Wallenberg-év – Áder János: tisztességes embernek az ártatlan áldozatok oldalán a helye
Zoltai Gusztáv beszéde : Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Vendégeink!
Raoul Wallenberg emléknapján tisztelettel üdvözlöm a Budapesten működő diplomatákat, a testvér egyházak képviselőit, a kormány és a pártok tisztségviselőit, valamennyi megjelentet.
Sok-sok évvel ezelőtt a szovjet kormány, hangsúlyozom: a még ereje teljében lévő szovjet kormány, megküldte Stockholmnak Raoul Wallenberg börtönben elkobzott iratait. És ebből a kötegből a budapesti svéd nagykövetség eljuttatta hozzánk Wallenberg itt, Magyarországon írt naplóját. Azt a naplót, amelyet lefogása pillanatában is a zsebében tartott.
A kicsinyke naptár-füzet neveket, helyszíneket, időpontokat, program-bejegyzéseket tartalmazott. Az iratot nemzetközi szakértők azóta is vizsgálják. Felbecsülhetetlen értékű sorok, a mentés csodálatos dokumentuma!
A most száz éve született Raoul Wallenberg élete és tettei cselekvési mintául szolgálhatnak mindenki számára! A magyarországi zsidóság szemében ő a legnagyobb hős! Egyéni sorsán messze túlnőtt, beépült mindazok történetébe, akiket bátorságával, ötleteivel, kivételes tárgyalási stílusával, rettenthetetlen hidegvérével kihozott a halál birodalmából.
Visszaemlékezések, életrajzok említik nevét, regények, hangjátékok szólnak róla, Izraelben színdarab hőse lett, s újabban két operát is írtak tettei köré. Ami jelzi: ez csak a kezdet; a művészet világa megérezte, meglátta Wallenbergben az örök, az egyetemessé lett emberi nagyságot: a Jó győzelmét a Gonosz felett, az isteni diadalát az ördögi felett.
Ennek a gyönyörű zsinagógának a helyén eredetileg az az épületegyüttes állt, ahol Theodor Herzl született. Így őrzi Izrael Állama megálmodójának dicső emlékét. Több mint jelképesnek tarthatjuk, hogy most itt emlékezünk meg az immár legendássá nemesült Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulójáról.
Látnunk, értenünk kell, hogy Wallenberg személye és megannyi tette miként köt össze bennünket a világgal: a második világháború, a nácizmus áldozataival, valamint a győztes Szovjetunióval, Angliával, az Egyesült Államokkal, és persze Izraellel. Tudnunk kell, hogy működött itt egy személy, egy egyszerű svéd diplomata, aki bátor fellépésének, humánus magatartásának köszönhetően feljutott az emberi emlékezés legmagasabb csúcsára. Igen, az erővonalak itt értek össze Budapesten, 1944-45-ben. Akár azt is mondhatnánk: itt, a Dohány utcai zsinagógában, e szimbolikus helyen. Hiszen itt találkozott Raoul Wallenberg, örökre, a világtörténelemmel.
Köszönöm, hogy ezen az ünnepi órán, a svéd hős centenáriumán itt voltak, itt vannak velünk. Köszönöm, hogy az életben maradt magyar zsidósággal, Wallenberg megmentettjeivel és leszármazottaikkal, továbbá magyar barátaikkal, a rokonszenvezőkkel együtt tesznek fogadalmat, hogy soha többé fasizmust, náci uralmat!
Valamennyiünknek öröm, jóleső érzés, hogy egyre többen választják személyes példaképüknek az embermentő Wallenberget, s elkötelezetten válnak filantrópokká, őszinte demokratává, az emberi szolidaritás híveivé. Külön köszönöm barátainknak, a koalíció és a velük együtt küzdött államok jelen levő képviselőinek, valamint a fasizmus, a nácizmus minden hajdani és mai ellenségének, köztük az Európai Unió tagjainak és természetesen Izrael Állam békét óhajtó népének, hogy most közösen ünnepelhetünk és emlékezhetünk.
Őrizzük meg Raoul Wallenberg soha nem feledhető emlékét és művét: a humanizmust, a hősies helytállást és az elpusztíthatatlan emberi tisztességet!
Köszönöm.
Tisztességes embernek az ártatlan áldozatok oldalán a helye, a cselekvés oldalán, közös értékeink, a demokrácia, az erkölcs és az igazság oldalán, szemben a kirekesztéssel, a gyűlölettel, a diktatúrával, az erőszakkal – mondta Áder János köztársasági elnök, a Wallenberg-év fővédnöke vasárnap Budapesten a Dohány utcai zsinagógában, a Wallenberg-emlékesten.
