1. fejezet
1. Történet Ahasvéros idejéből. Ahasvéros Indiától Etiópiáig 127 tartomány uralkodója volt. 2. Amikor Susán
városában, királyi trónján ült, 3. az összes vezető emberének és tisztségviselőjének – uralkodásának harmadik évében
– lakomát rendezett. Megjelentek előtte a perzsa és méd vezérek, a nemesek és a tartományok vezetői. 4. 180 napon
át mutogatta nekik királyi gazdagságát és királyi nagyságának pompás fényét. 5. Ezt követően, Susán városában, a
palota kertjében, hét napig tartó lakomát rendezett, melyen az egész nép apraja-nagyja részt vett. 6. Fehér vászon és
kék bíbor gyapjúszőtteseket fehér gyapjú és bíbor kötelekkel és ezüstkarikákkal erősítettek márványoszlopokhoz. A
sötétmárvány, gyöngyház és alabástrom kövezeten arany és ezüst kerevetek voltak. 7. Változatos formájú
aranykelyhekből ittak. A királyi bort királyi bőkezűséggel mérték; 8. az ivásnál senkit sem erőltettek, mert a király
minden udvarnagynak meghagyta, hogy a vendégek kedvére tegyenek. 9. Vásti királyné is készíttetett lakomát a nők
számára, a királyi palotában. 10. A hetedik napon a királynak jó kedve támadt a bortól és megparancsolta
Mehumánnak, Bizetának, Chárbonának, Bigetának, Ábágetának, Zétárnak és Chárkásznak a hét eunuchnak, akik
Ahasvéros udvarában teljesítettek szolgálatot, 11. hogy vezessék be Vásti királynét a király elé, a királyi koronával a
fején. (Ugyanis) meg akarta mutatni a népnek és a vezető embereknek, hogy milyen szép, mert igencsak szép
megjelenésű volt. 12. De Vásti királyné nem volt hajlandó bemenni. Ezen a király nagyon felháborodott, és forrt
benne a harag. 13. Megkérdezte tehát a (haragvó) király a múltat jól ismerő bölcseket – mint tudott, az idő tájt az volt
a szokás, hogy a király minden ügyében a jogtudósok döntöttek. 14. A hozzá legközelebb állók: Kersená, Sétár,
Admátá, Társis, Meresz, Marstená és Memuchán. Ezek heten voltak Perzsia és Média azon vezető emberei, akik
bármikor megjelenhettek a király színe előtt. 15. hogy törvény szerint mit kell tenni Vásti királynéval, amiért nem
teljesítette Ahasvéros király – udvari emberei által küldött – parancsát? 16. Ekkor ezt mondta Memuchán, a király és a
vezető emberek előtt: nemcsak a király ellen vétett Vásti királyné, hanem Ahasvéros király minden tartományának
összes vezető embere és egész népe ellen is. 17. Mert a királyné tettének a híre eljut majd minden asszonyhoz, és ők is
megvetik férjüket. Azt fogják mondani, hogy Ahasvéros király is megparancsolta, hogy Vásti királynét vezessék elé, de
ő nem ment. 18. És azon napon el fogják mondani Perzsia és Média nagyasszonyai, akik hallottak a királyné dolgáról,
mind a király vezető embereinek, és elég nagy lesz a megvetés és harag. 19. Ha a király jónak látja, bocsásson ki királyi
dekrétumot, és ezt a perzsák és médek megváltoztathatatlan törvényei közé iktassák, miszerint Vásti nem jelenhet
meg többé Ahasvéros színe előtt, a királynéi méltóságot pedig a király adja át másnak, Vástinál méltóbbnak. 20. S ha
kitudódik a király rendelete, melyet utasításba ad egész királyságában, mert nagy az, akkor minden asszony megadja a
tiszteletet férjének, aprajától nagyjáig. 21. Tetszett a dolog a királynak és a vezetőinek, és Memuchán szava szerint
cselekedett a király. 22. És a király minden tartományába leveleket küldött, mindegyik tartományba annak írás módja
szerint, és mindegyik néphez annak nyelve szerint: hogy minden férfi úr legyen a maga házában, s beszéljen népének
nyelve szerint.
