AZ ÁRNYÉK NÉLKÜLI ASSZONY Magyarországi bemutató a Májusünnep Strauss150 Fesztiválján

AZ ÁRNYÉK NÉLKÜLI ASSZONY

Magyar Állami Operaház, május 25 – június 11.

AZ ÁRNYÉK NÉLKÜLI ASSZONY

Magyarországi bemutató a Májusünnep Strauss150 Fesztiválján

 

A Magyar Állami Operaház tematikus, Májusünnep címet viselő rendezvénysorozata idén a 150 éve született Richard Strauss előtt tiszteleg. A Strauss 150 Fesztivál, amely a világon egyedülálló módon a szerző hat nagyoperáját vonultatja fel, Az árnyék nélküli asszony magyarországi bemutatójával veszi kezdetét.

Strauss legfilozofikusabb művét Szikora János színrevitelében ismerheti meg a hazai közönség. Az produkció különlegessége, hogy jelmezkollekcióját a nemzetközileg is elismert tervező, Zoób Kati elképzelései alapján alkották meg az Opera műhelyeiben. A díszlettervező, Horesnyi Balázs még a budapesti Opera színpadán is ritka méretekben gondolkodott: díszlete 22 méter átmérőjű teret fog össze. „A méret nem előny és nem is hátrány.” – nyilatkozta Horesnyi Balázs – „Inkább a szimbolikája érdekes: egy parkolóházban vagyunk a lét és nemlét határán.” A tervező kiemelte: a Hofmannsthal-regény és a straussi zene nyomán sokféle terv született. Végül Szikora János szikár, céltudatos gondolatmenete alapján született meg a tér, amely vetítés segítségével foglalja keretbe a cselekményt. „A vetítés e rendezésben dramaturgiai erővel bír, hangsúlyosan egészíti ki a színpadi történéseket. Míg lent zajlik a jelenet, a vásznon olyan szereplők is felbukkannak, akiket a színen nem látunk. Megjelennek továbbá olyan helyszínek, amelyek díszletmozgatás nélkül teszik lehetővé az érzékletes ábrázolást.” – teszi hozzá Horesnyi Balázs.
Szikora János rendező ugyancsak hangsúlyozza: a színpadi színpadkép nem követi a librettó helyszínváltozásait. „A tér metafora: a létezés terének metaforája. Az emberi létezésé, amely maga is átmenet, és az átmenetek közt egy pillanatnyi időzés itt a földön, vagyis parkolás. Freud óta „hivatalosan” is tudomásul vettük – folytatja –, hogy belső világunk történései: álmaink, vágyaink, emlékeink éppúgy hozzátartoznak a valósághoz, mint a szemmel látható, tapintható környezet. A rendezői koncepció lényege tehát: nemcsak azt látjuk, ami a színpadon zajlik, hanem külön leforgatott filmjelenetek és animációs snittek segítségével azok a vágyak, álmok emlékek is megjelenítődnek, amelyekről a szereplők énekelnek.” Ezáltal valósul meg a legfőbb rendezői szándék: plasztikusan megjeleníteni a mű által ábrázolt belső és külső világot anélkül, hogy az emberi lét szenvedésekkel teli küldetésébe vetett pozitív hitet megkérdőjeleznénk. A rendező kiemeli: „Az árnyék nélküli asszony nem akar idea maradni. Árnyékot akar, földi akar lenni, szenvedni akar, mert rájön, hogy így lehet csak ember, vagyis olyan tényezője a létezésnek, amelyből élet fakad. Vállalja ezt a sorsot még akkor is, ha ennek halandóság az ára. Meg kell halnia annak, aki életet ad. Ez a paradoxon vonzóbb a számára, mint az öröklét egyhangú unalma. Én ennek hangjait hallom Richard Strauss zenéjében és ezt olvasom Hofmannsthal történetében.” – mondja Szikora János.
A Zoób Kati által tervezett jelmezek a figurák személyiségét és lelki beállítódásait is ábrázolják. Az alkotó a térre jellemző metaforákat megerősítve az öltözékek metaforikus megjelenítő erejét használta. Az égi és földi szereplők megformálásához összeolvasztotta a divat, a mese és a realitás elemeit, megidézve a mű születésével egyidejű és a napjainkban aktuális elemeket. A szabásvonalakkal kapcsolatban Zoób Kati elmondta: „A mai kor vizuális kultúráját követve nem volt célom az archaizálás, a kifejezés ugyanakkor mindenekfelett. Hagytam megszületni, kialakulni a karaktereket, és csak azután fogalmazódott meg bennem az árnyék, mint fogalom ábrázolása, az elfelezett, hátul fekete ruhák megalkotásának gondolata. Ennek ellentétpárját, az égi tisztaságot egészen másképp, a világos színek erejével és szimbolikusan, ragyogó fejdíszekkel jelenítem meg.”
A magyarországi bemutató Halász Péter, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatójának zenei irányításával valósul meg. A karmester a sokféle szimbólummal tűzdelt librettót elemezve ugyancsak sokféle értelmezési utat lát. „Számos kérdést feszeget a mű, amelyek nemcsak a rendezőt foglalkoztatják, hanem engem is. Mi tesz valakit emberré? Mit jelent anyának lenni? Megszerezni viszonylag könnyű valakit, de hogyan lehet megtartani? Mit jelent az együttérzés és felelősségvállalás a gyakorlatban? A mai világban, amikor a klasszikus családi struktúrák erősen megbomlottak, fontos ezekre a kérdésekre válaszokat keresni.” A dirigens kiemelte, Az árnyék nélküli asszonyt sokan tartják Richard Strauss főművének; zeneileg is többféle világ találkozik benne. Dallamvilága az Elektra disszonáns fűzését is idézi, de van benne sok megkapóan dallamos muzsika is, és az Ariadné kamarazenei világa is megjelenik. A mű megszólaltatása hatalmas hangszeres apparátust igényel, az Opera zenekari árkában a valaha volt legnagyobb létszámú zenekar foglal majd helyet. „Az emberi és nem emberi világok bemutatása során a szerző kamarazenei és nagyzenekari hangzást is igényel. Izgat, hogy lehet ezt a hiperintelligens, gazdag partitúrát dinamikusan, plasztikusan megszólaltatni. Ehhez a különleges operához a magyar Strauss-énekesek színe-java fogja legjobb tudását adni.” – tette hozzá Halász Péter.
Az árnyék nélküli asszony főbb szerepeiben a hazai operaélet vezető művészei lépnek színpadra: Kovácsházi István, Sümegi Eszter és Rálik Szilvia. Richard Strauss kimagaslóan nehéz szólamvezetését interpretálni komoly énekesi feladat. Sümegi Eszter és Rálik Szilvia az utóbbi években sikerrel abszolvált egy-egy Strauss-címszerepet az Opera színpadán – most azonos darabban, a császárné és Barakné szerepében debütálnak. Rálik Szilvia egyedülálló bravúrra készül: bemutatkozása után csupán napokkal az Elektra címszerepében is hallhatja őt a Strauss 150 Fesztivál közönsége. Visszatérő vendégként érkezik a budapesti Operába Heiko Trinsinger, aki Németország kiemelkedő operaházainak szinte mindegyikében színpadra lépett, de Európa-szerte keresett bariton. Az árnyék nélküli asszony magyarországi bemutatóján és az azt követő előadásokban Barak, a kelmefestő szerepét alakítja. Világhírű mezzoszopránunk, Komlósi Ildikó novemberben a Metropolitan színpadán debütált Az árnyék nélküli asszony dajkájának szerepében – New York közönsége után második állomásként a Magyar Állami Operaház publikuma hallhatja a produkcióban.
Az árnyék nélküli asszony – Magyarországi bemutató: május 25.
További előadások: 28., 31., június 4.

