A házasság Tízparancsolata
Köves Slomó [email protected]
Nehéz az életet frissen kezdő ifjú házaspároknak egy pár
bekezdésben jól összefoglalható használati utasítást adni a sikeres
házaséletről. Még nehezebb évekkel később egy megromlott
házasságot egyszerű receptekkel meggyógyítani. Az alábbiakban mégis
kísérletet teszünk mindkettőre.
S hogy miért vetemedünk ilyen merész vállalkozásra, hogy a „kevés,
ami a sokat magában foglalja” elvén egy – tizenkét pont helyett –
tíz pontos kiáltványt papírra vessünk arról, hogy „Mit kíván a
jó házasság”? Azért mert a héten, Mózes utolsó könyvében idén
másodszor is elolvashatjuk a Tóra és a Biblia szubsztanciáját, a
Tízparancsolatot (5Mózes 5:6-18.). Azt az isteni kinyilatkoztatást,
amely nemcsak akkor és ott, a Sínai hegy lábánál volt minden más
korábbi és későbbi kinyilatkoztatáshoz képest is minőségben isteni,
hanem azt is mondhatjuk, hogy ez a tíz tétel a zsidó nép és az
Örökkévaló esküvői frigyének házassági szerződése.
Isten és a zsidók frigye – a mintaházasság
A zsidó liturgia és homiletika szerint a zsidó nép egyiptomi
kivonulása és a tóraadás, a héberek és Isten szövetségkötése
házassághoz hasonlítható, melyben a Mindenható a büszke vőlegény
és Ábrahám népe a boldog ara. Bölcseink szerint a szövetség e
felettébb intim minőségét jellemzi Salamon király költeménye, az
Énekek éneke, melynek néhol erotikus töltetű szakaszai a zsidók és
Isten érzelmekkel is telített kapcsolatát jelenítik meg, így aztán
„minden Írás szent, az Énekek éneke, viszont szentek szentje”
(Talmud, Meszechet jádájim 3:5.).
Isten és a zsidók házassága metaforájának kiterjedt filozófiai és
kabbalisztikus irodalma van, de jelen írásunkban nem ezzel, hanem a
metafora talpára állításával fogunk megpróbálkozni. Méghozzá úgy,
hogy feltételezzük: amennyiben a sínai kinyilatkoztatás
ábrázolására alkalmazható a házasság képe, úgy ez visszafelé is
igaz lehet. A kinyilatkoztatás alkalmával elhangzott Igék a férfi és
nő között köttetett – a szó szoros értelmében vett –
házasságokra is használhatók metaforaként, lefordíthatóak a
házasélet profán hétköznapjaira.
Az első parancs: Biztosan ő az!
1. „Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek téged
Egyiptom országából, a rabszolgák házából.”
A kétely még egy jó házasságot is tönkretehet. Abba pedig még
belegondolni is rossz, hogy milyen hatása lehet egy amúgy is gyenge
lábakon álló frigyre. Sokan évekkel az esküvő után is – mások
pedig éppenhogy – furcsa módon – megannyi év után telnek el
kétségekkel: „Biztos, hogy ő az igazi? Nem lehet, hogy elhamarkodottan
döntöttem, tévedtem és egészen másra lenne szükségem?”
Az első parancs: „Én vagyok…”. Ő az. Ne hallgass a kételyekre!
Legyél biztos a döntésedben, és ha problémák adódnak, tekintsd
azokat megoldandó feladatnak, s ne a kételyek általi menekülés útját
válaszd! A Talmud tanítása szerint (Szotá 2a) „Negyven nappal a
magzat fogantatása előtt kikiáltják az égben: »ennek az illetőnek a
lánya, ennek az embernek lesz a felesége«”.
Persze ettől még lehet, hogy elhamarkodtad a döntést. De nem biztos,
hogy olyan nagy baj ez, hiszen egy ilyen nagy döntést valójában nem is
lehet másképp meghozni. A lényeg nem ez. Hiszen ha más mellett
döntesz, feltehetőleg vele is akadt volna probléma és nehézség, és a
kételyek akkor is elkezdtek volna szurkálni. Hiszen a jól működő
házasságok éppen attól gyümölcsözőek, hogy a két fél javítja és
fejleszti egymást.