2. fejezet
1. Ezek után lecsillapodott Ahasvéros király haragja, és eszébe jutott Vásti, az is amit tett, és az, amit határoztak róla.
2. A király szolgálatára kirendelt ifjú szolgák ekkor azt mondták: keresni kell a királynak szép termetű szűz lányokat. 3.
Nevezzen ki a király megbízottakat birodalma minden tartományába, hogy gyűjtsenek össze minden szép termetű
szűz lányt Susán városába, az asszonyok palotájába. Bízzák rá őket Hégájra, a király háremőrére, és adjanak nekik
szépítőszereket. 4. Az a lány legyen Vásti helyett a királyné, akit a király a legszebbnek talál. Tetszett ez a beszéd a
királynak és eszerint járt el. 5. Volt Susán városában egy Mordecháj nevű zsidó ember, Jáir fia, Simei fia, aki Kis fia, és
aki benjáminita volt. 6. Jeruzsálemből vitték fogságba azokkal a foglyokkal együtt, akiket Jehonjával, Júdea királyával
együtt hurcoltak el, amikor Nebukodnecár, Babilónia királya fogságba vitte őket. 7. Ő volt Hadasszá gyámja, azaz
Eszter nagybátyja, mert nem volt neki apja-anyja. A lánynak jó alakja és szép arca volt. Amikor apja és anyja
meghaltak, Mordecháj lányává fogadta. 8. És amint meghallották a király szavát és törvényét, összegyűjtöttek sok
lányt Susán fővárosba, és Eszter is elvitetett a király házába, Hégájnak, a nők őrzőjének felügyelete alá. 9. És tetszett
neki a lány és kegyet nyert előtte, és sürgette, hogy adják neki szépítőszereit és ajándékait, és a hét lányt, akiket
szolgálatára adnak a király palotájából, és kivételezett vele meg leányzóival az asszonyok házában. 10. Eszter nem
mondta meg, melyik népből való, és honnan származik, mert Mordecháj azt parancsolta neki, hogy ne mondja meg.
11. Mordecháj pedig naponta az asszonyok palotája előtti téren forgolódott, hogy megtudja, jól van-e Eszter és mi
történik vele. 12. S mikor egy-egy lányra került a sor, hogy bemenjen Áchásvéros királyhoz azután, hogy letelt neki az
őt megillető tizenkét hónap – mert így telnek a szépítkezés napjai: hat hónapig mirha-olajjal és hat hónapig
illatszerekkel és szépítőszerekkel – 13. bemehet a lány a királyhoz, és mind az, amit kér, hogy elkísérje őt az asszonyok
házából a király palotájába, megadatik neki. 14. Este bemegy és reggel visszatér egy másik asszonyok házába,
Sáásgáznak, a király udvari tisztjének, az ágyasok őrének felügyelete alá. Nem mehet be többé a királyhoz csak akkor,
ha őt a király kívánja és név szerint hívatja. 15. És mikor Eszterre került a sor, Ávichájil, Mordecháj nagybátyja
leányára, akit Mordecháj lányának fogadott, hogy bemenjen a királyhoz, nem kért semmit, csak azt, amit Hégáj, a
király udvari tisztje, az asszonyok őre tanácsolt, és Eszter tetszést nyert azok szemében, akik őt látták. 16. És Eszter
bevitetett Áchásvéros királyhoz, királyi palotájába a tizedik hónapban, Tévét havában, királyságának hetedik évében.
17. És a király megszerette Esztert, jobban valamennyi asszonynál, és elnyerte tetszését és kegyét jobban mint
bármelyik hajadon, királyi koronát tett a fejére és királynévá tette őt Vásti helyett. 18. És nagy lakomát rendezett a
király mind vezető emberei és szolgái számára, Eszter lakomáját. Engedményeket adott a tartományoknak és
ajándékokat a királyi mértékben. 19. Amikor másodszor is gyűjtöttek szűzeket – Mordecháj a királyi udvarban volt.
