Tisztelt Dr. Sándor Zsuzsa!
Köszönettel vettem az általam írt gondolatokra írt válaszát, köszönöm a kulturált hangnemet és néhány apró megjegyzéssel szeretném a magam részéről lezárni a párbeszédet, amelynek fontos tanúságai vannak.
A leírtak fényében biztos vagyok abban, hogy Ön számára is hasznos lett volna, ha az Európai Parlamenthez benyújtott petícióm tartalmát megismerve fejtette volna ki a dokumentummal kapcsolatos álláspontját. A petíció valóban nem olvasható szervezetünk honlapján, talán azért, mert az oldalakat felkeresők többsége nem jogász. Azt is megkockáztatom, hogy néhány dologban egyet tudott volna érteni az Európai Parlament jogászaival, akik a petíciót befogadásra alkalmasnak minősítették. Úgy vélem, hogy lehetőségeinkhez mérten a jogsértésekkel szemben fel kell lépni, és ez különösen irányadók azokra, akik erre önként vállalkoznak.
A bírói etikai kódex rögzíti, hogy bíró pártpolitikai tevékenységet nem fejthet ki. A bírósági rendezvényeken az elmúlt két évtizedben több ízben, jelen voltak közjogi méltóságok (államfő, kormányfő, házelnök) és ettől az esemény még nem vált politikai jellegűvé. Úgy gondolom, hogy az egykori doberdói hadszíntéren tartott megemlékezések nem pártpolitikai jellegűek, hanem csupán kegyeleti aktusok. Már korábbi írásomban is próbáltam érzékeltetni, hogy a sajtó pontatlanul számolt be arról a rendezvényről, amelyen részt vett a házelnök és kísérete, akik hivatalos külföldi útjukat szakították meg egy főhajtás erejéig. A megemlékezés alig több, mint félórát tartott, a delegáció a kezdés előtt néhány perccel érkezett és az autókaraván a rendezvény befejezését követően továbbhajtott. Bevallom, számomra az első világháború eme hadszíntere érzelmileg is fontos, mivel nagyapám részt vett az olaszországi harcokban.
Az Emberi Méltóság Tanácsának roma fiatalokat segítő programjáról, amelybe úgy vélem sok energiát fektettünk, valóban hézagosan számolt be a sajtó. Emlékezetem szerint a NOL és a Népszava ONLINE egy-két eseményről tudósított (pl. az elmúlt év decemberében). Amennyiben a cikk megírása előtt felhív, részletesen is beszámolhattam volna arról, hogy mit tettünk az elmúlt években e téren. Amint arra korábban is utaltam, semminemű állami támogatásban nem részesülünk, a saját szabadidőnket és pénzünket felhasználva igyekszünk hasznosság tenni magunkat. Ezt csupán azért jegyzem meg, mert úgy vélem, hogy amennyiben egy szervezet tevékenységét értékelni kívánjuk az alapos felkészülés nem merülhet ki a sajtó tudósításainak tanulmányozásában.
Ismételten köszönettel tartozom, hogy a Google címkézési módszereit megismertette velem és el kell fogadnom, hogy amennyiben szerénységem vezetékneve és/vagy a „zsidó” kifejezés együttesen 321.000 találatot ad ki, akkor valóban jogos, hogy „Lomnici Zoltán zsidó” kereső címkét is feltüntetnek a nevem alatt. Mint jeleztem, én ezt egyáltalán nem bánom, arról pedig, hogy ennek kis hazánkban milyen gyakorlati következményei lettek, ezúttal nem szeretnék szót ejteni.
Abban igaza van, hogy az ügyészség vizsgálhatja a civil szervezetek tevékenységét, és Ön példaként a Magyar Gárdát említette. Szeretném ugyanakkor rögzíteni, hogy az általam vezetett szervezet a törvény keretei között tevékenykedik, és főleg karitatív tevékenységet lát el, így a párhuzam kevéssé megtisztelő. Szerénytelenségnek fog tűnni, ha arra utalok, hogy az Egyesületek című könyvem több kiadást ért meg, így valami fogalmam nekem is van a témáról. A magam részéről írásomban csupán arra utaltam, hogy szokatlan a civil szervezet, civil átvilágítása. A fejlődés persze nem áll meg.
Végül az Ön által írt cikkre utalva jelezni szeretném, hogy egy szervezetnek akkor is lehet Emberi Méltóság Tanácsa a neve, ha kizárólag a határon túl élők emberi jogainak megvédésére jön létre. Az emberi méltósághoz való jog őket is megilleti. Korábbi cikkemben megpróbáltam bizonyítani, hogy erőnkhöz mérten igyekeztünk tenni a romák felzárkóztatása érdekében és az antiszemitizmus elleni harcot is kiemelten fontosnak tartjuk, amit talán részben bizonyít a korábbiakban említett Google címke.
Köszönöm az Ön és az olvasók megtisztelő figyelmét:
Lomnici Zoltán
A vitát lezártnak tekintjük (szerk)
