Tisztelt Hölgyeim, Uraim, Kedves Barátaim, Testvéreim!
Miért is jöttünk ide? Holott sem én, sem a Hit Gyülekezete nem áll a háború, az erőszak oldalán, békét akarunk, a megbékélést képviseljük. De nincs béke, különösen a közel-keleti országokban. A Biblia földjén élő zsidókat folytonos fenyegetettség alatt tartják a palesztin területekről kilőtt rakéták. A megbékélésnek igazságosságon kell alapulnia. Azért jöttünk ide, hogy a zavart, megtévesztéseket szolgáló, mélyítő dezinformációkkal, hazugságokkal szemben elmondjuk az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatban a tényeket, igazságokat.
A tisztánlátás végett mindenekelőtt le kell szögeznünk: nem Izrael háborúzik a palesztin néppel, hanem a demokratikus zsidó állam és kormánya teljesíti állampolgáraival szembeni kötelezettségét, akik joggal várják el, hogy az állam törvényekkel, ha kell, erőszakszervezeteivel is garantálja számukra a puszta létezéshez és emberi élethez elengedhetetlenül szükséges biztonságot. A palesztin terroristák pedig azért követnek el folyamatosan bűntényeket izraeliekkel szemben, hogy a zsidó államot destabilizálják, és az ott élő polgárok szívében állandósítsák a félelmet, rettegést.
Ne felejtkezzünk el a jelenlegi konfliktus kiváltó okairól. Három jesivahallgatót meggyilkoltak, a gyilkosokat a palesztin vezetés nem adta ki Izraelnek, sőt dél-izraeli területekre kilőtt rakétáinak a számát növelte, és ezáltal hatalmas emberi és anyagi károkat okozott Izraelnek. Tehát a mai rendezvényünk egyik alapvető célja az, hogy támogassuk Izraelnek az önvédelemhez való jogát, a terrorizmus felszámolása érdekében tett erőfeszítéseit. Mert e konfliktusban Izrael áll a helyes és jó oldalon.
Izrael kritikusai rendszerint azt vetik a zsidó vezetés szemére, hogy a palesztin terrorakciókat túlreagálják, aránytalanul és brutálisan lépnek fel velük szemben, ezért a civil áldozatok miatt őket terheli a felelősség. Személyes tapasztalatom az, hogy a legtöbb izraeli tiszteli az arab népeket és a palesztinokat is, kész velük békeszerződést kötni, mint Egyiptommal és Jordániával is tette. A probléma forrása az, hogy a palesztin vezetés a legtöbb közel-keleti országhoz hasonlóan nem ismeri el Izraelt. Sőt, támogatják azokat a terrorista szervezeteket, pl. a Hamaszt, Hezbollahot stb. amelyek Izrael felszámolását tűzték zászlajukra. A Fatah és Hamasz logóján is a teljes Szentföld, Jeruzsálemet is beleértve, a palesztinoké. Chartájukban a következő áll: „Palesztina földje egy Iszlám Waqf (azaz Iszlámnak szentelt terület), ami a jövő muszlim generációké ítéletnapig. Sem egészben, sem részben nem szabad feladni.” A hamaszosok a békefolyamatot is elutasítják, mert az szerintük időpocsékolás, hiú ábrándozás. Szerintük „Izrael addig a napig fog létezni, amíg az iszlám el nem pusztítja…” Tehát az önálló palesztin állam csak eszköz lenne a végső céljuk megvalósításához, a zsidó állam megsemmisítéséhez, zsidók, keresztények leigázásához, elüldözéséhez vagy legyilkolásához.