20. nem mondta meg, kik a rokonai és melyik népből való, mert Mordecháj így parancsolta neki, éppúgy megfogadta
Mordecháj szavát, mint mikor még a gyámsága alatt állt. 21. Egy ízben, amikor Mordecháj az udvarban tartózkodott,
a király küszöbét őrző két háremőr, Bigtán és Teres megharagudott Ahasvéros királyra, és merényletet terveztek
ellene. 22. Mordecháj azonban megtudta, és elmondta Eszter királynénak, Eszter pedig elmondta a királynak. 23. A
hír kivizsgáltatott és igaznak bizonyult, ezért a két háremőrt felakasztották. A történetet fel is jegyezték a királyi
krónikák könyvében.
3. fejezet
1. Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvéros király az agágita Hámánt, Hámdátá fiát, és feljebb tétette székét a
körülötte lévő összes vezető embernél. 2. A király összes udvari embere, akik a királyi udvarban voltak, térdet
hajtottak és leborultak Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordecháj azonban nem hajtott térdet, és nem
borult le. 3. És így szóltak Mordechájhoz a király szolgái, kik a király kapujában voltak: Miért szeged meg a király
parancsát? 4. És mikor napról-napra szóvá tették ezt neki, ő nem hallgatott rájuk. Jelentették Hámánnak, hogy
helytálló-e Mordecháj védekezése, miszerint azért nem teszi meg, mert ő zsidó. 5. Amikor Hámán látta, hogy
Mordecháj nem hajt térdet és nem borul le előtte, elöntötte Hámánt a méreg. 6. De nem elégedett meg azzal, hogy
egyedül Mordechájra emelje kezét, mert tudtára adták neki, hogy melyik népből származik Mordecháj, ezért Hámán
arra törekedett, hogy Mordechájjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvéros egész birodalmából. 7. Ahasvéros
király uralkodásának 12. évében, az első, Niszán hónapban, Hámán sorsot vetett, napról napra, hónapról hónapra, a
12. hónapig, vagyis Ádár haváig. 8. Ekkor azt mondta Hámán Ahasvéros királynak: Van egy nép, amely elszórtan és
elkülönítetten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől,
és a király törvényeit nem tartják meg. A királynak nincs hasznára, ha meghagyja őket. 9. Ha a király jónak látja, adja
írásba, hogy el kell veszejteni őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a
király kincstárába. 10. Ekkor a király lehúzta pecsétgyűrűjét és az agági Hámánnak, Hámdátá fiának, a zsidók
ellenségének adta. 11. És azt mondta a király Hámánnak: Az ezüst a tied, és a nép is, hogy azt tehess vele, amint
akarsz. 12. Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat és megírattak mindent Hámán parancsa
szerint a kormányzóknak és a helytartóknak, akik az egyes tartományok élén álltak, és az egyes népek vezető
embereinek, mindegyik tartományba írásmódja szerint, és mindegyik népnek nyelve szerint. Ahasvéros király nevében
készült az írás és a király gyűrűjével pecsételték le, 13. és futárokkal küldették el a király valamennyi tartományába,
hogy egyetlen napon, a 12. hónap, vagyis az Ádár hónap tizenharmadikán, pusztítsanak el, gyilkoljanak le és
semmisítsenek meg minden zsidót, ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, és hogy vagyonukat pedig
zsákmányolják el. 14. Az irat másolata rendeletként adasson ki minden egyes tartományban, nyilvánosan minden
népnek, hogy készek legyenek azon a napon. 15. A futárok sietve útnak indultak a király parancsával és Susán várában
kihirdették a törvényt. A király és Hámán leültek borozni és Susán városában nagy volt a megdöbbenés.
4. fejezet
1. Mordecháj megtudta mindazt, ami történt, hamut szórt a fejére, kiment a városba és hangosan, keservesen
jajveszékelt. 2. Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján, zsákba öltözve, nem volt szabad belépnie. 3.