Az államfő a Külügyminisztérium és az Élet Menete Alapítvány rendezvényén úgy fogalmazott: több ezer honfitársunk a túlélés esélyét kapta meg a holokauszt idején embermentő svéd diplomata Raoul Wallenbergtől és bátor segítőitől. Köztük azoktól a honfitársainktól, akik a lelkiismeret parancsát követve a maguk lehetőségei és képességei szerint megtettek mindent az üldözöttek megmentéséért – tette hozzá.
Áder János emlékeztetett arra: voltak, akik keresztleveleket hamisítottak, voltak, akik menedéket, búvóhelyet adtak, voltak, akik élelemmel segítettek, és voltak, akik saját házasságlevelükkel menekítettek ki másokat a halál torkából.
Hangsúlyozta: sohasem feledhetjük el mindazokat, akiket egyetlen okból pusztított el a nemzeti szocialista államgépezet: mert zsidónak születtek. Ők a honfitársaink voltak – jegyezte meg.
A köztársasági elnök annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „akkor vagyunk méltók Wallenberg és a munkáját segítő, vagy a hozzá hasonlóan cselekvő magyarok emlékéhez, ha mi is azt az utat járjuk, amin ők jártak előttünk. Tőlük azt tanulhatjuk meg elsősorban, sorsközösséget kell vállalnunk egymással, hogy ne váljunk sorstalanná. Azt kell erősítenünk, ami összeköt minket”.
Rámutatott: újra meg újra ki kell mondanunk, hogy senki semmilyen ideológia vagy politikai meggyőződés nevében nem fordulhat honfitársa ellen. Nem kívánhatja annak halálát, sorsának rosszra fordulását, hátrányos megkülönböztetését, politikai nemzetünkből való kirekesztését.
Áder János arról is beszélt, hogy „az erkölcsös cselekvés parancsa eleven hagyományként él a magyarokban. Ez a hagyomány Wallenberg budapesti tevékenységének sikeréhez is hozzájárult. Ez jutott kifejezésre akkor is, amikor a Szovjetunió széthullása után, majd a balkáni háborúk idején zsidó menekültek százezreinek tranzit-országként való befogadása, az ‘aliyah’ támogatása az 1990-es évek elején természetes volt számunkra”.
Hozzáfűzte: természetes számunkra az is, hogy „úgy tekintsünk a velünk élő kisebbségek tagjaira, mint akiknek saját identitásuk megőrzésében nyújtott teljesítményük magyarságukat is erősíti”.
Az államfő szólt arról, hogy Magyarország az államalapító Szent István király óta befogadó ország, „kultúránkat is a befogadás tette naggyá, miként a magyar nyelv is a befogadás elvét követve vált a világ egyik leggazdagabb nyelvévé.” Idézte Szent István király Imre fiához írt, „de nekünk is szóló” Intelmeit, amelyben az áll: „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”
A rendezvényen megjelent a Wallenberg-est két védnöke, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi és Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Részt vett az eseményen továbbá mások mellett Németh Lászlóné gazdasági miniszter, Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége, Fónagy János közlekedésügyi államtitkár, Bába Iván külügyminisztériumi államtitkár, Gloviczki Zoltán oktatási helyettes államtitkár, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Kiss Péter és Suchman Tamás volt szocialista miniszterek, Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke, Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, Vatikán magyarországi nagykövete, Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója, Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, valamint a diplomáciai testület több tagja.
A Wallenberg-est moderátora Gordon Gábor, a magyar Élet Menete Alapítvány elnöke volt.
Raoul Wallenberg svéd diplomata a második világháború végén Budapesten magyar zsidó emberek tízezreinek életét mentette meg menlevelekkel és svéd védett házakkal. A szovjet Vörös Hadsereg budapesti bevonulása után Wallenberget 1945 januárjában őrizetbe vették.
A szovjet, majd az orosz hatóságok rendre azt állították, hogy a svéd diplomata 1947. július 17-én szovjet fogságban halt meg. Erre azonban Moszkva mind a mai napig nem mutatott be egyértelmű bizonyítékot, ezért történészek és Wallenberg hozzátartozói kételkednek az állításban.
Magyarország a 2012-es évet Wallenberg emlékévnek nyilvánította.
