Egy büszke levéltáros
Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Levéltár igazgatónője
Mire lehet büszke az új levéltárban?
Elsősorban a létére vagyok büszke, mert nem volt mindig egyértelmű a zsidó közösség történelmében, hogy a történeti dokumentumait egyben tudja tárolni és egyben tudja a kutatók rendelkezésére bocsátani. Igazából annak örülök, hogy végre méltó elhelyezést tudunk biztosítani ennek a hatalmas gyűjteménynek, amelyről egyébként rendezgetés közben kiderült, hogy Európa legteljesebb egységben fennmaradt zsidó közösségi levéltári gyűjteménye, ez elég jó hátteret ad a büszkeséghez. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy amikor elkezdtük ezt a munkát, akkor egyedül voltam, mint levéltáros, mára azonban több munkatársam is van, akik nagyon jó kollegák. Ráadásul több önkéntes is dolgozik a közösségünkben, ami nagyon fontos, mert az, hogy valaki pénz nélkül, pusztán lelkesedésből, a végzett munka öröme céljából szinte naponta megjelenik munkaidőben a levéltárunkban és fontos munkát végez, amit majd az egész közösség élvezhet, annak nem csak a levéltár szempontjából van jelentősége, hanem ez egy olyan tudatformálás, amire én is büszke vagyok.
Több érdekességet tartalmaznak a tárlóik. Mondana példákat?
A tárlók egy részét azért hoztuk létre, mert úgy láttuk, hogy a levéltári dokumentumok bár szépek és értékesek, de mivel a levéltárak zártak, nem nagyon láthatják ezeket. Mi megpróbáltuk úgy kialakítani a raktárunkat, hogy amikor csoportok érkeznek, akkor ezeket a dokumentumokat meg tudjuk mutatni, biztonságos körülmények között. Ez a büszkélkedésen túl azért is jó, mert így rendhagyó történelemórákat is tarthatunk. Megmutatjuk, hogy mi maradt meg a közösségben, megmutathatjuk, hogy a dokumentumok interpretálásával milyen történelmi jelenségeket tudunk tanulmányozhatóvá tenni. Azt gondolom, hogy ennek nagy szerepe van abban, hogy a magyar társadalomnak a zsidókról alkotott képét olyan irányba tereljük, amit mi is szerethetőnek gondolunk. Van több érdekességünk, például egy Chevra Kadisa tagfelvételi oklevél is. Tudni kell, hogy a pesti Chevra Kadisa a húszas években az egyik legnagyobb volt a világban, ami ugye a temetkezési Szent Egylet volt. Az említett oklevél a szecessziós stílusával tökéletesen emlékeztet a Chevra Kadisa épületére, vizuális világára, ez egyébként a Lajtha Béla által tervezett épület volt.
Köszönöm a tájékoztatást.
Az interjú az ATV május 18-i Hetiszakasz című adásának szerkesztett változata.
Breuer Péter