Minden egyes tartományban és helységben, ahová eljutott a király törvénye, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek,
sírtak, gyászolták magukat és sokan zsákruhában és hamuban fetrengtek. 4. És bementek Eszter szolgálólányai és
udvari tisztjei, és tudtára adták azt neki. A királyné nagyon megrendült és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel
Mordechájt és a zsákruhát vegyék le róla, de ezt ő nem fogadta el. 5. Ekkor hívta Eszter Hátáchot, a király azon
udvari tisztjei közül, akiket szolgálatára kirendeltek, és parancsot adott neki Mordechájra vonatkozólag, hogy
megtudja, mi ez és miért van ez? 6. És elment Hátách Mordechájhoz a város (fő)utcájára, mely a király kapuja előtt
vezet. 7. És tudtára adta neki Mordecháj mindazt, ami őt érte, és azt az ezüst mennyiséget, melyről Hámán mondta,
hogy kiméri a királyi kincstárnak a zsidók megsemmisítéséért, 8. és a rendelet leiratának másolatát, melyet Susánban
adtak ki, hogy őket megsemmisítsék. Oda adta neki, hogy megmutassa Eszternek és tudtára adja, hogy azt parancsolja
neki, menjen be a királyhoz, könyörögjön neki és kérelmet intézzen hozzá népéért. 9. Hátách bement és elmesélte
Eszternek Mordecháj szavait. 10. Eszter azt válaszolta Hátáchnak megparancsolva Mordechájra vonatkozólag: 11. a
király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfire és asszonyra, aki bemegy a királyhoz
a belső udvarba anélkül, hogy hívták volna, az az egy rendelet áll, hogy kivégzik, kivéve ha a király az arany pálcáját
felé nyújtja, akkor maradhat életben. Engem pedig nem hívtak, hogy bemehessek a királyhoz, immár harminc napja.
12. És elmondták Mordechájnak Eszter szavait. 13. Ekkor Mordecháj azt üzente vissza Eszternek: ne áltasd magad
azzal, hogy te, a királyi palotában, megmenekülhetsz. 14. Mert ha te most néma maradsz, máshonnan támad majd a
zsidók számára menekvés, de te és családod elpusztul! Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királyi
méltóságra?! 15. Ekkor Eszter azt üzente Mordechájnak: 16. menj és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Susánban
található és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig, se éjjel, se nappal. Én is ugyanúgy böjtölök
szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz, a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát elveszek! 17. Mordecháj ezután
elment és mindenben úgy járt el, ahogy azt Eszter meghagyta neki.
5. fejezet
1. Három nap múltán Eszter királynői öltözéket öltött és megállt a királyi palota belső udvarán, a trónteremmel
szemben. A király pedig ott ült a trónján, szemben a bejárattal. 2. Amint a király meglátta, hogy Eszter királyné ott áll
az udvaron, kegyet talált a szemében és kinyújtotta Eszter felé a kezében lévő aranypálcát. Eszter közelebb lépett és
megérintette a pálca végét. 3. A király megkérdezte tőle: mi járatban vagy, Eszter királyné és mi a kívánságod? Még ha
országom felét is [kéred], megadom neked! 4. Eszter válaszolt: Ha a király jónak látja, jöjjön ő és Hámán ma
lakomára, amelyet neki készítettem. 5. S így szólt a király: Hamar hozzátok Hámánt, hogy teljesülhessen Eszter szava!
Így hát elment a király és Hámán a lakomára, melyet Eszter készített. 6. Ekkor azt mondta a király Eszternek borivás
közben: Amit csak megkívánsz, megadatik neked! Ami a kérésed, legyen az akár a királyság fele is, úgy lesz! 7. Eszter
pedig azt felelte: Kérésem és kívánságom: 8. ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja megadni kérésem és
teljesíteni kívánságom – jöjjön el a király, Hámánnal együtt a lakomámra, amelyet készítek. Holnap aztán felelek majd
a király kérdésére. 9. Azon a napon Hámán örömmel és jókedvűen távozott [a lakomáról]. De meglátta Hámán, a
király kapujában Mordechájt, aki nem kelt fel előtte, meg se moccant, s ezért elöntötte őt a düh. 10. Hámán erőt vett
magán és hazament. Majd hívatta barátait és feleségét Zerest, 11. és elsorolta nekik, milyen nagy a vagyona, mennyi
fia van és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél. 12. Majd így szólt Hámán: Nem is
hívott Eszter királyné mást a királyon kívül a lakomához, melyet készített, mint engem, és holnapra is én vagyok
hivatalos hozzá a királyon kívül. 13. Mindez, azonban, mit sem ér nekem, amíg a zsidó Mordechájt a királyi udvarban
látom. 14. Zeres a felesége meg mind a barátai ezt válaszolták neki: Készítess bitófát, ötven ámá magasat. Reggel
pedig mondd a királynak, hogy akasszák fel rá Mordechájt, s menj be a királlyal a lakomára örvendve. Tetszett a dolog
Hámánnak és elkészíttette a bitófát.