Karmester: Halász Péter
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Zoób Kati
Rendező: Szikora János

A császár: Kovácsházi István
A császárné: Sümegi Eszter
A dajka: Komlósi Ildikó
A szellemek hírnöke: Haja Zsolt
A templomküszöb őre: Kertesi Ingrid
Az ifjú jelenése: Balczó Péter
A sólyom: Markovics Erika
Égi hang: Schöck Atala
Barak, kelmefestő: Heiko Trinsinger
Barak felesége: Rálik Szilvia
A félszemű, Barak fivére: Geiger Lajos
A félkarú, Barak fivére: Cserhalmi Ferenc
A púpos, Barak fivére : Horváth István
A város őreinek hangja: Haja Zsolt, Cserhalmi Ferenc, Geiger Lajos
Hat gyermekhang: Szakács Ildikó, Kertesi Ingrid, Keszei Bori,
Markovics Erika, Balga Gabriella, Schöck Atala
Három szolgáló: Szakács Ildikó, Keszei Bori, Balga Gabriella
A Strauss150 Fesztivál további produkciói
Arabella
2014. május 27., 30.

Szövegíró: Hugo von Hofmannsthal
Karmester: Günther Neuhold
Világítástervező: Kardos Sándor
Díszlettervező: Csikós Attila
Jelmeztervező: Velich Rita
Rendező: Bereményi Géza

Szereplők:
Szvétek László, Wiedemann Bernadett, Ildikó Raimondi, Váradi Zita, Perencz Béla, Horváth István, Wendler Attila, Káldi Kiss András, Egri Sándor, Miklósa Erika, Fülöp Zsuzsanna, Mukk József

„Eredeti valójában, nagy pontossággal vittük színre az Arabellát, szinte úgy, mintha magyarországi ősbemutató lett volna. Igen, az 1861-es Bécsben vagyunk, hát akkor lássuk is magunk előtt a várost! Ezt a művet csakis a szerzői szándék szellemében lehet megfejteni: ez egy szerelmes, lírai, idealizált vígopera, egyedüli példány, amit nagyon kell és lehet szeretni.” /Bereményi Géza/
Salome
2014. május 29., június 1.

Szövegíró Oscar Wilde nyomán Hedwig Lachmann
Karmester: Pinchas Steinberg
Koreográfus: Pártay Lilla
Díszlettervező: Csikós Attila
Jelmeztervező: Schäffer Judit
Rendező: Szikora János

Szereplők:
Jürgen Sacher, Ulbrich Andrea, Manuela Uhl, Kálmándi Mihály, Nyári Zoltán, Balga Gabriella, Fekete Attila, Kiss Péter, Megyesi Zoltán, Boncsér Gergely, Bakonyi Marcell, Cser Krisztián, Kóbor Tamás, Egri Sándor, Cserhalmi Ferenc, Farkas Gábor, Csiki Gábor

„Sok ember régi tekintettel néz az új dolgokra, ahelyett, hogy új tekintettel nézne a régire – mondta Meyring. Ez a mi Salome előadásunk kulcsa is: megtalálni azt a tekintetet, amellyel a századforduló hiperszenzibilis művészei néztek az ősi mítoszra.” /Szikora János/
A rózsalovag
2014. június 5., 10.

