Jeles András – Auschwitz működik

Jeles András – Auschwitz működik

2013. Április 27. Szombat, 18:00 — 21:00

Utolsó előadások – a darab most látható utoljára, a kaposvári egytemisták nem játszhatják többé!

Jeles András döbbenetes előadása videofigurákkal lejátszott stratégiai játék nyomán: Lanzmann korszakos SOAH filmjét ifjú kaposvári színészek teremtik újra, egy máig felfoghatatlan, át nem élhető XX. századi valósággá.

Jeles András a darabról:
Egészen sajátos, egymáshoz képest meglehetősen távoli világok és dokumentumok kapcsolódnak és ütköznek össze az „Auschwitz működik” című előadásban. A színészhallgatók feladata, hogy a teátrális dikció (a színházi létezés-megszólalás) nálunk ismeretlen technikáit megismerjék és használják is. Magától értetődik, hogy ehhez különleges szcenikai-dramaturgiai háttér és feltételrendszer szükséges – ennek megteremtése volt az én dolgom. Egy virtuális világ-játék (amelyet a komputerhasználók többnyire jól ismernek) színházilag rekonstruált terében a színészek mint virtuális lények léteznek, jönnek-mennek, sírnak-nevetnek, táplálkoznak és szeretnek; és redukált gesztusaikkal, alkalmatlan beszélőszerveikkel – a kifejezéssel próbálkoznak. Az a nagy kérdés, persze, hogy ezúttal miféle problémával-küldetéssel (programmal) oltotta be őket a játék tervezője.
Nos, ez a „program” itt nem más, mint a holokauszt, amelynek megidézését részben a SOAH című Lanzmann-film dialógusainak, részben egy mostanában előkerült korabeli napló bejegyzéseinek, valamint más dokumentumok dramatizálásával igyekeztünk megoldani.

IFrame

 

Az előadást a Kaposvári Egyetem harmadéves hallgatói játsszák: Borsányi Dániel, Domokos Zsolt, Fábián Szabolcs, Gonda Kata, Hajmási Dávid, Horváth Anna, Móga Piroska, Mózes András, Pallagi Melitta, Sodró Eliza, Szvetnyik Kata.

Rendezte: Jeles András
Díszlet-jelmez: Pero
Zene: Melis László
Zenei munkatárs: Lukin Zsuzsa
Technika: Horváth Gábor

További előadások:
2013,04,27 szombat 18:00, és 21:30, valamint 28. vasárnap 19:00

 

Az eddigi előadások nyomán a darabról írták:

Koltai Tamás kritikája az Élet és Irodalom november 16.-i számában:
(Részletek a szerkesztőség hozzájárulásával. A teljes anyag az www.es.hu-n olvasható!)

November 3.-án, amikor az Auschwitz működik befejeződött a Bálint Házban, senki sem tapsolt. Ennek két oka lehetett. Az egyik, hogy a nézők le voltak taglózva. A másik, hogy úgy gondolták, nem illik a holokausztnak tapsolni. Nincs kizárva, hogy mindkettő közrejátszott a csöndben…

Az Auschwitz után teljes volt a csönd, és senki sem mozdult. Beadták a fényt, jól láttuk egymást, és mivel kicsi a hely, a játékteret 3 oldalról veszik körül a nézők…. Ha valaki ebben a helyzetbenmegpróbálna elszökni, kínos lenne. Senki sem mert tapsolni, és senki sem mert felállni. Bámulták egymást, feszengve, meg hát ott lehetett a légtérben, amiről tetszést kellett volna nyilvánítanunk, a holokauszt-szindróma. Eltelhetett egy perc is, ami ilyen körülmények között rendkívül sok idő….

Maradjunk józanok: EZ EGY SZÍNHÁZI ELŐADÁS. Harmadéves kaposvári színi egyetemisták játsszák, rendezőjük Jeles András. Csak jelezni akartam, ha nem tudjuk, hogyan viselkedjünk, amikor holokausztot produkálnak a színházban, mennyivel nehezebb „Auschwitzot játszani”. Ha a nyelv csődöt mond Auschwitz „ábrázolásakor”, akkor a színházi nyelv vajon mire képes? … Jeles, ahogy tőle elvárható volt, az eltávolítás paradoxonát választotta a közelítéshez: az önálló nyelvteremtést….

Jeles egymásba olvasztja a síkokat, a túlélők emlékeit, a naplórészleteket és újabb kordokumentumokat illeszt hozzájuk, beszédrészleteket, kurzusszólamokat, kommentárokat, prózában és énekben, gyerekdalok, sanzonok, indulók dallamára és recitatívószerűen. Finom cérnahangon zimmezummolják a deportálást, a megsemmisítő tábort, az elgázosítást, német-magyar keveréknyelven a treblinkai halálgyár-marsot, meg-megakadó, szótagonként újrakezdődő és fölfejlődő repetitív énekbeszédben az egyszerű közlést, hogy nemcsak aról van szó, hogyan öljék meg a zsidókat, hanem arról is, hogy azok elrabolt vagyonukból finanszírozzák a megsemmisítésüket (A zenét Melis László jegyzi)….

Az előadás oktatási intézményben jött létre, része egy tanulási folyamatnak, amelyben a növendékek színházi technikákat sajátítanak el, egyúttal feldolgozzák, ami a választott anyag révén túlmutat a színházon. Ez minden színház feladata, ezt kell közvetítenie minden nézőnek….Lesz-e még ezeknek a fiataloknak még ilyen esélyük Magyarországon?

– Forgách András kritikája a revizoronline.com kritikai oldalról

– Török Ákos írása a 7ora7 színházi oldalról

– Kovács Bálint kritikája az origo.hu weboldalról

Nézőink írták

 

Leendő nézőink figyelmébe!

Az előadás 2012 folyamán 8 alkalommal ment a Bálint Házban, többnyire telt házzal; az érdeklődés azóta is óriási. Szól ez a különleges színházi megvalósításnak, a téma hazai kezeletlenségének, a színészek egészen kíváló azonosulásának – és a természetesen Jeles egyedi színházának, rendkívüli formaalkotó tehetségének. Az előadás speciális elrendezése miatt a nézőszám korlátozott, ezért javasoljuk az előzetes jegyfoglalást, a Bálint Ház pénztáránál való vásárlást. Csak az itt kiadott egyedi jegyekkel lehet a nézőtéren helyet foglalni.

Online jegyfoglalás az ajánló feletti https://web.balinthaz.hu/img/icon_ticket.pngikon révén.

 

Médiatámogató: https://www.klubradio.hu/data/cikk/1/59/1.jpg

 

Pénztár és jegyfoglalás:
Bálint Ház VI. Révay utca 16.
hétfőtől-csütörtökön 10-18 óra között, pénteken 10-15 óra között, valamint délutáni, esti programok előtt, állami ünnepeken zárva.

 

Alapjegy 2500 Ft Kedvezményes jegy 2000 Ft Program kártya 1600 Ft