Schwezoff Dávid frissen végzett rabbi a hetiszakaszról
A minap az izraeli fővárosban két magyar fiatal rabbidiplomát kapott, az egyik közülük Schwezoff Dávid, akit mindjárt az aktuális hetiszakaszról és terveiről kérdezünk.
Köszönöm, hogy itt bemutatkozhatok. Valóban ez néhány hete volt, hogy Deutsch Péterrel együtt egy ortodox tanintézménynek, egy vallási főiskolának, egy jesivának az oklevelét átvehettük, ezáltal úgymond diplomás rabbik lehettünk. Nyilván ez rengeteg kihívással jár és rengeteg feladattal a jövőre nézve is, hiszen azt szoktuk mondani, hogy a tanulás folyamatos, tehát aki a Tórával foglalkozik, annak nem elég, hogy csak egyszer tanult valamit, mindig tovább kell tudni fejlesztenie, Tórával, Talmuddal és a vallási döntvények tárházával a halachákkal kapcsolatos ismereteit is.
Mi is a mi aktuális hetiszakaszunk a héten?
A hetiszakaszunk a Bo hetiszakasz lesz. Visszatekintenék néhány héttel ezelőttre is, ahol Mózes második könyvében, a Smajsz könyvben azt láthatjuk, hogy elkezdődik az egyiptomi szabadulásnak a története, tehát meglátjuk, hogy egy új fáraó lett, illetve egy új korszak lett a fáraók életében, erről szólt a Smajsz hetiszakasz. Megláttuk azt, hogy miként született meg Mózes és miként kezdte meg tevékenységét, úgymond mennyire szerény ember volt és ezt követően a Tízcsapással találkozhattunk és nagyjából így érkeztünk el a Bo hetiszakaszhoz is. Nagyon fontos hetiszakasznak tartom, hiszen ezáltal, ebben a hetiszakaszban történt, hogy a fáraó elengedte a zsidóságot, véget ért az egyiptomi szolgaságnak az ideje. Viszont mindemellett én azt gondolom, hogy ezek a fantasztikus események, az Örökkévaló csodái mellett, amelyekkel segített a Tízcsapáson keresztül ezt megtörténni, mindezek mellett fontos, hogy lássuk az emberi karaktereket is. A Tórát nemcsak mint történeti könyvet, nem csak mint eseménysorozatot kell vizsgálnunk, hanem úgyis, mint tanítást, úgyis, mint etikai tanítást és látnunk kell azt is, hogy napjainkban számunkra túl azon, hogy mindig próbáljuk úgy átélni az egyiptomi kivonulást is, mint ha velünk történne, mintha mi is ott vagyunk. Mindemellett kell látnunk azt is, hogy a mi életünkben, a mi mindennapjainkban és a mi közösségeinkben milyen üzenete van ennek és milyen tanulnivalónk van úgymond a Tórából. Hogyha mindjárt a karakterek vizsgálatánál, a két talán legmeghatározóbb karaktere a hetiszakaszunknak, illetve a Vájéronak, a múlt heti hetiszakasznak is, az Mózes és Áron. Azt láthatjuk, hogy a Tóra egyszer úgy említi őket, hogy Mózes és Áron, másszor pedig úgy, hogy Áron és Mózes. Mi lehet ennek az oka? Pont a már említett Deutsch Péter kollegámmal beszélgettünk erről és ő adott egy nagyon szép tanítást erről múlt szombaton a Betlen téri zsinagógában, hogy gyakorlatilag ebben azt látjuk, hogy nem annak van jelentősége, hogy mikor melyikük az előrébbvaló, hanem ők annyira szerények voltak, és Mózes is tudjuk annyira szerény volt, hogy nekik sokkal fontosabb volt a közösség szolgálata, mint önmaguknak a dicsősége. Azt gondolom, ez az elsődleges, amit meg kell tudnunk ebből tanulni. Hogyha az Örökkévaló egy feladatra szán minket, akkor azt maximális alázattal kell tudnunk ellátni, nem pedig egymással versengve, hanem összeadva egymás értékeit és azokat az egyedi tulajdonságokat, amelyek megvannak Áronban, megvannak Mózesben, megvannak az egyik emberben, megvannak a másikban, megvannak a harmadikban. Ha ezeket az értékeket, ezeket a képességeket összehozzuk és együtt próbáljuk értékelni ezeket, akkor mindenképpen egy szép és egy sikeres jövője lehet népünknek, sikeres jövője lehet közösségeinknek. Mi sem bizonyítja ezt ennél jobban, hogy megjelenik a Bo hetiszakaszban az első olyan parancsolat, amelyik már mint közösségre, már mint népre, már mint nemzetre vonatkozik a zsidóságra hiszen a Korpan pészach,. a pészachi áldozat parancsolatát az örökkévaló itt fogalmazza meg a Bo hetiszakaszban. Épp hogy megtörténik a vezetők kiválasztása, mondhatni akaratuk ellenére, hiszen Mózesnek nem volt egy könnyű dolog a lelkében elfogadni, hogy ő lesz a vezetője a népnek, de ahogy ez megtörténik, az egyiptomi csapások között, tulajdonképpen még a tizedik csapás előtt megtörténik az első olyan parancsolat, amely mint néphez köti a zsidóságot. Ezt szeretném én is, mindenképpen önmagunknak is kitűzendő célnak meghatározni és napjainkban is a közösségeinken a gondolatában remélhetőleg ez jelenik meg. Ha mi mindannyian, vezetőink és akik jelen vagyunk a közösség életében, mindannyian egymás értékeire koncentrálunk és nem önmagunk dicsőségére, hanem egymás alázatos segítésére szerénységgel próbáljuk megvalósítani céljainkat, akkor bízunk benne, hogy közösségként is egységbe tudunk forrni és az egységet még inkább és még szebben fogja az Örökkévaló is támogatni. Remélhetőleg a mi életünkben is elkövetkezik, amikor a régi kultikus dicsősége is helyre tud állni a zsidóságnak és a közösség ereje is olyan tud lenni, ,mint az egyiptomi kivonuláskor is volt.
Az elmúlt percekben Schwezoff Dávid első rádiós szereplését hallották, mint rabbi. Köszönöm, hogy rendelkezésünkre állt. Sabat Salom.
Breuer Péter
Köszönöm. Sabat Salom.