Szövegíró: Hugo von Hofmannsthal
Karmester: Jun Märkl
Dramaturg: Jochen Breiholz
Világítástervező: Kevin Wyn-Jones
Díszlettervező: Julia Müer
Jelmeztervező: Kristine Pasternaka
Rendező: Andrejs Žagars

Szereplők:
Bátori Éva, Kurt Rydl, Mester Viktória, Meláth Andrea, Kelemen Zoltán, Rácz Rita, Temesi Mária, Megyesi Zoltán, Gál Erika, Tóth János, Beöthy-Kiss László, Kiss Péter, Hábetler András, Szűcs Árpád, Fekete Attila

„A mi előadásunk egy nagyon konkrét évszámhoz és helyhez köti a cselekményt: az 1910-es év Bécséhez. A díszlet- és jelmeztervezővel együtt a bécsi szecesszió stíluselemeit alkalmazva ezt a kort idézzük. (…) Engem a szereplők privát története, a tábornagyné és Octavian emberi drámája jobban érdekel, így nem a politikai történésekre, illetve a kor társadalmi kérdéseire helyezem a hangsúlyt.” /Andrejs Žagars/
Ariadné Naxoszban
2014. június 3., 7.

Szövegíró: Hugo von Hofmannsthal
Karmester: Héja Domonkos
Koreográfus: Venekei Marianna
Díszlet- és jelmeztervező: Zöldy Z Gergely
Rendező: Anger Ferenc

Szereplők:
Franz Tscherne, Gurbán János, Várhelyi Éva, Thomas Piffka, Megyesi Zoltán, Rezsnyák Róbert, Szüle Tamás, Julia Novikova, Szabóki Tünde, Szegedi Csaba, Vadász Dániel, Cser Krisztián, Horváth István, Váradi Zita, Schöck Atala, Wierdl Eszter

„Aki színpadra megy, az szerelmes a színpadba, viszont az életével játszik, ha csak a közelébe is megy. A bőrünket visszük a vásárra a közönség elé, mégis ezt imádjuk.”
/Anger Ferenc/
Elektra
2014. június 8., 11.

Szövegíró: Hugo von Hofmannsthal
Karmester: Stefan Soltész
Díszlettervező: Antal Csaba
Jelmeztervező: Benedek Mari
Rendező: Kovalik Balázs

Szereplők:
Balatoni Éva, Rálik Szilvia, Miksch Adrienn, Gulyás Dénes, Bretz Gábor, Berczelly István, Balog Tímea, Polyák Valéria, Vadász Dániel, Haja Zsolt, Farkasréti Mária, Bakos Kornélia,
Simon Krisztina, Vörös Szilvia, Fodor Beatrix, Fodor Gabriella

„Zene szól. Örömzene. A túlvilág zenéjét csak azok hallják, akik e földi létet elhagyni készülnek. Elektra életének egyetlen értelme volt, s az beteljesült. Chrysothemis előtt új élet tárul fel. A hatalomátvétel megtörtént. Az új uralkodó: Orestes – nevének jelentése: “hegymászó.” /Kovalik Balázs/

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának – az Opera együttesének Szimfonikus Estje
2014. június 9.

Közreműködik: Ricarda Merbeth
Karmester: Pinchas Steinberg

A programban a 150 éve született Richard Strauss művei közül az együttes elnök-karnagya, Pinchas Steinberg vezényletével felcsendül: Capriccio – előjáték, Négy utolsó ének, Imigyen szóla Zarathustra. Közreműködik a kiváló német szoprán: Ricarda Merbeth.
A kritikusok szerint Steinberg specialitásai közé tartozik Strauss műveinek zenei megjelenítése. A dirigens most minden zeneszerető embernek ajánlja ezt a koncertet, kiemelve: „Nagyszerű darabokról van szó, amelyeket Strauss életének különböző szakaszaiban szerzett”.
„Az utóbbi tíz évben számos értékes tapasztalatot szereztem Richard Strauss műveivel kapcsolatban.” – emelte ki Ricarda Merbeth budapesti fellépése előtt. – „A Daphné, Az árnyék nélküli asszony, a Salome, Az egyiptomi Heléna, A rózsalovag, valamint a Négy utolsó dal mind olyan művek, amelyeket különösképpen kedvelek változatosságuk, tartalmi mélységük és nem utolsósorban amiatt, mert zenei sokszínűségük nyomán igazi kihívást jelentenek az előadó számára. Nyugodtan mondhatom, Strauss művei központi szerepet játszanak nálam. Éppen 2014 májusában és júliusában lépek fel a müncheni Állami Operaházban Ariadné szerepében, 2014 decemberében pedig Az árnyék nélküli asszonyban a császárnét alakítom.” 2008 októberében Prága közönsége hallhatta Strauss Négy utolsó ének című zeneművét Ricarda Merbeth előadásában, Steinberg vezényletével. „A budapesti koncertre válogatott művek nagyszerűen egészítik ki egymást, ezért ajánlom mindenkinek.” – nyilatkozta az énekesnő az Opera Magazinnak.

Májusünnep: Strauss150 Fesztivál
Richard Strauss születésének 150. évfordulója tiszteletére a világon is egyedülálló programsorozatot tűzött műsorára a Magyar Állami Operaház. Május 25-től június 11-éig a szerző hat operáját játsszák nemzetközi hírű vendégénekesek és világhírű karmesterek közreműködésével.

