Az Örökkévalón múlik, hogy milyen döntést hoz sorunkról

Jajm Kippurkor is elmondjuk könyörgésünket az „Ovinu Málkénu” imát, melynek szerzője Rabbi Akiba, de a nap jelentősségét kiemelve háromszor. Sabeszkor Ovinu Málkénu nem mondatik, de az engesztelés napja ez alól is kivétel, mert egyszer a Niele imában akkor is elhangzik, ha Jajm Kippur szombatra esik.

Ennek 39. versszakát sokszor nem is fordítják le, hiszen ebben azért könyörgünk, hogy Atyánk, Királyunk a szemünk láttára torolja meg, bosszulja meg az ellenünk elkövetett bűnöket. (Az eredeti ima rövidebb volt, mi az un. lengyel változatot mondjuk, ami 44 versből áll. Talán nem véletlenül, hiszen Hmelnickij ukrán hetman idején a XVII. század közepén hosszú nemzedékek óta nem tapasztalt brutalitással gyilkolták meg a zsidó embereket, pusztítottak el egész falvakat, az akkor lengyen fenhatóság alatt álló területen a hozzá csatlakozott kozák és a tatár katonák)  

Az idők változnak, az imák, a benne lévő szavak és mondatok jelentése is változik, lehet, hogy a régi véres időkben igazi megtorlást kívántak eleink, ma azonban e szavak már nem ezt jelentik. 

Azt kérjük az Örökkévalótól, hogy állítsa helyre a világ rendjét, szolgáltasson igazságot, mert az égi igazságszolgáltatásba az is beletartozik, hogy akik ellenünk támadnak, azok megfelelő büntetést kapjanak. Azért imádkozunk, hogy mindenki legyen felelős a tetteiért, és ezt saját maga is felismerje, ne maradjon bűn büntetlenül. 
Nem magunknak követeljük a bosszú jogát, mert hisszük, világunk a Tóra törvényein alapul, nem a mi dolgunk igazságot tenni, ez különböztet meg évezredek óta minket – sok más mellett – azoktól, akik nem ismerik a törvények uralmát.

Imánk arról szól, hogy felismertük elkövetett hibáink, bűneink súlyát, felelősséget vállalunk érte, és kérjük a megbocsátást. Csak akkor van jogunk a 39. vers könyörgését is elmondani, ha előtte mi magunk is felismertük a személyes fellelősségünket, és tisztában vagyunk azzal, hogy megtorlást érdemelnénk, és csak az Örökkévalón múlik, hogy milyen döntést hoz sorunkról, mert soha sem kívánhatunk olyat embertásainknak, amelyet mi a saját személyünkre nézve ne tartanánk méltányosnak, és jogosnak, bár mint minden ember, mi is szeretnénk a megtorlást elkerülni.

Könyörögjünk hát a böjt ideje alatt is Atyánkhoz, és Királyunkhoz, kérjük a megbocsátást saját magunk számára is, hogy helyreállíttassák a világ igazságos rendje. 

E gondolatok nevében kívánok az egész magyar zsidóságnak könnyű böjtöt és szívből jövő megtérést az Engesztelőnapra! Pecsételtessünk be egy jó évre!