Purim, avagy a zsidó farsang?

Purim, avagy a zsidó farsang?

 

Beszélgetés Toronyi Zsuzsával, a Zsidó Levéltár vezetőjével és Darvas Istvánnal, az ORZSE zsinagógájának rabbijával.

 

A Purimról sokan úgy hiszik Magyarországon, hogy az a zsidó farsang. Miért is gondolják ezt?

 

D.I.: Elsősorban azért, mert ennek a zsidó farsang narratívának elég komoly felvezetése volt, „kiderült”, hogy a Chanuka az a zsidó karácsony, a Savuot az a zsidó Pünkösd. Ez mind nagyon érdekes felvetés, az, hogy ez a valósággal nincsen köszönőviszonyban az nem baj. Annyi igaz, hogy a Purim és a farsang között van egy olyan hasonlóság, hogy mind a farsangkor, mind Purimkor sokan beöltöznek, más fontosabb tartalmi kapcsolatot nem tudok elmondani.

 

Tulajdonképpen mi is a Purim?

 

D.I.: A Purim egy olyan örömteli emléknapunk, mondjuk úgy, hogy ünnepnapunk, amikor megemlékezünk arról, hogy Isten segítségével a perzsiai zsidó közösség megmenekült Hámán gonosz tervétől, aminek az volt a lényege, hogy a zsidó közösséget egészében kiirtsa Perzsia birodalmában. Ahogyan erről a Bibliában, Eszter könyve beszámol, elrendelték, hogy ez legyen ünnepnap, amikor a megmenekülésre és Isten beavatkozására emlékezhetünk.

 

Sokan gondolhatnak arra, hogy Eszter könyvében akkor kétpercenként az Örökkévalót emlegetik, de ebben egyszer sincs megemlítve.

 

D.I.: Istennek azok a nevei nincsenek megemlítve a Megilában, amelyek ismertek, de maga az, hogy Eszter könyve bekerülhetett a kánonba, bekerülhetett a Tanachba, az annak a ténynek köszönhető, hogy a bölcseink szerint a „Melech”, azaz a Király említés, ha nem is minden egyes szöveghelyen, de az mégis a Királyok királyára, az Örökkévalóra reflektál.

 

Ha felépül a harmadik Szentély, akkor szinte minden zsidó ünnep anullálva lesz, de a Purim megmarad. Miért van ez így?

 

D.I.: A harmadik Szentély felépülése utáni teóriákkal még egy ilyen vidám napon, mint a Sosan Purim sem szeretnék behatóbban foglalkozni, viszont nagyon remélem, ha ez bekövetkezik a mi életünkben, akkor majd beszélgetünk arról, hogy miként is alakultak a dolgok.

 

Megilat Ester, Eszter könyve. Mikorra datálható az első, már ha van ilyen a Magyar Zsidó Levéltárban?

 

T.Zs.: A gyűjteményünkben a legrégebbi Megilat Ester a XVIII. századból való, amely nem olyan régen került be a gyűjteményünkbe egy privát hagyatékból. Ez egy nagyon szépen illusztrált szefárd Megila. Talán az illusztrációs anyaga reflektál arra a tényre, hogy ez egy perzsiai történet, hiszen sólymokkal és olyan floreális díszítéssel van illusztrálva, ami annak a területnek a művészetére reflektál. Ez egy magánhagyatékból került be, azért, mert a gyűjtő Itáliában szerezte be ezt a gyönyörű tekercset, majd nagyon sokáig a saját lakásában tartotta, ki volt gombostűzve a falra, majd miután azok a leszármazottai, akik kötődtek ehhez a tárgyhoz, meghaltak a tavalyi év során, ezt követően a gyűjteményünknek ajándékozták. Van egy másik, a XIX. századból származó érdekes tekercsünk is, ami papírra nyomtatással készült, ez ugye rituális célra nem használható. Ez nem olyan tekercs volt, amit a zsinagógában felolvastak, hanem egy olyan, amit a polgárosuló biedermeier zsidóságnak talán egy picit szimbolikusan az otthonába vitte Purimnak az ünnepi tartalmát, illetve az illusztrációs anyagával azokat a képeket, amiket ők akkor látni szerettek volna az otthonaikban.

 

Mi is az a biedermeier zsidóság?

 

T.Zs.: Ez a fogalom azokra értendő, akik a XIX. század első harmadában egyre urbánusabb, egyre polgárosultabb rétegnek tekinthető, akik különféle modern behatásokra úgy reflektálnak, hogy nem elzárkózik, de még nem asszimilálódik teljesen, de művészetében, a mindennapjaiban már integrálja annak a többségi kultúrának az elemeit, amelyben él.

 

Szó volt Sosan Purimról, ha jól tudom, ez csak bizonyos helyeken van, azaz Jerikóban, Hebronban, Jeruzsálemben. De van másutt valahol?