Az Opera vezetése 2011 szeptemberében fogalmazta meg célként, hogy a 2014-es Májusünnep mint tematikus sorozat a Strauss-jubileum köré szerveződjék és ekkorra teljesedjen ki a dalszínház Strauss-repertoárja, amelynek két, több éves produkciója – a pazar látványvilágú Salome és az emblematikus, Kovalik rendezte Elektra – mellé három új előadás érkezett az utóbbi években. Május 25-én Az árnyék nélküli asszony magyarországi bemutatójával lesz teljes a Strauss-nagyoperák sora és e premierrel veszi kezdetét a Strauss150 Fesztivál, amelynek közönsége így összesen hat operát ismerhet meg, vagy nézhet újra az Andrássy úti dalszínházban.
Június 11-ig az említett három mű mellett fesztivál-szereposztásban látható még A rózsalovag, az Arabella és az Ariadné Naxoszban című alkotás, művenként két alkalommal. A nemzetközi színpadokról Budapestre érkezik többek közt a világ egyik leghíresebb basszistájaként számon tartott Kurt Rydl és a Strauss-specialista Ricarda Merbeth. Rydl A rózsalovag Ochs bárójának szerepében 2014-ben Budapest mellett Linzben, Antwerpenben és Gentben látható. A német énekesnő, aki a szerző operáinak szoprán szerepeit sikerrel interpretálja a nemzetközi színpadokon, a Négy utolsó ének című mű közreműködője lesz a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara – az Opera együttese estjén, amely zenekari koncerttel teszi teljessé a fesztiválprogramot. Merbeth a művet lemezre is rögzítette a Weimar Staatskapelle együttesével. Manuela Uhl, aki a Strauss-repertoár öt nagy szerepét énekli szerte a világban, a Salome címszerepében mutatkozik be a fesztivál közönségének. Előadásain Heródest a hamburgi színház tenorja, Jürgen Sacher alakítja, Heródiás szerepében Ulbrich Andrea lép színpadra, aki tavaly nyáron egyedüliként képviselte hazánkat a veronai Aréna jubileumi előadássorozatában. Jochanaan szerepében legfoglalkoztatottabb, karizmatikus baritonunkat, Kálmándi Mihályt láthatja a közönség. A Strauss150 Fesztiválon az Opera vendége lesz az elragadó szépségű orosz származású koloratúrszoprán, Julia Novikova, aki az Ariadné Naxoszban című opera Zerbinettájának szerepében Strasbourg és Bécs után most Budapesten is bemutatkozik. Ildikó Raimondi színrelépése igazi szenzáció. A magyar származású szoprán a bécsi Staatsoper tagjaként járja a világot mint a nemzetközi színpadok keresett művésze. Az Arabella címszerepében két alkalommal hallható a fesztiválon. Az Ariadné Naxoszban című opera Tenor és Bacchus szerepére Thomas Piffka látogat vissza Magyarországra, csak úgy, mint Franz Tscherne prózai színész – mindketten a tavalyi bemutató nagy sikerű szereplőgárdájának tagjai. Tscherne 2003-ban debütált operaszínpadon, a velencei La Fenice Színház Ariadné Naxoszban c. produkciójában. Marcello Viotti zenei irányításával nagy sikerrel játszotta az Udvarmester szerepét a Malibran Színházban, majd 2009 februárjában ugyanebben a szerepben lépett fel a genovai Carlo Felice Színházban. Szintén visszatérő vendégként érkezik az Operába Heiko Trinsinger, aki Németország kiemelkedő operaházainak szinte mindegyikében színpadra lépett, de Európa-szerte keresett bariton. Strauss-szerepei közül sikerrel énekli a Salome Jochanaanját és az Ariadné Naxoszban Zenetanárját is. Budapesten Az árnyék nélküli asszony magyarországi bemutatóján és az azt követő előadásokban Barak, a kelmefestő szerepét alakítja.
A fesztivál tizenhárom játéknapján a külföldi sztárok partnereiként legnevesebb hazai énekeseink – Kovácsházi István, Sümegi Eszter, Rálik Szilvia, Mester Viktória, Fekete Attila, Cser Krisztián, Wiedemann Bernadett, Perencz Béla, Miklósa Erika, Szegedi Csaba, Gulyás Dénes és Bretz Gábor – éneklik Richard Strauss nehéz szólamait. Világhírű mezzoszopránunk, Komlósi Ildikó novemberben a Metropolitan színpadán debütált Az árnyék nélküli asszony dajkájának szerepében – így New York közönsége után második állomásként a Magyar Állami Operaház publikuma hallhatja a produkcióban, amely sosem látott zenei apparátussal szólal meg; a Magyar Állami Operaház zenekari árkában egy produkcióban sem foglalt még helyet annyi hangszeres művész, mint amekkora létszámot e mű zenei kísérete igényel.
A Strauss 150 Fesztivál a nemzetközi zenei életben is esemény, Richard Strauss hat operájának felsorakoztatása igen ritka az operavilágban. A hat produkciót kiemelkedő hazai dirigenseink, Halász Péter és Héja Domonkos, valamint a legnevesebb zenekarokkal dolgozó világhírű karmesterek vezénylik. Jun Märkl, Günther Neuhold, Stefan Soltész és Pinchas Steinberg a legnagyobb zenei színpadok állandó fellépője. A fesztiválon Steinberg, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara – az Opera együttese elnök-karnagya zenei irányításával kerül színre a Salome, majd június 9-én a zenekar szimfonikus estjén is dobogóra lép.
A Strauss150 Fesztivál kísérőrendezvényei

