennek a fiatalok, az idősek mennek az idősebb rabbihoz. Ha nem így lenne, akkor – a fiatalok kifejezését használva – a szószéken, ahogy egy fiatal kollégám is használja, tök szép Ábrahám története, ha én használnék ilyen kifejezéseket, akkor ha nem is mentőkért szaladnának, de mentális állapotomat megkérdőjeleznék az egyszer biztos. Így van az, hogy az idős az idősekkel, míg a fiatal a fiatalabbakkal ért szót, de ez gondolom, hogy ez nem csak a rabbik szintjén van így és nem csak a zsidó vallásra jellemző.
Mit lehet tudni a hetiszakaszról?
A Softim hetiszakasz esetében már a névnél is probléma merülhet fel, hiszen ez a mai modern kiejtése, míg az ortodox kiejtés szerint ez Sajftim. Magyarul Bírák. Ebben betekinthetünk a zsidó jog alkalmazásába, a büntetések módozataiba, fellebbezési lehetőségekbe, a legfelsőbb bíróságba, a tanúk szerepébe és ebből az alapmondat a legfontosabb: Az igazságot, az igazságot keresd! Mint tudjuk, felesleges szó nincs a Tórában, ha kétszer mond valamit, akkor annak nyomatékot akar adni, tehát jelentősége van. Érthetőbben, a bíráskodásnál a bíráknak az elfogulatlanságára épít. Tehát akkor is, ha egy szegény áll perben egy gazdaggal, semmilyen mai nyelven, semmilyen pozitív diszkriminációt sem alkalmazhat, azaz a szegény javára nem ítélkezhet, a gazdag javára, szintén mai kifejezéssel élve, korrupciót alkalmazva nem ítélkezhet, tehát mindig az igazság javára kel ítélnie, ítélkeznie. A rendszer szerint a komoly dolgokkal a legfelsőbb bíróság, a Jeruzsálemben székelő 70 tagú Szánhedrin foglalkozott, hozott ítéletet. Ehhez az ítélethez 2-3 tanú volt szükséges, ezeknek egyhangúan kellett tanúskodni, hogy az illető olyan bűnt követett el, amiért halálos büntetés jár, ebben az esetben maguknak a tanúknak kellett végrehajtani az ítéletet, vagyis kellett volna, ha lett volna ilyen, de nem volt. Ebben az a logika, hogy a bíró csak hallomásból tudta az egészet, míg maguk a tanúk látták is. A tanúk ízlését is figyelembe véve, nem nagyon tolakodtak, hogy tanúk legyenek. Egy régi pesti viccel is jellemezhetném, amikor is Kohn ül a Markó utcai bíróság folyosóján, arra jön Grün, aki kérdezi. Kohn, te mit csinálsz itt? Tanú vagyok. Mire? Majd csak lesz valami. Visszatérve a Tórához, ezek a halálbüntetések, mondjuk a Szombat megszegéséért, mind az elrettentést akarták szolgálni, de nem került sor – legjobb tudomásom szerint – tényleges halálos büntetés végrehajtására. Nem történt ilyen, persze azt is el kell mondanom, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ma még meglenne a zsidóság, ha szó szerint vennénk a Tóra parancsolatait.
Köszönöm a beszélgetést, a tanítást.
Az interjú az ATV augusztus 24-i Hetiszakasz című adásának szerkesztett változata.
Breuer Péter