Ez a gondolat vezet el minket az első parancsolat egy újabb
tanulságához. A kommentárok ugyanis fennakadnak azon (Ibn Ezra, 2Mózes
20:2.), hogy Isten itt miért az Egyiptomi kivonulást hangsúlyozza…
Miért nem inkább a Teremtés csodájára helyezi a hangsúlyt? Miért nem
úgy fogalmaz: „Én vagyok az Örökkévaló, aki a világot
teremtettem”? Nachmanidesz szerint (2Mózes Uo.) Isten azt az alaptételt
szögezte le, hogy Ő nem csak a teremtés, hanem a folyamatos alkotás
istene, a történelem folyamatos formálója. És bizony ez az igazság a
házastársi kapcsolat dolgában is. Férjünkkel, feleségünkkel
folyamatosan alakítjuk egymást, és folyamatosan alakulunk, egymáshoz
idomulunk.
És ha már itt tartunk, nem véletlen az emlékeztetés sem:
„kivezettelek Egyiptom országából, rabszolgák házából”. Nem árt
emlékeznünk a múltra, arra hogy honnan is jöttünk. Mindannyian hozunk
magunkkal egy otthon megrakott csomagot, amely rejthet magában a jelenlegi
életünket fenyegető aknákat is. Érdemes tudatában lennünk, hogy
rosszul működő házasságunkat nemigen tudjuk megoldani, ha nem oldjuk
meg személyes életünk múltba visszanyúló zavarait.
2. „Ne legyenek neked más isteneid az én színem előtt.”
Nincs annál rosszabb helyzet, mint amikor „idegen istenekhez”
mérjük saját „istenünket”. A fű mindig zöldebb a túloldalon, és
így aztán hajlamosak vagyunk mások isteneinek külső szemmel látható
erényeire és előnyeire irigy szemmel felfigyelni. „Az ő férje
előzékenyebb, nagyvonalúbb, gyengédebb, műveltebb”; az „ő
felesége szebb, csinosabb, lazább és még jobban is főz”.
Különösen egy olyan világban, ahol a médián keresztül torz képet
kapunk a tökéletes férfi és a tökéletes nő fixa ideájáról,
ügyelnünk kell arra, hogy ne essünk az „idegen istenek”
csapdájába.
Ne beszélj hiába!
3. „Ne ejtsd ki az Örökkévaló, a te Istened nevét hiába!”
Minden házasságnak és tulajdonképpen minden élethelyzetnek lehetnek
válságosabb időszakai. Így mindanyiunknak szüksége lehet arra, hogy
otthoni gondját-baját, feszültségeit kibeszélje és valakivel
megossza. Egy dologra azonban nagyon ügyeljünk! Ne „ejtsük ki
istenünk nevét hiába”! Ha meg kell is beszélnünk gondjainkat, nagyon
vigyázzunk arra, kivel és mikor osztjuk meg fájdalmainkat. A
meggondolatlan szívkiöntéseknek káros locsogás-fecsegés lehet az
eredménye.
Emlékezni, megszentelni és tisztelni
4. „Emlékezz meg a szombat napjáról, [Itt: Őrizd meg a szombat
napját,] hogy megszenteljed azt!”
Emlékezz!
Gyakran igencsak szelektív memóriánkat igyekezzünk megerőltetni és
emlékezni a meghitt családi pillanatokra, melyekből erőt és bizalmat
nyerhetünk a nehezebb időszakokban is. Persze a meghitt emlékek nem
mindig jönnek maguktól. Igyekezzünk meghitt és emlékezetes
pillanatokat teremteni. A szakaszunk megfogalmazását használva
„Őrizzük meg!” Tartsuk meg frigyünk varázsát! Ne hagyjuk elveszni!
Ahogy időt tudunk szakítani munkánkra, sportra, barátainkra, úgy
ügyeljünk férjünkre, feleségünkre is! Ne hagyatkozzunk egyedül a
romantikus impulzusokra, hanem tudatosan is ápoljuk kapcsolatunkat!
„… hogy megszenteljed azt!”
A zsidó tanítás szerint a házasság intézménye szent dolog, s nemcsak
a férfi és a nő kettős kapcsolata. Istennek is helyet kell kapnia
benne. Ha a férfi איש is és a nő אשה isá héber kifejezéséből
elvesszük azt, ami különbözik a két szóban, akkor יה Já-t kapunk,
ami Istent jelent, marad viszont az אש és, ami nem más, mint a tűz.
Bölcseink úgy tanítják (Talmud, Szotá 17a), hogy ha „a férfi és a
nő érdemesek, Isten van közöttük”, ha viszont nem azok, akkor marad
a tűz. A tűz melege pedig lehet kezdetben nagyon vonzó és kényeztető,
de egyhamar pusztító gyilkossá is válhat.