Richard Strauss az Operaházban címmel, szintén a nagy német zeneszerző születésének 150. évfordulója alkalmából emlékkiállítással is készül az Opera. A Strauss műveinek operaházi előadás-történetét feldolgozó tárlat digitálisan tervezett és kivitelezett színes tablóin a legkorábbi, 1910-ben színre vitt első Strauss-műtől, az Elektrától egészen Az árnyék nélküli asszony 2014-es premierjéig mutatják be operáinak és balett-előadásainak dokumentumait, valamint a Filharmóniai Társaság Strauss-koncertjeinek műsorát. A kiállítást, amelynek kurátora Wellmann Nóra és Karczag Márton, a 25-ei bemutató előtt, 17 órakor a Vörös Szalonban nyitja meg Ókovács Szilveszter főigazgató.

Opera DigiTár
Szintén a Richard Strauss-jubileum alkalmával indul útra az előző évadban megalapozott és kiépített Opera DigiTár program. A Strauss150 Fesztivál kezdetétől az Operaház előcsarnokában elhelyezett két tableten böngészhetővé válik a teljes operaházi Richard Strauss előadás-történet a kapcsolódó dokumentumokkal együtt.
Szoboravatás
A fesztivál záróelőadása előtt, június 11-én, pontosan Richard Strauss születésének 150. évfordulóján avatják a szerző mellszobrát. Az Elektra előadást megelőzően, 18.30-tól a Hajós utcai Szfinx-teraszon, ünnepélyes keretek közt leplezik le Kligl Sándor szobrászművész alkotását, Richard Strauss bronz mellszobrát. Az ünnepélyes esemény után két hétig a szobrot nem mozdítják el a teraszról, a remekmű csak a hónap végén kap helyet az Operaházban.

A Strauss150 Fesztivál külföldi vendégfellépői

Jun Märkl karmester – A rózsalovag, június 5., 10.

Jun Märkl a világ vezető zenekarait vezényli, számos produkció közreműködője volt a világban, többek közt a Cleveland Orchestra, a Philadelphia Orchestra, a Cseh Filharmonikusok, Müncheni, az Oslói Filharmonikusok és a Zürichi Tonhalle Orchester élén. A német opera- és koncertrepertoár avatott tolmácsolójaként tartják számon.
A müncheni születésű Jun Märkl zenész család sarja: édesapja kiváló koncertmester, japán édesanyja pedig zongorista. Märkl zongora- és hegedűtanulmányai után vezénylést tanult Hannoverben. 1986-ban megnyerte a Német Zenei Tanács karmesterversenyét, egy évvel később ösztöndíjat kapott a Bostoni Szimfonikus Zenekarhoz, hogy Leonard Bernstein és Seiji Ozawa kezei alatt képezhesse tovább tudását. Hamarosan felkérések sorozatát kapta európai operaházaktól. Első zeneigazgatói posztját a Saarbrückeni Staatstheaternél töltötte be. Európa minden jelentős koncerttermében vezényelt már, de gyakori vendég Észak-Amerikában és Japánban is.

Ricarda Merbeth – Strauss-hangverseny, június 9.

A német származású Ricarda Merbeth lipcsei tanulmányainak befejeztével a magdeburgi színháztól kapott ajánlatot, majd kétéves szerződést kötött a weimari Német Nemzeti Színháztól. 1999-2005 között a bécsi Staatsoper tagja, ahol a Fidelio Marcellinájaként debütált, majd főbb szerepei között volt a Don Giovanni Donna Annája, a Figaro Grófnéja, az Elektrában Chrysotemis szerepét, a Lohengrin Elsáját, a Jenufa címszerepét és a Tannhäuser Erzsébetjét énekelte, utóbbit a Bayreuthi Ünnepi Játékokon is elénekelte Christian Thielemann vezényletével, akkor már Bayreuth rendszeres vendégművészeként. Számos operaszerepben mutatkozott be szerte Európában, többek közt Toulouse-ban Az árnyék nélküli asszony Császárnéját, Kölnben A walkür Siglinde szerepében, A bolygó hollandi Sentájaként Berlinben, a távol-keleten, Tokióban, szintén a Tannhäuser Erzsébeteként debütált, ezt követték Párizs, Barcelona és Torino operaszínpadai. Újabb Strauss-szerepben lépett a bécsi közönség elé, A rózsalovag Tábornagynéját alakította, majd 2011-ben elnyerte a Kamaraénekes címet. A következő szezonban az Ariadné Naxoszban című Strauss-műben a párizsi Bastille Operában énekelt egy sorozatot. Zürich, München és Hamburg színpadain újabb és újabb fellépések követték egymást. Az évek során olyan neves dirigensekkel dolgozott, mint Philipp Jordan, Seiji Ozawa, Bertrand de Billy, Ingo Metzmacher, Marek Janowski, Pinchas Steinberg, Daniele Gatti, Pierre Boulez, Christian Thielemann, Philippe Augin, Adam Fischer, Franz Welser-Möst, Semyon Bychkov, Marc Albrecht, Peter Schneider. A Négy utolsó éneket – amelyet a budapesti Operában, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara – az Opera együttese estjén ad elő a Strauss150 Fesztiválon – lemezre is rögzítette a Weimar Staatskapelle együttesével és Michael Halász vezényletével.

Manuela Uhl – Salome, május 29., június 1.

