A ki nem küldött tudósító jegyzete
Szinte 10 percenként szólalnak meg a szirénák Izraelben, én pedig itthon ülök Budapesten, ülök a TV előtt és aggódva figyelem az hazai, az izraeli és a nemzetközi hírcsatornákat, mi is történik a Közel-Keleten. Közben az izraeli rádióállomásokat is hallgatom, ahol a híreket folyamatosan megszakítják a közlemények, hogy éppen hol, melyik településen kell az óvóhelyekre sietni.
Izrael népe azonban már gyakorlott az ilyenekben. Sajnos.
Engem rettenetesen zavar, hogy nem tehetek semmit, illetve annyira képes vagyok, hogy folyamatosan megosztom és közvetítem az igaz híreket a BPI felületein, azokat a legtöbb helyre eljuttatom.
Ezek a hírek el kell jussanak másokhoz, azokhoz, akik Európában, Magyarországon, vagy a világ bármely pontján élnek és együtt éreznek Izraellel, akiknek fontos az erős Izrael, a térség egyetlen demokratikus állama.
Mit lehet tenni?
Lehet szolidárisnak lenni, lehet elmenni a helyszínre önkéntesnek, lehet vért adni ott és itt egyaránt, lehet adományokkal segíteni a rászorulókat ott és itt is, és még annyi mást is lehet tenni.
Nem csak lehet, de kötelező!
Kötelező, mert most itt a ragyogó alkalom arra, hogy megmutassuk, tanúbizonyságot szerezzünk arról, hogy egy zsidó ember a másikért mindent megtesz, főleg, ha az bajban van!
Mi lesz Izraelben?
Jöjjenek a tények!
A légierő rövidesen befejezi feladatát és így rövidesen megindulhat a szárazföldi offenzíva, ezzel a remények szerint pontot téve a konfliktus végére.
Ezt senki sem szerette volna, ám egy országnak kötelessége megvédeni saját magát. Ezt teszi Izrael is.
Mi mellette állunk.
Breuer Péter
