Egy igazi polgár Bródy János az Illés ötven évéről, az országról, a zsidóságról.
Minden nyár, így az idei is a fesztiválok időszaka. Idén Ön is elmegy a Zsidó Nyári Fesztiválra, mi lesz műsoron?
Alapvetően az Illés szekerén című legújabb lemezeim dalai szerepelnek majd, hiszen mindig ezek a legkedvesebbek. persze nem maradhatnak el azok sem, amelyek az elmúlt néhány évtizedes pályafutásom alatt annyira hozzám kötődtek, hogyha egy előadáson véletlenül nem hangozna el, akkor némi csalódottság tapasztalható, azaz a régi legendás számokat is eljátszom. Az érdekesség az, hogy azokkal a zenészkollégákkal, akikkel egyébként az Illés szekerén albumot is felvettük nem úgy játszunk, ahogy a lemezen vannak, hanem igazodunk a hely szelleméhez, hiszen ez a helyszín, a Dohány utcai zsinagóga egészen speciális akusztikával bír. Egyébként ez lesz a Zsidó Nyári Fesztivál utolsó előadása, szeptember 7-én, mi igyekszünk a hely szellemének megfelelő zenei élményt adni mindazoknak, akik eljönnek.
Ön beatzenészként, előadóként, szövegíróként is alkot. Milyen érzés az, ha az ember még az életében morális példaképpé válik?
Én nem vagyok saját magam számára példakép, azonban ha mások annak tartanak időnként, az nagyon megtisztelő. Ez talán igazolja azt a következetességet, amivel én a hatvanas évek közepétől kezdve írom a dalaimat.
A magyar nyelvű beatzenét Szörényi Leventével írott dalaikkal honosították meg, már akkor, a hatvanas évek közepén is a rendszer ellen lázadó szövegeikkel váltak ismertté, írják a történészek. Azonban arról nem beszélnek, hogy milyen volt abban az időben zsidónak lenni? Egyáltalán téma volt ez, hogy Bródy Jánosnak mi a származása?
Veszek egy nagy levegőt, hiszen nyilvánvalóan már akkor is létezett mélyen egy tudat arról, hogy ki milyen templomba jár, de azt is el kell mondanom, hogy nem volt érdekes. Valószínűleg azért, mert akkor még nem is gondoltam rá, hogy zsidó vagyok, na jó, már egy évtizeddel korábban megtudtam ezt, de annyi más kérdés, probléma volt abban az időben, így ez nem volt közöttük.Miután én nem nagyon jártam templomba soha, a vallással nem igazán foglalkoztam, így aztán az, hogy a családomban, felmenőim között voltak zsidó származásúak, ezt akkoriban nem tartottam különösen fontosnak. Talán azért, mert ez a családomban sem fordult olyan gyakran elő az erről való beszélgetés. Ez talán része lehetett valamilyen történelmi elfojtásnak is. Nagyon sok mindenről, ami a szüleimmel, nagyszüleimmel történt a háború előtt és alatt, csak a legújabb időkben értesültem.
Másként kérdezve, mikor szembesült ezzel a kérdéssel?
Már korábban tudtam, hogy ez létezik. bár nem születésemtől fogva, mert az én szüleim sem sokat meséltek. Azt hiszem ők is ahhoz a réteghez tartoztak, akik miután nagyon nagy veszteségeik nem voltak, igyekeztek elfelejteni ezt az egész hetven évvel ezelőtti korszakot. Furcsa, mert én egy keverékgyerek vagyok, sokféle család, mindenféle ismerős, persze tősgyökeres pesti család a mienk, 18 éves koromig abban a házban laktam, amit a dédnagyapám, bizonyos Bródy Zsigmond építtetett, aki a Neues Pester Journal kiadója volt, egy híres személyiség, a főrendiház tagja, Mikszáth kártyapartnere. Ő építtetett egy házat a mai Bajcsy-Zsilinszky úton, ahol a Hungária Kiadó és nyomda működött, még az én gyerekkoromban is. Ez egy régi, polgári, liberális szellemiségű műhely volt, itt nyomták többek között a Nyugatot is, sőt ahol laktam, ott volt a Nyugat szerkesztősége is egy időben, sok Bródy lakott abban a házban.
Bár nem járt templomba, zsinagógába, ám mégis lehet úgy gondolni, hogy a dalaik akár himnusszá, templomi énekek voltak.
