Erdő Péter Köszöntő 2013. január 27-én a Csepeli Zsinagóga alapkőletétele alkalmából
Igen Tisztelt Hitközségi Elnök Úr!
Igen Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Ünneplő Közösség!
1. Különleges és felemelő esemény résztvevői lehettünk az elmúlt
órában. Új zsinagóga alapkövét helyezték el itt, Budapesten. Erre az
utóbbi 80 évben nem volt példa. A mai nap egyben a Holokauszt
Emléknapja is, és ez jelképes értékű egybeesés. Hanna hálaéneke jut
ilyenkor a hívő ember eszébe: „Az Úr adja a halált és az életet,
letaszít az alvilágba és felhoz onnan” (1Sám 2,6). Samuel David
Luzzatto már 1848-ban ezt írta: „A zsidó vallás lényegének kettősnek
kell lennie, két alapelvből kell állnia… Két lényeges vonással kell
rendelkeznie. Az egyik elméleti, a vallásos eszmékre vonatkozik, a
másik gyakorlati, az erkölcsi cselekvéssel kapcsolatos. Ez a két
alapelv pedig a Gondviselés és az Irgalmasság” (S. D. LUZZATTO, Il
giudaismo, fasc. I, Padova 1848, 2. old.). Végtelen mélység az Isten
terve, ki az, aki számonkérheti gondolatait? A múlt szörnyűségei és
olykor a jelen keserűségei közepette reménysugár ez a mai
alapkőletétel. Jele egy megújuló életnek.
2. Templomok és zsinagógák mindig a vallási élet, a kultúra, a
közösségépítés központjai. Ha pedig központot mondunk, ott bujkál a
szó hátterében, hogy ennek vonzereje és kisugárzása van. Kisugárzása
azok életébe, akik magához a közösséghez tartoznak. De kisugárzása van
a környező világra, a társadalomra is. Ha van valahol egy olyan
központ, ahol elevenen él a Gondviselésbe vetett bizalom és az
irgalmasság eszménye, akkor lehetetlen, hogy ez ne tegye maga körül
humánusabbá, barátságosabbá, bizakodóbbá a világot.
Ebben a meggyőződésben kívánok sok sikert és áldást a zsinagóga
építőinek, az egész hitközségnek, és kérem a Mindenhatót, hogy újítsa
meg körünkben csodáit.
Szeretettel gratulálok!