6. fejezet
1. Azon az éjszakán kerülte az álom a királyt. Ezért megparancsolta, hogy hozzák elő a nevezetes történetek könyvét,
és olvassanak fel belőle neki. 2. És rátaláltak arra a feljegyzésre, hogyan jelentette fel Mordecháj Bigtánt és Terest, a
király küszöbét őrző két háremőrt, akik merényletet terveztek Ahasvéros király ellen. 3. A király megkérdezte, milyen
méltóságot és kitüntetést adtak ezért Mordechájnak? A király szolgálatára álló ifjak azt felelték, hogy semmit nem
adtak neki. 4. Akkor azt kérdezte a király: ki van az udvarban? Hámán ugyanis megérkezett és azt akarta kérni a
királytól, hogy akasztassa fel Mordechájt arra a bitófára, amit készíttetett neki. 5. Ezért a királynak ifjú szolgái azt
mondták: Íme Hámán, itt áll az udvarban. A király erre azt válaszolta: Jöjjön be! 6. Hámán bement, és a király azt
kérdezte tőle: Mit kell tenni azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni? Hámán azt gondolta szívében: Ki mást
kívánna a király kitüntetni, ha nem engem? 7. Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni, 8. hozzanak királyi
öltözetet, olyat, amilyenbe a király szokott öltözni, meg lovat, amilyenen a király szokott kilovagolni és tegyenek a
fejére királyi koronát. 9. Adják át a ruhát és a lovat az egyik királyi nemes úrnak, öltöztessék fel azt az embert, akit a
király ki akar tüntetni, lovagoltassák végig a város (fő)utcáján, és kiáltsák előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a
király ki akar tüntetni. 10. Siess, hozd a ruhát és lovat, amiről beszéltél, és tégy így a zsidó Mordechájjal, aki a királyi
udvarban van. Semmit ne hagyj el abból, amit mondtál! 11. Hámán tehát fogta a ruhát és a lovat, felöltöztette
Mordechájt, majd végiglovagoltatta a város (fő)utcáján és azt kiáltotta előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a
király ki akar tüntetni! 12. Majd visszatért Mordecháj a király kapujába, Hámán pedig hazasietett gyászosan és
beborított fővel. 13. Hámán elmesélte feleségének Zeresnek és minden barátainak mindazt, ami őt érte. Erre azt
válaszolták neki bölcsei és felesége Zeres: Ha a zsidók ivadékából való ez a Mordecháj, aki előtt bukni kezdtél, akkor
nem bírsz vele, hanem teljesen el fogsz bukni előtte! 14. Még beszélgettek vele, mikor a király udvari tisztjei
megérkeztek és sietve vitték Hámánt a lakomára, melyet Eszter készített.
7. fejezet
1. A király és Hámán eljöttek, hogy igyanak Eszter királynéval. 2. És így szólt a király Eszterhez a második napon is a
borivás közben: amit csak megkívánsz Eszter királyné, megadatik neked! Ami a kérésed, legyen az akár a királyság fele
is, úgy lesz! 3. Eszter királyné pedig azt felelt: Ha kegyet találtam szemeidben, ha jóindulattal tekint rám a király, és ha
jónak látja, adja nekem életemet kérésemre és népemet kívánságomra! 4. Mert eladtak engem és népemet,
megsemmisítésre, legyilkolásra és elpusztításra, és hogyha szolgáknak és szolgálóknak adtak volna el minket,
hallgattam volna – mert nincs szorongatás, mely felérne a király kárával. 5. Achasvérós király ekkor azt kérdezte
Eszter királynétól: ki az, és hol van az, aki arra mert vetemedni, hogy ilyet tegyen? 6. Eszter pedig mondta: ez az
ember, a gonosz Hámán, a mi ádáz ellenségünk! Hámán erre megijedt a király s a királyné előtt. 7. A király
indulatosan felkelt a borivástól, a palota kertje felé indult, és Hámán ott állt, hogy az életéért könyörögjön Eszter
királynénál, mert látta, hogy a vesztét már elhatározta a király. 8. A király pedig visszatért a palota kertjéből a borivás
házába, és Hámán éppen leborult a kerevetre, melyen Eszter volt. Ekkor így szólt a király: Még bántalmazni is mered
a királynét az én jelenlétemben? A szó elhagyta a király ajkait és Hámán arca elborult. 9. Chárboná, egy az udvari
tisztek közül, így szólt a király előtt: Íme a bitófa is, melyet Hámán készített Mordecháj számára, aki jót mondott a
királyról. Ott áll Hámán házában, ötven ámá magas. A király pedig azt mondta: Akasszátok fel rá! 10. Így
felakasztották Hámánt a bitófára, melyet Mordecháj számára készített, és a király indulata lecsillapodott.