Tanulmányait Salzburgban, Zürichben és Freiburgban folytatta. Karrierje Karlsruhéban indult, Kielben már a legnagyobb szoprán szerepeket vitte. Repertoárján többek közt számos Wagner-szerep megtalálható, így A Rajna kincse Freiája, A bolygó hollandi Sentája, A walkür Sieglindéje, amit Axel Kober vezényletével énekelt Düsseldorfban, a Tannhäuser Erzsébetjét Koppenhágában, majd az Erzsébet és Vénusz szerepét egy előadásban Berlinben énekelte. Operaszerepein kívül széles koncertrepertoárt birtokol, hangversenyek keresett közreműködőjeként fellépett többek közt Tokió, München, Baden-Baden, Róma, Los Angeles, Caracas, Drezda és Bécs színpadain, olyan neves karmesterek vezényletével, mint Christan Thielemann, Antonio Pappano, Jonathan Nott és Gustavo Dudamel. Számos CD- és DVD-felvétel közreműködője. A Strauss-repertoár nagy szoprán szerepeit sikerrel interpretálja szerte a világban. Énekelte a Danaé szerelme címszerepét; Az árnyék nélküli asszony Császárnéjának szerepében a Buenos Aires-i Teatro Colón színpadán és Berlinben lépett fel, az Elektra Chrysotemis szerepében Madrid, München, Berlin és Baden-Baden produkcióiban aratott sikereket, a Salome címszerepét Montpellier-ben, a wiesbadeni Májusfesztiválon és Berlinben énekelte. Idén Lipcsében debütált A rózsalovag Tábornagynéjaként. A világ legnagyobb zenei színpadainak rendszeres vendége, többek közt Hong Kong, Róma, Milánó, Düsseldorf, Koppenhága közönsége ünnepelte.

Günter Neuhold karmester – Arabella, május 27., 30.

Az ausztriai Grazban született 1947-ben, itt végezte a konzervatóriumot, majd Rómában és Bécsben folytatta tanulmányait. 1972 és 1980 között több német operaházban vezényelt.
Több versenygyőzelem indította be nemzetközi karrierjét. Pármában első karmester, Antwerpenben első karmester és zeneigazgató volt, turnézott Németországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban. 2008 óta az  Orquesta Sinfonica de Bilbao első karmestere és zeneigazgatója. Vendégfellépéseinek száma szinte felsorolhatatlan, Philadelphiától Európa nagyvárosain át Japánig a világ számos zenekarát vezényelte.

Julia Novikova – Ariadné Naxoszban, június 3., 7.
Szülővárosában, Szentpétervárott a Rimszkij-Korszakov Konzervatóriumban tanult opera szakon. Friss diplomásként a Mariinszkij Színházban debütált Flora szerepében (Britten: A csavar fordul egyet), Valery Gergiev vezényletével. Díjat nyert a svédországi Wilhelm Stenhammar Nemzetközi Zenei Versenyen, a Concours de Geneve versenyen, a németországi Neue Stimmen és a Musik Debüt versenyen, a 2009-es Domingo-énekverseny, az Operalia első helyezettjeként elnyerte a közönségdíjat is. Európa operaszínpadainak visszatérő vendége, énekelt többek közt Bonnban, Hamburgban, a bécsi Staatsoperben és a berlini Theater Unter den Lindenben, Frankfurt, Lyon, Trieszt és Toulouse operaházában, de a Washingtoni Operában is fellépett. Dal- és áriaestek népszerű vendége, Amsterdam, Bordeaux, Nancy, Párizs és New York közönsége tapsolt neki.
Az éj királynője és Gilda szinte emblematikus szerepe, utóbbit nagy sikerű élő televíziós közvetítésben is interpretálta Zubin Mehta vezényletével, Domingo, Ruggero Raimondi és Vittorio Grigolo partnereként. A produkciót 148 ország közönsége követte nyomon.
A budapesti közönség az Ariadné Naxoszban című opera Zerbinettájaként hallhatja az elragadó szépségű énekesnőt, aki e szerepet Strasbourgban és Bécsben is énekelte már.

Thomas Piffka – Ariadné Naxoszban, június 3., 7.

Tanulmányait a Kölni Konzervatóriumban végezte. Főiskolai éveitől kezdve a mai napig fellép számos híres operaházban hazájában és külföldön egyaránt, például a berlini Állami Operában, a milánói Scalában, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a lyoni, a dijoni, a malmői, a gothenburgi operában, a cagliari Teatro Liricóban, a Palm Beach-i Operaházban, a berni, bázeli, grazi, St. Gallen-i és a kölni operaházban, Weimarban, Lipcsében, a berlini Vígoperában, a wiesbadeni Állami Színházban, a karlsruhei, az esseni, dortmundi, gieseni, kasseli operaházban, a bécsi Volksoperben és Luxemburgban. Thomas Piffka kiterjedt repertoárján a tenor-irodalom legnagyobb szerepei mellett természetesen Strauss-hősök is megtalálhatók, így az Arabella Matteója és Elemér grófja, a Salome Narrabothja. A budapesti közönség az Ariadné Naxoszban című opera Tenor és Bacchus szerepében láthatja.

Ildikó Raimondi – Arabella, május 27., 30.

