Mintegy száz ember előtt, zuhogó esőben tartott beszédében L. Simon László emlékeztetett rá: 69 évvel ezelőtt, 1945. február 13-án ért véget Budapest ostroma, ami nagyszámú katonai és polgári áldozatot követelt. Azt mondta: az elmúlt hetek történelmi, politikai kérdések körül zajló vitái arra hívják fel a figyelmet, hogy az emlékezés jogát, az emlékeztetés kötelességét kisajátítani nem lehet.

Mindenkire emlékezni kell, aki a magyar nemzetnek vesztesége volt. Emlékezni kell a második világháború áldozataira: a civil áldozatokra, a holokauszt áldozataira, a deportáltakra, a háborúban a hazáért harcoló hősökre, a német és a szovjet megszálló hadseregek áldozataira, a kifosztottakra, a meggyalázottakra – mondta L. Simon László.

A kormánybiztos kiemelte: nagyon fontos tisztába tenni, hogy mind az első és mind a második világháborúban a katonák a kötelességüket teljesítették: a hazájukért harcoltak.

Mint mondta, a magyar kormányt az elmúlt hetek vitáiban történelemhamisítással vádolták meg. „Ezt a lehető leghatározottabban vissza kell utasítanunk” – jelentette ki L. Simon László, majd úgy folytatta: a kormánynak nincs olyan tagja, aki ne lenne tisztában a második világháború politikai vezetésének felelősségével, a megszálló németekkel kollaboráló nyilas hatalom „menthetetlen bűnével”.

Ugyanakkor nem lehet elmenni olyan tények mellett mint például, hogy a Kállay Miklós vezette kormány 1942 és 1944 számtalan kísérletet tett a háborúból való kiugrásra, valamint Magyarország sok szempontból kényszerpályán volt – fűzte hozzá.

Gedai István, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese, aki – mint mondta, 1944-ben a Marczibányi téri iskolának tíz éves tanulója volt – gyermekkori emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel.
Felelevenítette, hogy egy pincében vészelték át az ostromot, ott gyűltek össze a 14 lakásos házuk lakói, nem volt fűtés, áram és vízszolgáltatás sem.

A Nemzeti Örökség Intézete által szervezett megemlékezés végén polgári áldozatok sírjánál a jelenlévők, köztük Boros Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének elnöke, Szegő László dandártábornok, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke, virágokat helyeztek el.

A megemlékezésen jelent volt több budapesti középiskola osztálya.