A CSEPELI ZSINAGÓGA ALAPKŐLETÉTELE ALKALMÁBÓL
Zoltai Gusztáv templom-alapkő avató beszéde Csepelen
(2013. január 27.)
Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Ritka bensőséges és ünnepélyes pillanat részesei vagyunk.
Gondolják meg: a magyar történelem egyik legbizakodóbb évében, 1870-ben, az erzsébeti zsidók – vallási parancsuk elveit követve – közösséggé szerveződtek. A fiatal magyar főváros lakossága lázban égett. Az állam kiegyensúlyozott, ösztönző politikával, eltökélten segítette a gazdasági fejlődést. Gyárakat létesítettek, üzemeket avattak, házak épültek, a készülő hidak alatt folyt a Duna medrének kikövezése, mindenki akart valamit, magasba szökött a gründolási láz.
A zsidó világ valamennyi ága: a neológia, az ortodoxia, a status quo erőtől duzzadt. A zsidó iskolák megteltek ambiciózus, tanulni vágyó gyerekekkel, virágzott az irodalmi élet, ragyogó színházi előadások tartották izgalomban a közönséget. Megnyílt a Rabbiképző Szeminárium, ahol kiemelkedő tudású professzorok képezték ki a zsidó egyházi személyeket, a nívós tanárokat.
Az új Budapest gyorsan kinőtte régi ruháját. A várost körülvevő lakóhelyek nemcsak gyarapodó, lendületes negyedekké lettek, hanem lassan összenőttek a korszerű metropolisszal. Jóllehet Újpest, Kispest, Erzsébet közigazgatási értelemben még elkülönült, de már látszottak a világváros oroszlánkörmei.
A zsidó lakosság jól érezte magát ebben a dinamikus, pezsgő, szabadelvű közegben. A Kaiser und Kőniglich liberális légköre és ösztönző gyakorlata mindenkinek előnyös volt. Aki munkát akart, talált magának. Aki vállalkozni óhajtott, az előtt nyitva állt a lehetőségek széles kapuja. A középosztály előtt nem volt akadály a felemelkedésben: a tudást, a képességet, a tehetséget mindenütt becsülték.
A zsidók ekkor ismerkedtek meg az emberi szabadság széles lehetőségeivel. A viszonylagos társadalmi egyenlőséggel. Az egyetemek kapui kinyíltak előttük, s ők éltek is szorgalmuk, tehetségük adottságaival. Orvosok, ügyvédek, mérnökök, művészek és persze nagykereskedők, cégtulajdonosok kerültek ki közülük. Tevékeny, alkotó, sokszor híres emberek.
A zsidó vallás minden vonatkozásban kiteljesedett. Az erzsébeti hitközség már 1901-ben hozzákezdett zsinagógája megépítéséhez, amely méreteiben, a kivitelezés szépségében igazán méltó volt a budapesti testvérzsinagógák színvonalához. A mikve mellett megnyitották külön hitközségi iskolájukat, miközben rangos talmud-tórát is működtettek, és fenntartották kóser vágodájukat. Az ifjúsági programokon éppúgy, mint a nőegyletben élénk közösségi kulturális munka folyt. Egészen 1944-ig.
De a maradék zsidóság még a vészkorszak után is, hősies erőfeszítéssel, fenntartotta a régi vallási életet. A hajdani nagy rabbik után Erzsébeten működött Hoffberger László rabbi, s 1960-tól Kardos Péter rabbi.
A II. Világháború után, a SOÁ-ból hazatért és rettenetesen megfogyatkozott zsidók Csepelen is újra indították a vallási életet. Fenntartották és működtették az imaházat. Itt és így emlékezzünk meg a fáradhatatlan szervező dr. Farkas Gézáról és Ungár Gézáról. Természetesen nem feledkezhetünk meg Eckstein Jakab rabbiról sem, aki 1942-ig, kiváló invencióval, vezette a vallási életet azon a Csepelen, amely akkor már az ipar fellegvára volt.
Később akadtak ugyan, akik bátor igyekezettel ápolták a zsidóságukat, de a közösség érzékelhető újjáélesztéséhez már nem volt erejük, lehetőségük.
A harmadik évezred küszöbén a társadalmi változások fordulatot hoztak a zsidó élet szervezésében is. Ez az igyekezet találkozott a MAZSIHISZ és a BZSH progresszív törekvéseivel. És így érkeztünk el ahhoz az áldott időponthoz, hogy most, 2013-ban – 80 év után először – Budapesten elhelyezhetjük egy rövidesen megépülő zsinagóga alapkövét. A mai emlékezetes napon, az alapkőletétel ünnepélyén, legyen fölöttünk az isteni áldás, és hassa át lelkünket az Örökkévaló kegyelme. És adjon erőt valamennyiünknek, akik a közösség javát kívánják szolgálni. Mert ez tanúsítja és igazolja: Izrael népe él – Ám Jizraél háj –, s húzza alá fogadalmunkat. Mert mi minden erőnkkel azon leszünk, hogy fenntartsuk és megőrizzük a magyarországi zsidó szellemet. És hogy azt örökül hagyjuk gyermekeinkre, unokáinkra.
Legyen ez a megépülő csepeli zsinagóga töretlen hitünknek szép jelképe, s fejezze ki elkötelezettségünket: igen is megőrizzük zsidó hagyományainkat. Hűségesek leszünk vallásunkhoz, Tóránk igéihez. És egymáshoz is, zsidó barátaim és testvéreim!
Úgy legyen – ámen!