 

D.I.: Sosan Purim alapszabálya, hogy Jeruzsálem a legfontosabb hely, ahol ezt megtartják napjainkban és minden olyan városban, amely, a bölcseink szerint, már Jozsua korában fallal volt körbevéve. Minden olyan városban, amely ennek a kritériumnak megfelel, megtartják a Sosan Purimot.

 

Mordechaj, mint a történet egyik szereplője, egyes vélemények szerint a testvéreinek nem felelt meg. mennyire is igaz ez így?

 

D.I.: A Talmud Megila traktátusa szerint Mordechaj nem volt minden zsidó között elfogadott, amit ezzel kapcsolatban mindenképpen el kell mondani, hogy a középkorban élt egykori zsidó bölcsünk szerint, aki zsidó vezetőként akar funkcionálni, az szerencsésebb, ha inkább tüzes kemencébe ugrik. Mordechaj, aki a perzsiai zsidó közösség vezetője volt, a mindenkori zsidó vezetők mindenkori sorsát élte át, azaz egyes testvérek az ő munkásságában is találtak kivetnivalót.

 

Mennyire örömünnep a Purim, mit jelképez egy mai modern zsidó embernek?

 

Mindenképpen örömünnep, ha arra emlékezünk, hogy éppen egy aktuális rossz végzést a zsidó közösség bárhol a világon túlélt, az erőt kell adnia az utókornak is. Kinek mit jelképez? Számomra azt, hogy milyen nagyszerű az, hogy a zsidóságnak az asszimilálódott és a kevésbé asszimilálódott rétege együtt tud működni, hiszen Eszter képviselte az előzőket, míg Mordechaj az utóbbiakat, kettejük együttes munkájának volt köszönhető, hogy a zsidóság megmenekült az elpusztítástól. Így volt ez akkor Perzsiában és szerintem így van ez ma is, együtt kell működnünk, és Eszter és Mordechaj példája mutatja, hogy ez lehetséges.

 

Ha a korábbi, 60 esztendő titkos levéltáraiban keresgélnék, akkor nagyon sok feljegyzést találnék, hogy a Síp utcai Goldmark teremben milyen Purim bálok voltak, ki kivel, hogyan ismerkedett meg. Napjainkban ez hogy történik?

 

T.Zs.: Szerencsére a titkos levéltár máma már nem titkos, mindenki előtt nyitva áll. A Purim bálok ugyanúgy zajlanak, mint a zsidó élet fontos eseményei, a régi tradíciókon alapulva, modern formákkal kiegészülve.

 

A minap az izraeli televízióban élő adásban közvetítettek egy faluból egy purimi eseményt, ahol időnként kereplőkkel zajongtak, hangosan doboltak. Így zajlik ez Budapesten is?

 

D.I.: Igen, többnyire. A Megila olvasásoknál vannak erős hanghatások, amit a jelenlevők adott esetben kereplőkkel szoktak biztosítani. A cél az, hogy amikor a negatív főszereplőnek, Hámánnak a neve elhangzik, akkor ezzel is egyfajta véleményt tudjon megfogalmazni a zsidó közösség Hámánnak, illetve a mindenkori Hámánoknak a „munkásságáról”, és ezzel is elősegítsék, hogy Hámán, aki a számukra kevésbé kedves amalich néphez tartozott, ennek a népnek az emléke is legyen kitörölve az ég alól, ahogy erre a Tóra is kötelezi a zsidó közösséget. Amikor emlékezünk rá, akkor igyekszünk kitörölni az emlékét is.

 

A Purim ünnepségek nyitottak, akár a nem zsidók számára is?

 

Természetesen a zsinagógák mindig mindenki számára nyitottak, így a következő purimi ünnepségre,m vagy idén bármelyik alkalommal mindenkit nagy szerettel várunk!

 

Purim tájt hogyan szokás köszönni?

 

D.I.: Sokan a Chag Sameach köszöntést mondják, ami örömteli, boldog ünnepet jelent, holott Purimkor nem ez a szokásos, hiszen ez nem számít szigorúan ünnepnek, mivel nem Tórai eredetű. Ezért javasoltam én például a közösségemben a Chag Purim Sameach köszöntést mondani.

 

A Purim elmúltával is lesznek ünnepek, a Magyar Zsidó Levéltárban is lesznek ilyenek?

 

T.Zs.: A levéltárnak picit más ünnepei vannak, mint amilyenek a zsinagógai naptárban szerepelnek, azon túl, hogy azokat sem hagyjuk ki az életünkből. Lesz idén olyan konferenciánk, ahol a közönséggel megoszthatjuk a nálunk zajló munkákat. Lesz egy digitális judaika napunk is, ahol a levéltári tartalmaink alapján megszületett modern digitális eszközök, appek szerepelnek, mindenféle vizuális gyönyörűséget fogunk bemutatni, valamikor májusban. Tervezünk egy nemzetközi zsidó műemlékvédelmi konferenciát is, valamikor ősszel.

 

Köszönöm a beszélgetést.

 

Az interjú a 2014. március 20-i Purim – A sorsvetés ünnepe adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Breuer Péter