„Nem tudjuk magunkat sem megérteni igazán az idősebb testvér ismerete nélkül”
„Nem tudjuk magunkat sem megérteni igazán az idősebb testvér ismerete nélkül” – a Nostra Aetate nyilatkozatról beszélgettünk Erdő Péter bíboros, Budapest-Esztergomi érsekkel és Ilan Morral Izrael Állam nagykövetével
Bíboros Úr, húsz évvel ezelőtt vette fel Vatikán a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, ezt megelőzően ötven éve hozott a II. Vatikáni Zsinat egy nagyon komoly döntést. Ön mit tud mondani ezekről az eseményekről?
Ez a két esemény teljesen összefügg, hiszen, amikor 1966-ban hosszas előmunkálatok után megjelent a Nostra Aetate kezdetű zsinati nyilatkozat, akkor ez már a zsidósággal, a zsidó vallással, a zsidó néppel kapcsolatban egy olyan belső eszmélődésnek és munkának az eredménye volt, ami óhatatlanul az egész ezzel kapcsolatos prédikációs, hitoktatási és közéleti munkánkat befolyásolta. Ez egy nagyon messzire mutató dokumentum, a zsidó vallási közösségnek a pozitív teológiai értékelését tartalmazza.
A teológiai értékelésen túlmenően ez a hétköznapokban mit jelent?
Ez nem csak egy egyszerűen egy békés viszonylatnak, vagy kiengesztelődésnek valamilyen lépése, bár arra is történtek szimbolikus események, gondoljunk csak II. János Pál pápának különböző látogatásaira a római zsinagógában vagy a Szentföldön, hanem egy olyan elméleti útmutatás, amelyik kitér többek között, hogy létezik Izrael Állam, amely nem azonos a zsidó vallási közösséggel. Amellyel kapcsolatban a nemzetközi jog szabályai szerint további gondolkodásnak van helye. Ez a további gondolkodás, a különböző vallási és társadalmi konzultációk vezettek oda, hogy húsz évvel ezelőtt megérett az idő a diplomáciai kapcsolatok felvételére is. Nagyon jelentős ez az egyezmény, az előkészítésében sok olyan ember vett részt, a Szentszék részéről is, akiknek igencsak szívügye volt, hogy ez a lépés megtörténjen.
Kik is voltak azok, akik ezt tényleg szívügyüknek tekintették?
Nem hiszem, hogy fel kell sorolni mindenkinek a nevét, az egész folyamat volt a lényeg. A katolikus–zsidó párbeszédben még a Nostra Aetate dokumentum megszületése előtt mérföldkövet jelentett a két vallás közti párbeszédre hivatott pápai bizottság felállítása. A dokumentum kiadását követően fontos állomás volt 2005 szeptemberében a Pápai Gergely Egyetemen rendezett tanácskozás, amely a Nostra Aetate vallásközi kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálta. Ezen megállapították, hogy minden kontinensen rendeztek vallásközi találkozókat, II. János Pál pápa elmélyítette a zsidókkal való kapcsolatot, bilaterális egyezmények születtek és megerősödött a közös tudományos tevékenység is. Fontos következtetés volt, hogy a párbeszédet tovább kell mélyíteni. A Szentszék által kiadott hivatalos dokumentumok tanúsítják, hogy az Egyház a másik fél hittételeinek és a vallásszabadság tiszteletének irányelvei mentén haladt. Fontos lett továbbá az imádságban, elmélkedésben való találkozás Isten színe előtt, amelyhez alázat és bátorság szükséges.
Nagykövet Úr, egy gyakorló diplomata, politikus miként vélekedik ezekről a döntésekről? Vannak máig ható üzenetei ennek a tanácskozásnak?
A II. Vatikáni Zsinat legfontosabb határozata a világon a keresztényeknek, hogy többet nem lehet a zsidókat Jézus meggyilkolásával vádolni, ez a döntés után hivatalosan is megtiltja a hívőknek. Amennyiben ezt szerte a világon a katolikus hívők betartják, úgy a kapcsolatok és a küzdelem az antiszemitizmus ellen sokkal egyszerűbb lesz. A nagy testvérek, a zsidók és a keresztények ugyanarról a tőről fakadnak, tehát abba kell hagyni a klasszikus antiszemitizmust.
Bíboros Úr, Ön szerint, amikor az antiszemitizmus ellen harcolunk, elegendő lenne-e, hogy a keresztény egyház papjai egyszerűen foglalkozzanak a II. Vatikáni Zsinat döntéseivel?
Elég is meg nem is. Mert ezek a döntések nyitottak, előremutatóak, további munkára serkentenek, nagyon fontosnak tartom, hogy vannak olyan közös párbeszédbizottságok, itt Magyarországon is, amelyek foglalkoznak a közös – tehertételektől sem mentes – történelmünkkel, amelyek vizsgálják azokat az értékeket, amiket az egymással való párbeszédben meg tudunk érteni. akár a saját hagyományunkon is. Tehát itt egy kicsit a kereszténység önismerete is szerepet kap, nem tudjuk magunkat sem megérteni igazán az idősebb testvér ismerete nélkül. Azt hiszem, ez fordítottan is igaz, a fiatalabb arcán is felfedezheti az idősebb testvér a nagypapa vonásait. Vannak olyan ősi elemei a hagyománynak, a vallásnak, a kultúrának, amelyek a keresztény világon belül tovább élnek, nagyon régi helyzeteket tükröznek, azokra vezethető vissza. Érdemes ezeket megismerni, hogy az összetartozásunkat erősebben, konkrétabban tudjuk értékelni.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