Ezek a nézetek nem csupán a zsidóknak, hanem minden demokratának, hazafinak és kereszténynek elfogadhatatlanok. Minden tisztességes embernek támogatnia kell Izrael harcát az iszlamistákkal szemben. Demokratáknak azért, mert Izrael az egyetlen tényleges demokratikus ország a Közel-Keleten. A térségben csak egy erős Izrael tudja garantálni a tartós békét, küzdelme a szabadságjogokat tagadó, azt kriminalizáló antidemokratikus erők ellen is irányul. A szélsőséges iszlamisták a saját népüket, a Koránt másképpen értelmező muszlimokat, arabokat éppúgy gyilkolják, mint a keresztényeket, zsidókat, vallástalan embereket. Hazafiaknak azért kell támogatni Izraelt, mert az iszlamisták fenyegetést jelentenek a nemzeti felfogású emberekre is. Számukra a kalifátus a cél, amelyben nincs helye nemzeti identitásnak, csak a transznacionalista iszlám vallási tudatnak. Ezzel szemben a cionizmus mint nemzeti mozgalom messzemenően tiszteletben tartja a különböző nemzeti identitásokat. Az európai civilizációt, kulturális értékeket védelmezőknek pedig be kell látniuk, hogy civilizációnk egyik fő forrását, a zsidó-keresztény kultúrkört Izrael ma következetesen védelmezi és képviseli. A zsidó vezetés mindenki számára biztosítja azoknak a szent és történelmi helyeknek az elérhetőségét, amelyek a kulturális identitásunk megalapozásához nélkülözhetetlenek és páratlan jelentőséggel bírnak. A keresztényeknek pedig azért kell támogatniuk Izraelt felekezeti hovatartozástól függetlenül, mert Jézus Krisztus és a nemzetek apostola, Pál is ezt tette és teszi az örökkévalóságig. Názáreti Jézus visszautasította a szamariai asszony álláspontját, mert az a zsidók üdvtörténeti szerepét relativizálta. Pál figyelmeztette a római keresztényeket, hogy ne kevélykedjenek Izrael ellenében, mert nem a keresztények hordozzák a gyökeret, hanem a gyökér a keresztényeket. Izrael és a Messiás, és ebből fakadóan a kereszténység egymástól elszakíthatatlan, kölcsönös függőségben élnek egymással és egymásért. Az Izraellel szembeni gyűlöletnek és ellenséges magatartásnak szükségszerű következménye a kereszténység eltorzulása, lényegének és hitelességének elveszítése. Mivel az Üdvözítő és az üdvözülés útja a zsidóktól származik, emiatt Izrael létezése, valósága, virágzása a kereszténység jövője és megújulása szempontjából is létfontosságú. Fel kell sorakoznunk Izrael mellé, támogatnunk kell küzdelmét a zsidó állam védhető határaiért, közös értékeinkért. Az izraeli katonák a civilizációnkért, a kereszténységért is harcolnak, az ezt elpusztítani akarókkal szemben. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a zsidók nem önszántukból hagyták el a földjüket, szeretett fővárosukat, Jeruzsálemet, hanem erre ellenségeik, az asszírok, a Babiloni, majd később a Római Birodalom kényszerítette őket. Hosszú évszázadokon át a zsidóságnak az Erecre, Jeruzsálembe való visszatérés reménysége adta a fennmaradásukért folytatott küzdelemhez az erőt. A 20. század szörnyűségei után rendkívül pozitív fejleményként értékeljük, hogy a zsidó nép emberfeletti harcát hazájukért, siker koronázta. A 2. világháborút követően a nagyhatalmak, az ENSZ-tagállamok többsége szakított a több évszázados anticionista tradícióval, és lehetővé tették a náci haláltáborok túlélői, a világban szétszórt diaszpóra zsidóság számára a visszatérést atyáik, prófétáik, szent papjaik és királyaik földjére, hogy ott államot alapítsanak, ősi városaikat felépítsék, és prosperáló, virágzó országot hozzanak létre. Ez a történelmi jelentőségű esemény a keresztény világ számára is a jövőbe vetett remény újjászületését eredményezi.
Ami pedig a palesztin nép szenvedéseit illeti, mélyen együtt érzünk minden ártatlan civil arab vagy palesztin ember fájdalmával, együtt érzünk az áldozatok hozzátartozóival, de hangsúlyoznunk kell: nem szükséges, hogy ez így legyen. A palesztin nép sorsában akkor fog pozitív változás bekövetkezni, ha a vezetői felszámolják az Izraellel szembeni erőszakot, felhagynak Izrael elpusztításával kapcsolatos terveikkel, és békét kötnek a zsidó állammal. Az események sajnálatos módon most nem ez irányba haladnak a térségben. A Hamasz a palesztin népet élő pajzsként tartja maga előtt, hogy az izraeli katonai csapásoknak minél több civil áldozata legyen. A múltban is gyakorta használták idősek, gyermekek holttesteit arra, hogy a világ közvéleményét meggyőzzék arról, hogy a zsidó állam háborús bűnöket, tömegmészárlásokat követ el a palesztin nép ellen. Az igazság ezzel szemben az, hogy elsősorban a Hamaszt terheli a nagyszámú civil áldozat miatt a felelősség. Egyrészt azért, mert kikényszerítették és szükségessé tették az izraeli katonai csapásokat, elutasították a konfliktus kezdeti szakaszában egyiptomi közvetítéssel létrehozott tűzszünetet, valamint számos rakétakilövő állást iskolába, kórházakba, civil szférába telepítettek. Izrael mindent elkövet, hogy minimalizálja a civil áldozatok számát, de a Hamasz inkább maximalizálni akarja azokat, hogy kegyetlen emberáldozatokkal démonizálja Izraelt a világ nyilvánossága előtt.