8. fejezet
1. Azon a napon Ahasvéros király Eszter királynénak adta Hámánnak, a zsidók ellenségének házát. Mordecháj pedig a
király közvetlen környezetébe került [szó szerint: bement a király elé], mert Eszter felfedte, ki ő neki. 2. A király
lehúzta pecsétgyűrűjét, amit elvett Hámántól és odaadta Mordechájnak, és Eszter kinevezte Mordechájt Hámán háza
fölé. 3. Ezután Eszter ismét beszélt a királlyal, lába elé borult és sírva kért kegyelmet tőle, hogy hiúsítsa meg az agágita
Hámán gonosz tervét, amelyet a zsidók ellen kigondolt. 4. A király odanyújtotta Eszternek az aranypálcát, így Eszter
felkelt, megállt a király előtt, 5. és azt mondta: ha jónak látja a király, s ha jóindulattal tekint rám, s helyesli a dolgot, és
elnyertem a tetszését, adjon ki egy dekrétumot, melyben visszavonják az agágita Hámánnak, Hámdátá fiának a
leveleit, melyeket minden tartományba elküldött a zsidók kipusztításáról, 6. mert hogyan tudnám elnézni azt a
veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elviselni rokonaim pusztulását? 7. Ahasvéros király így felelt
Eszter királynénak és a zsidó Mordechájnak: Hámán házát már Eszternek adtam, őt pedig felakasztották, mert kezet
emelt a zsidókra. 8. Ti meg írjatok a király nevében, amit a zsidók ügyében jónak láttok és pecsételjétek le a király
gyűrűjével. Ugyanis az a rendelet, amit a király nevében írtak és a király gyűrűjével pecsételtek le – visszavonhatatlan.
9. Abban az időben a harmadik hónapban, Sziván havában, annak huszonharmadikán hívatták a király írnokait, akik
leírtak mindazt, amit Mordecháj megparancsolta, a zsidóknak, a kormánytoknak, a helytartóknak és a tartományok
vezető embereinek, melyet Indiától Etiópiáig, 127 tartományba, minden egyes nép saját nyelvén, a tartomány saját
írásmódja szerint elküldtek, valamint a zsidóknak is a maguk írásával és a maguk nyelvén. 10. Achasvéros király
nevében íratta és megpecsételte a király gyűrűjével, és elküldte a leveleket a lovas futárokkal, akik a ménesekből
származó úri paripákon nyargaltak: 11. megengedte a király, hogy az egyes városokban lakó zsidók összegyűljenek
életük védelmére, elpusztíthassák, megölhessék és elveszejthessék a népek és tartományok velük szemben ellenséges
erőit, gyermekeiket és asszonyaikat, és hogy vagyonukat elzsákmányolják – 12. ugyanazon a napon Achasvérós király
valamennyi tartományában, a tizenkettedik hónapnak, Ádár havának tizenharmadikán. 13. Az irat másolatát
rendeletként adták ki mindegyik tartományban, nyilvánosan mind a népeknek, és a zsidóknak, hogy készen legyenek
ezen a napon bosszút állni ellenségeiken. 14. Az úri paripákon nyargaló futárok pedig sebtiben és sietve indultak a
király parancsára. A rendeletet pedig kiadták Susán fővárosban. 15. Ezután Mordecháj távozott a király színe elől
bíborkék és fehér királyi öltözetben nagy arany koronával, bisszus és bíborpiros palástban. Susán városa ujjongott s
örvendett. 16. A zsidóknak fény és öröm jutott, meg vígság és megbecsülés. 17. Minden egyes tartományban és
helységben, ahová a király parancsa eljutott örültek a zsidók. Az ország lakosságából sokan zsidóvá lettek, mert
elfogta őket a zsidóktól való félelem.