Ildikó Raimondi nemcsak ünnepelt operaénekesnő, de dal- és koncerténekesként is elismert művész. 1991 óta a Bécsi Staatsoper tagja, repertoárján több mint ötven opera szerepel. A legnevesebb dirigensek vezényletével vendégszerepelt szerte Európában, többek közt Berlinben, Drezdában, Münchenben és Zürichben, valamint a moszkvai Bolsojban, Japánban, Izraelben és New Yorkban. Nemzetközi fesztiválok rendszeres fellépője, Salzburg, Róma, Bregenz, Bécs, Edinburgh, Bonn, Coburg. Ildikó Raimondi a XX. századi szerzők – többek közt Franz Schmidt, Arnold Schönberg, Alexander von Zemlinsky, Egon Wellesz, Ernst Krenek, Gottfried von Einem – műveinek avatott tolmácsolója. Az Osztrák Kamaraénekes címet viseli.
Kurt Rydl – A rózsalovag, június 5., 10.

Kurt Rydl korunk egyik legnagyobb basszistája. Bécsben született; szülővárosában és Moszkvában tanult. Első helyezettként végzett barcelonai és párizsi énekversenyen. Repertoárján több mint 120 mű szerepel német, olasz, francia, angol, orosz és cseh szerzők műveiből. Évadonként 90-100 előadást énekel; legnagyobb sikereit a világ vezető operaházaiban aratta, így a bécsi Staatsoper, a milánói Scala, a londoni Royal Opera, a New York-i Metropolitan, Tel Aviv, a firenzei Maggio Musicale, Bologna, Berlin, Drezda, München, Salzburg, Párizs, Los Angeles, Washington közönsége ünnepelte. A világ legnagyobb karmestereivel dolgozott, többek közt Leonard Bernsteinnel, Lorin Maazellel, Riccardo Mutival, Zubin Mehtával, Kent Naganóval, Giuseppe Sinopolival, Christophe von Dohnányival, Peter Schneiderrel, Christian Thielemannal, Bernard Haitinkkal és Hartmut Haenchennel. A leghíresebb fesztiválok fellépője, Salzburgban több, mint 200 előadást énekelt. 2014-ben A rózsalovag Ochs bárójaként Budapest, Linz, Antwerpen és Gent színpadán lép fel.

Jürgen Sacher – Salome, május 29., június 1.

Jürgen Sacher a németországi Augsburgban született. “Kammersängerin” Leonore Kirschsteintől tanult énekelni az augsburgi Zeneakadémián, ahol opera- és koncerténekesként diplomázott. Ugyanitt szerzett (B-fokozatú) egyházzenészi és zeneoktatói oklevelet is – kitüntetéssel. A diploma évében már közreműködött a kölni Nyugatnémet Rádió közvetítéseiben. Első szerződése a heidelbergi színházhoz szólt két évre, ezután három évadot a Dortmundi Operaházban töltött. 1991 óta a Hamburgi Állami Operaház társulatának tagja. Pályája során az olyan szerepektől, mint David, Pedrillo, Fenton, a Táncmester és az Elektra Fiatal szolgálója folyamatosan haladt a mozarti lírai tenor, majd a karaktertenor szerepek felé. Jürgen Sacher énekelt már Claudio Abbado, Kent Nagano, Szemjon Bicskov, Horst Stein, Christian Thielemann, Ingo Metzmacher, Michael Boder, Kirill Petrenko , Daniel Barenboim és Simone Young vezénylete alatt is. Fellépett többek közt a Berlini Állami Operaházban, Bécsben, Brüsszelben, Barcelonában, Koppenhágában, Amszterdamban, Japánban, a milánói Scalában és a Salzburgi Fesztiválon is. Több TV-felvétel, TV-közvetítés és lemez tanúskodik sokoldalú tehetségéről. Koncerteken is gyakran fellép. Díjai közül a Richard Wagner Társaság tagsága és a Hamburgi Állami Operaház Támogatói Díja a legkiemelkedőbb. Wagner Ringjének új hamburgi kiállításában énekelte Mimét A Rajna kincsében. A 2009/2010-es évadban többször alakította nagy sikerrel a boszorkány szerepét Humperdinck Jancsi és Juliskájában, és Heródesként is bemutatkozott a Saloméban, Willy Decker rendezésében. Pfitzner Palestrinájának új előadásában Novageriót énekelte 2011-ben. Továbbá a 2012/2013-as évadban láthatta őt a közönség A Rajna kincsében Loge és Mime szerepében, bemutatkozott a Siegfried Miméjeként, és Simone Young dirigálásban énekelte David szerepét A nürnbergi mesterdalnokokban. Emellett fellépett vendégművészként a Theater an der Wienben az Ariadné Naxoszban Táncmestereként, illetve a Braunschweig Állami Színházban Richard Strauss Saloméjának Heródeseként. 2014-ben hamburgi feladatai mellett fellép Sao Paolóban, a Teatro Municipalban a Salome egy új produkciójában Heródesként, John Neschling vezényletében.
Stefan Soltész karmester – Elektra, június 6., 11.

Stefan Soltesz 1949-ben, Magyarországon született. A Bécsi Zeneművészeti Főiskola karmester tanszakán Hans Swarowsky volt a mestere, s pályáját 1971-ben a Theater an der Wienben kezdte. 1973-tól tíz évig a bécsi Staatsoperben dolgozott, közben rendszeresen vezényelt Grazban is, s a Salzburgi Ünnepi Játékokon Karl Böhm, Herbert von Karajan és Christoph von Dohnányi mellett dolgozott asszisztensként. 1983. és 1985. között Hamburgban, majd a berlini Deutsche Operben volt állandó dirigens. Betöltötte a braunschweigi Staatstheater fő-zeneigazgatói tisztét, 1992-ben pedig a Flamand Opera első karmestere lett.
1997 óta az esseni Aalto-Musiktheater intendánsa és az Esseni Filharmonikusok zeneigazgatója. Rendszeresen kap meghívásokat operák és hangversenyek dirigálására Amszterdamba, Bécsbe, Zürichbe, Párizsba, Londonba, Washingtonba és San Franciscóba.