Ez nagyon hízelgő, valóban vannak olyan dalok, amik feltöltenek. A dalok, azok egészen furcsa teremtények, amik a hallgató lelkében kelnek életre, az előadó „csak” útjára bocsátja őket, az hogy mit jelentenek és mi lesz belőlük, azt a közönség dönti el. Valóban vannak olyan dalok, amik jelentős visszhangot és rezonanciát keltett sok emberben. Nagyon érdekes, mert múltkor valaki hasonlót kérdezett, hogy a Szabadnak születtél című dal, kire és mire vonatkozik. A refrén úgy szól, hogy „Ne törődj vele, hogy mit mondanak, az vagy, akinek tartod magad”. Nos, bizonyos értelemben ez minden kisebbség védelmére szóló dal is lehet. Természetesen egészen más tartalommal töltődik fel, ha Marosvásárhelyen, Pozsonyban hangzik el, egészen mással, ha a Dohány utcai zsinagógában.
Göncz Árpád volt köztársasági elnök egyik előszavában azt írta: Bródy János nem csupán egy generáció szimbóluma, ő a Ha én rózsa volnék című dalra gondolt.
Árpi bácsi nagyon szereti, többször is jelezte, hogy ez az ő kedvenc nótája, ha szabad így fogalmaznom. Amikor kétszer vagy háromszor is kerek születésnapja volt, akkor én ezt el is énekelhettem neki.
Mivel magyarázza, hogy minden demokratikus, minden zsidó rendezvényen, legyen az az Élet Menete, a Zsidó Nyári Fesztivál, Önt a főbb szereplők, az ünnepelt szereplők között találjuk?
Ezt fokoznám is. Minden olyan közösségi megmozduláson, ahol a sajtószabadság, az információáramlás szabadsága a kérdés, ott mindig megjelenek. Azt tapasztalom, hogy ezeken a helyeken mindenféle ember jelen van, de fogalmazhatok úgy is, hogy az ember oda megy, ahova hívják.
Volt szó már a múltról, a jelenről. A jövő mit hoz?
A jövő, az azért szép, mert teljesen bizonytalan, minden elképzelhető és nem biztos, hogy úgy lesz, ahogy a pesszimisták jósolják. Egy kicsit persze tartok attól, hogy lassan minden romba dől és borzasztóan lemarad az ország ebben a társadalmi konfliktushelyzetben, amiben élünk.
Mit tesz Bródy János, hogy ez ne így legyen?
Szeretnék olyan dalokat írni, amelyek bizonyos értelemben a harmóniára, az együttműködésre, normális erkölcsi tartásra biztatja az embereket, arra, hogy ne gyűlöljük a másikat, mert bizonyos értelemben eltér a véleménye a mienktől. Különösen azért nem szabad a másik emberrel nem szóba állni, ha éppen mást tart a politikai palettán hozzá közel álló színnek, mert azt gondolom, vannak fontosabb dolgok annál, mintsem, hogy éppen melyik csapat van a központi pénzelosztó íróasztalnál. Azt gondolom, ennek az országnak vannak nagyon szép liberális, szabadelvű hagyományai, nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy ezeket a szép hagyományokat mostanában nagyon negatívan emlegetik, a liberális, a szabadelvű gondolat afféle szitokszó lett, egyfajta megbélyegzés, én ezt nagyon rosszul viselem. Szerintem nagyon rosszat tesz az országnak, mert azok az erős és gazdag országok, amelyek megengedik a polgárainak, hogy sokszínűek, sokfélék legyenek, engedik, hogy kibontakoztassák a minden embert megillető szabadságban a természetes képességeiket, azt, amivel hozzá tudnak járulni a közösséghez. Nem tartom véletlennek, hogy ezen a földön a demokráciák, a szabad és liberális demokráciák az erős országok.
Visszatérve a zenére, a Zsidó Nyári Fesztivál után, Ön a szerző és zenésztársaival együtt lép fel. Mit lehet tudni erről a koncertről?
Mondhatom azt is, hogy az egész év annak a jegyében telik el, hogy ötven évvel ezelőtt kezdett összeállni az a legendás Illés együttes, ami nagyon sok szép emléket hagyott maga után. Én magam ötven évvel ezelőtt már tagja voltam az Illésnek, hiszen 64 tavaszán kerültem az együttesbe, Leventéék az év végén érkeztek. Az év erről, a zenekarról szól, hiszen nemrégiben bemutatták a Játékszínben a Tied a világ című, Illés számokra épített, egyfajta zenés társasjátékot, amit egyébként Szente Vajk zseniálisan írt és rendezett, nagy sikere van, jegyek már őszre is alig kaphatók. Ezen kívül is készülünk december 28-ra, egy nagy beatünnepre az Arénában, ami szintén az Illés repertoárra lesz felépítve, Illés dalok szólalnak meg és mi hárman, akik még élünk a zenekarból, fel is lépünk.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