Ne dőljünk be az iszlamista terroristák trükkjeinek, szemfényvesztésüknek, manipulációiknak! Tájékoztassuk embertársainkat a válsággal kapcsolatos tényekről, igazságokról, és ne hallgassunk el egyetlen olyan információt sem, amely szükséges a tisztánlátáshoz, a konfliktus pontos megértéséhez.
A gyilkos gondolatokat gyilkos bűntények követhetik. Antiszemiták, neonácik kritikátlanul teszik magukévá Magyarországon is az Izraellel kapcsolatos iszlamista hazugságokat, gyűlöletet, pusztító szándékokat, hogy hamis információkkal és helyzetértékelésekkel megtévesszék honfitársainkat. Teszik ezt a nemzet és a keresztény értékek védelmezőinek szerepében tetszelegve.
Határozottan elítéljük Izraellel szembeni uszításaikat, a gyűlölet szításának minden formáját. Fellépünk ezek ellen, és minden törvényes lehetőséget felhasználunk azért, hogy Magyarország se most, se a jövőben ne álljon a sötétség és a vesztesek oldalán.
Megtévesztett honfitársainkat erről a helyről is kérjük, hogy figyeljenek fel azokra a tömeggyilkosságokra, amelyeket a Hamasz iszlamista testvérei követtek el például Egyiptomban a kopt keresztények ellen, vagy Szíriában, vagy legutóbb Irakban. Szinte valamennyi közel-keleti országból menekülni kényszerülnek a keresztények. Ninivében – a mai nevén Moszulban – 2000 éves közösséget számoltak fel a napokban az iszlám állam terroristái. A keresztényüldözés a Közel-Keleten olyan méreteket öltött, hogy a megsemmisülés fenyegeti. A térségben egyedül Izraelben nőtt az elmúlt években a keresztények létszáma. Miért hallgatnak erről a nemzetközi és nemzeti médiumok?
De a sííta iszlamisták részéről sem részesülnek jobb bánásmódban sem a zsidók, sem a keresztények. Irán vezetése most is antidemokratikus, antiszemita és keresztényellenes politikát folytat, és közel áll ahhoz, hogy atomhatalommá váljon. Legfelső vallási vezetője, Ali Hamenei ajatollah egy egyetemistákhoz intézett beszédében arra kérte a palesztinokat, hogy folytassák a fegyveres harcot Izrael ellen, sőt terjesszék azt ki Ciszjordániára. A vallási vezető ismételten hangsúlyozta a zsidó állam eltűnésének szükségességét. Számára sem drága a palesztin emberek, gyermekek élete.
Ezek után azt kérdezem Vona Gábortól: Hogyan tudja összeegyeztetni a civilizációnk alapjait gyűlölő Iránnal való szoros barátságát a nemzeti keresztény értékek iránti elkötelezettségével? Miközben Izraelt igaztalanul ócsárolja, miért nem képes egy szót sem szólni az Iránban, Irakban és a többi közel-keleti országban üldözött keresztények érdekében? Egyáltalán, mit keres a Jobbik az iszlamisták oldalán?
Végezetül itt, a Dohány utcai Zsinagóga előtt, Izrael Istene előtt, a zsidó testvéreink előtt, a szélesebb nyilvánosság előtt kijelentjük: mi evangéliumi keresztények védelmezzük a zsidó-keresztény kinyilatkoztatást, az azon alapuló kultúrát, támogatjuk Izraelt, a zsidó népet, hogy hosszú történelmi kálváriájának vége szakadjon, elfoglalja a Mindenható által a nemzetek között kijelölt helyét, és betöltse az egész világ számára üdvös rendeltetését. Pál apostol Izrael felemeltetésével kapcsolatban azt mondta: „Hiszen ha elvettetésük megbékélést hozott a világ számára, mit hoz a felemeltetésük, ha nem életet a halálból?” (Róma 11:15) Jeruzsálemről, Izrael örök, egy és oszthatatlan fővárosáról pedig ezt mondja az Örökkévaló: „Mert a Ciont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: ez lesz nyugvóhelyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem.” (132. zsoltár 13-14)
Salom, Isten áldja és őrizze meg Izraelt és Magyarországot!
