Komoróczy Géza professzor a díj kuratóriumának tagja alábbiakban a professzor úr felszólalását olvashatják.

Mit tehetünk? Mit kell tennünk?

 

F:Mazsihisz

Átadták az idei Scheiber Sándor díjakat, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem néhai vezetője emlékére alapított elismerést, Shaul Shaked, a jeruzsálemi Héber Egyetem professor emeritusa vehette át. A díjat Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért adta át a tudósnak szerdán, Budapesten.

Komoróczy Géza professzor a díj kuratóriumának tagja a díjátadáson felszólalásában többek között úgy fogalmazott – „Példa nélküli, hogy a kuratórium által előterjesztett névsorból a minisztériumban bárkit is kihúzzanak, most ez történt Iványi Gábor lelkésszel, a harmadik jelölt, Kecskeméti Károly tudós pedig nem vette át a díjat”. Alábbiakban a professzor úr felszólalását olvashatják.

Kedves Barátaim!

A mai nap példa nélküli a Scheiber Sándor-díj történetében. 1996 óta, amikor a díjat a kormány megalapította, mindeddig nem volt egyetlen olyan év sem, amikor az illetékes miniszter vagy megbízottja a díjat nem Scheiber Sándor halálának évfordulóján adta át.

Az időpontot a díjat újraszabályozó 6/2011. (II. 24) KIM rendelet is rögzíti („a főrabbi halálának évfordulóján”, VII/3. §). Ma – az idejében megtartott kuratóriumi ülés, a javaslatok előterjesztése után – három hét csúszással kerül sor a díjátadásra, kizárólag az illetékes minisztérium hibájából. (Egy közbülső szóbeli információ szerint „a miniszter úr még nem ért rá dönteni”.)

Eddig nem volt egyetlen olyan év sem, amikor csak egy kitüntetett vehette át a díjat, az első év öt kitüntetettje után eleinte ketten, az utóbbi években pedig mindig hárman kapták meg. Ma a kuratórium által kitüntetésre javasolt három személy közül csak egy veszi át a díjat.

Miniszteri díjról van szó, a kuratórium csak javaslatot tesz, és az illetékes miniszter dönt, de eddig nem volt egyetlen olyan év sem, amikor az illetékes miniszter valakit kihúzott volna a kuratórium által előterjesztett névsorból. Ebben az évben ez történt: a miniszter kihúzta Iványi Gábort, akit a kuratórium egyhangúlag javasolt a kitüntetésre, mint egyikét azon keresztény lelkészeknek, aki mindig határozottan kiállt a zsidók és nem mellesleg a vallásszabadság mellett, tud héberül, egyházi szolgálatában használja is a nyelvet és a zsidó liturgia elemeit.

Eddig nem volt egyetlen olyan év sem, amikor a kuratórium által kitüntetésre javasolt személyek közül valaki visszautasította volna a megtisztelő és Scheiber Sándor neve miatt nagy presztizs-értékű díj átvételét.

Az idén a kuratórium által ugyancsak egyhangúlag kitüntetésre javasolt Kecskeméti Károly, a neves egykori makói rabbi, Kecskeméti Ármin unokája, anyai ágon Löw Lipót dédunokája személyes ok miatt nem akarta a díjat átvenni.

A Párizsban élő kiváló levéltáros és történész, a francia állami levéltárak ny. helyettes főigazgatója, aki nemzetközileg jelentős szerepet játszott a gyarmati uralom alól felszabaduló országok levéltárügyének megszervezésében, történeti munkáiban, a magyar parlamentarizmusról vagy a XIX. századi nemzeti liberalizmusról írt könyveiben, a magyarországi zsidók emancipációjáról és társadalmi helyzetéről írt több terjedelmes tanulmányában (ezek mind megjelentek magyarul is) nagy tudományos hitellel és szuggesztivitással hirdette, hogy a zsidók helyzete mindig szorosan összefügg a liberális eszmék érvényesülésének lehetőségeivel.

Az eseményekre, amelyek kétségessé teszik munkánkat, reagálnunk kell, mint testületnek, de valamennyiünknek külön-külön személyesen is. A botrány arra késztet, hogy felvessem Nektek, a kuratórium évek óta harmonikusan együtt dolgozó tagjainak: mit tehetünk? Mit kell tennünk.