Pinchas Steinberg – Salome, május 29., június 1.; Strauss-hangverseny, június 9.
Pinchas Steinberg a nemzetközi opera- és koncertrepertoár legigényesebb és legnehezebben interpretálható műveinek egyik kiemelkedő tolmácsolója. Az izraeli származású karmester zenei tanulmányait az Egyesült Államokban és Berlinben folytatta, ahol dirigensként 1974-ben lépett először a nagyközönség elé. Azóta vezényelte Európa összes jelentős szimfonikus zenekarát, és visszatérő vendégművészként lépett pulpitusra a legnevesebb operaházakban (Covent Garden, Párizsi Operaház, Müncheni Operaház). 2010-ben debütált a Milánói Scalában, ahol egy három koncertből álló szériát dirigált. Clevelandi debütálása óta az amerikai zenei színpadok gyakori vendége. Hét éven át volt a Bécsi Rádió Szimfonikus Zenekarának főzeneigazgatója. 2012-ben óriási sikerrel vezényelte Bécsben Giordano művét, az Andrea Chenier-t, majd Helsinkiben Wagner Parsifalját és Rómában Puccini klasszikusát, a Pillangókisasszonyt, ezután Róma, Cincinnati, Sydney, Moszkva és Amszterdam zenei színpadai várták. 2014 februárjától a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának – az Opera együttesének elnök-karnagya. A budapesti Operában az együttes hangversenyei mellett operaelőadásokat is vezényel. A Strauss 150 Fesztiválon a Salome előadásai mellett a különleges Strauss-összeállítást is az ő irányításával hallhatja a közönség a június 9-ei szimfonikus esten.
Heiko Trinsinger – Az árnyék nélküli asszony, május 25., 28., 31., június 4.

A német bariton a 700 éves múltra visszatekintő Drezdai Kereszt-kórus tagjaként kezdte pályafutását, zenei tanulmányait is a Drezdai Konzervatóriumban végezte. Több nemzetközi mesterkurzus elvégzése után a Bajor Állami Operaház ifjú tehetségeket foglalkoztató Stúdiójának tagja lett, majd a Würzburgi Színházhoz szerződött. 1999 óta az esseni Aalto-Musiktheaterben lép fel az operairodalom meghatározó bariton-szerepeiben: Figaro, Don Giovanni, Papageno, Marcello, Escamillo, Enrico, Don Alfonso. Az utóbbi években egyre több Wagner- szerepet vállal. Trinsinger Németország kiemelkedő operaházainak szinte mindegyikében színpadra lépett, de Európa-szerte keresett és sikeres vendégművész. Strauss-szerepei közül sikerrel énekli a Salome Jochanaanját, és az Ariadné Naxoszban Zenetanárját. Budapesten Az árnyék nélküli asszony magyarországi bemutatóján és az azt követő előadásokban Barak, a kelmefestő szerepét alakítja.

Franz Tscherne – Ariadné Naxoszban, június 3., 7.

Franz Tscherne osztrák színész és filmrendező 19 éves kora óta jelen van Svájc, Németország és Ausztria jelentős és nevezetes színpadain, a zürichi, a bázeli, a düsseldorfi, a stuttgarti, a frankfurti, a müncheni és a bécsi színházakban, ahol számos jelentős szerepet játszott el Shakespeare-től, Goethétől, Molière-től és Goldonitól Horvathig és Schnitzlerig. Olyan neves rendezőkkel dolgozott együtt, mint August Everding, Hans Hollmann, Hellmuth Matiasek, Rudolf Noelte, Robert Lepage és Leander Haußmann. Színpadi munkáin túl számos filmben és televíziós műsorban szerepelt, majd egyre több zenés színpadi szerepet vállalt, többek között Percsik szerepét a Hegedűs a háztetőn című musicalben, amelyet Stefan Soltész rendezett az esseni Aalto Színházban. A Müncheni Filharmonikusokkal a Lortzing A cár és az ács című operájának narrátoraként szerepelt a Leopold Hager vezényelte koncertszerű előadáson, Marcello Viotti vezényletével pedig Wolf Ferrari Az új élet című operájában Dante szerepében lépett színpadra. A Bajor Rádióban Honegger Haláltáncának narrátora volt, melynek Ulf Schirmer volt a zenei rendezője. Ugyancsak e karmester vezényletével adták elő Rilke Cornet című művét Viktor Ullmann zenéjével a müncheni Prinzregententheaterben 2007 decemberében.
Tscherne 2003-ban debütált operaszínpadon, a velencei La Fenice Színház Ariadné Naxoszban c. produkciójában. Marcello Viotti zenei irányításával nagy sikerrel játszotta az udvarmester szerepét a Malibran Színházban. 2009 februárjában ugyanebben a szerepben lépett fel a genovai Carlo Felice Színházban. Legutóbbi szerepei közül kiemelkedik Orpheusz-alakítása J. I. Fomin Orfeusz és Eurüdikéjében, amelyet Klaus Peter Kehr rendezett a Wuppertal Operában, valamint Niklas szerepe Heinrich Marschner Hans Heilig című operájában a strasbourgi Rajnai Nemzeti Operában.