Istent házasságuk részévé tenni annyit jelent, hogy nemcsak arra
gondolunk, hogy mit akarok én és mit akar a párom, hanem arra is, mit
akar Isten – vagy közvetlenebb kifejezéssel: mit szól a
lelkiismeretem. Isten jelenléte feltétlenül szükséges a sokszor
romboló egónk kordában tartásához. Ha Isten kielégítésére
törekszünk, végül is magunk is elégedettek leszünk s párunk is az
lesz…
5. „Tiszteld atyádat és anyádat!”
Ez bizony szó szerint értendő! A szülői tisztelet kötelessége
nemcsak az esküvő napjáig szól! Tiszteljük szüleinket és párunk
szüleit! Ezzel nemcsak nekik, hanem magunknak és gyermekeinek is jót
teszünk. Mindig megvan persze a veszélye a mindenbe belefolyó anyósnak,
a határokat tehát meg kell húzni, de a köteles tisztelet megadása
ettől független. Ne teremtsünk olyan érzést párunkban, hogy köztünk
vagy szülei között kell hogy válasszon, vagy igazságot tegyen.
Tisztelni pedig annyit jelent, hogy ne azt adjuk nekik, amit mi tartanánk
fontosnak, ha a helyükben lennénk, hanem azt, amit ők tartanak
lényegesnek. Ez a fajta tisztelet amúgy férjünkkel-feleségünkkel
szemben sem elhanyagolható. Tartsuk tiszteletben életünk társának
vágyait és gondolatait, ne igyekezünk mindig saját képmásunkra
formálni őt.
Szavakkal ölni, lopni és hűtlenkedni is lehet
6. „Ne ölj!”
Ibn Ezra értelmezésében ez a parancs nem csak a fizikai gyilkosságra
vonatkozik. Ölni szóval is lehet. „Halál és élet a nyelv kezében”
(Példabeszédek 17:8.).
Egy szerető férj és egy tiszteletteljes feleség a mennyekbe emelheti
társa önbizalmát. Elismerő szavakkal, dicsérettel magabiztossá és
sikeressé teheti. De ugyanígy le is rombolhatja, bizonytalanná és
gyengévé roncsolhatja. A családon belüli erőszak nemcsak fizikai
jellegű lehet. Az erőszak verbális formája ugyancsak tönkretesz.
7. „Ne törj házasságot!”
A hűség nemcsak a nemi hűséget jelenti. Férjünkkel, feleségünkkel
remélhetőleg életünk legintimebb dolgait osztjuk meg. Ehhez az
intimitáshoz sok-sok bizalom kell. Ne éljünk vissza párunk bizalmával!
Nagyon ügyeljünk arra, mit teszünk „közkinccsé” kapcsolatunkból!
8. „Ne lopj!”
Ne fosszuk meg párunkat attól, ami jár. Az elismerés nem kerül egy
fillérbe sem, ha viszont elmulasztjuk, olyan mintha elbirtokoltunk volna
valamit.
9. „Ne vallj felebarátod ellen, mint hamis tanú!”
A hazugság tilalma arra emlékeztet bennünket, hogy mennyire fontos a
nyílt és őszinte kommunikáció házastársunkkal. Ne hajszoljuk bele
magunkat az olyan leányálmokba, hogy „ha a férjem valóban szeretne,
tudná, hogy ez meg az mennyire fontos nekem”! A házasság által
egyikünk sem válik prófétává. Ha valami zavar minket, akkor
beszéljünk róla társunkkal, s ne gondoljuk, hogy magától rájön.
Minden kibeszéletlen fájdalom egy további tégla abba a falba, ami
társunk és miközöttünk épül szívünk kamrájában.
Sikereink legyenek közösek
10. „Ne kívánd meg […] és ne vágyakozzál felebarátod […]
semmire, ami felebarátodé!”
Furcsa, de irigység házastársak között is kialakulhat. A
legkézenfekvőbb és leggyakoribb ilyen típusú probléma akkor
jelentkezik, amikor az asszony a világ természetes rendjéből adódóan
az otthon karbantartásával és a gyermekek nevelésével van elfoglalva,
míg a férj naphosszat távol van, sikereket ér el, köztiszteletnek
örvend és társasági életet él. Nem meglepő, ha a ház asszonyában
irigység alakul ki és úgy érzi, az ő – semmivel sem könnyebb –
napi feladatai nem nyernek kellő elismerést, mindeközben pedig
szabadságát is elveszíti.
Hasznos dolog mindennek elébe mennünk és folyamatosan arra
törekednünk, hogy egyrészt saját sikereinket közös sikerként
mutassuk fel, másrészt minél több és színesebb lehetőséget
teremtsünk életünk párja számára is az önmegvalósításra.
Gut Sábesz
Köves Slomó