9. fejezet
1. A tizenkettedik hónapban, Ádár havában, annak tizenharmadik napján pedig, amelyről a király parancsa és
rendelete szólt, hogy cselekedjenek azon a napon, – amikor a zsidók ellenségei azt remélték, hogy elbánhatnak velük
– fordulat következett be, mert a zsidók bánhattak el azokkal, akik gyűlölték őket. 2. Összegyűltek a zsidók
városaikban, Achasvéros király valamennyi tartományában, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek. Senki nem
tudott nekik ellenállni, mert rettegés fogta el tőlük az egész lakosságot. 3. A tartományok vezetői, a kormányzók, a
helytartók és királyi hivatalnokok kedveztek a zsidóknak, mert a Mordechájtól való félelem fogta el őket. 4.
Mordecháj, ugyanis, nagy ember lett a királyi palotában és híre eljutott valamennyi tartományba, ugyanis a férfiú,
Mordecháj, nőttön nőtt. 5. A zsidók pedig lesújtottak mind az ellenségeikre karddal, legyilkolták és elpusztították
őket, kedvük szerint bántak gyűlölőikkel. 6. Susán fővárosban pedig a zsidók megöltek és elpusztítottak ötszáz
embert, 7. meg Pársándátát, Dálfont és Ászpátát, 8. Porátát, Ádálját és Áridátát, 9. Pármástát, Áriszájt, Áridájt és
Vájzátát, 10. Hámánnak, Hámdátá fiának, a zsidók szorongatójának, tíz fiát megölték, de a zsákmányra nem tették rá
kezüket. 11. Azon a napon a legyilkoltak számát tudatták a királlyal Susán fővárosban, 12. s a király azt mondta Eszter
királynénak: Susán fővárosban a zsidók megöltek és elpusztítottak ötszáz embert, meg Hámán tíz fiát. És a király
többi tartományaiban mit tettek! Tehát amit csak megkívánsz, megadatik neked! Ami a kérésed, úgy is lesz! 13. Eszter
pedig így válaszolt: ha jónak látja a király, enged meg holnap is a Susánban levő zsidóknak, hogy a mai nap rendelete
szerint cselekedjenek. Hámán tíz fiát pedig akasszák fel a bitófára. 14. A király erre azt mondta, hogy úgy legyen, és
kiadatott a rendelet Susánban. Hámán tíz fiát pedig felakasztották. 15. Ádár havának tizennegyedik napján is
összegyűltek a Susánban levő zsidók és megöltek háromszáz embert Susánban, de a zsákmányra nem tették rá a
kezüket. 16. A többi zsidó pedig, akik a király tartományaiban voltak, összegyűltek és kiálltak életükért, nyugalmat
leltek ellenségeiktől. Megöltek gyűlölőik közül hetvenötezret, de a zsákmányra nem tették rá kezüket 17. Ádár
havának tizenharmadik napján, és annak tizennegyedikén megpihentek, megtették azt lakoma és öröm napjának. 18.
A Susánban levő zsidók pedig összegyűltek tizenharmadikán és tizennegyedikén, és megpihentek tizenötödikén, és
megtették azt lakoma és öröm napjának. 19. Ezért a zsidók, akik a nyílt városokban laknak, Ádár havának
tizennegyedik napját tartják vidámságra, lakomára, ünnepre és arra, hogy ajándékokat küldjön egyik a másikának. 20.
Mordecháj leírta mindezen eseményeket, majd levelet küldött mindazon zsidóknak, akik Ahasvéros király
tartományaiban laktak közel vagy távol. 21. Kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg Ádár hó 14. és 15. napját,
évről évre, 22. mivel ezek a napok, melyektől kezdve a zsidók nyugtot lelhettek ellenségeiktől, és ez az a hónap,
amelyben bánatuk örömre, gyászuk ünnepre fordult. Tegyék ezeket a lakoma és öröm napjaivá, amikor egymásnak
ajándékokat és a nélkülözőknek adományokat küldenek. 23. A zsidók pedig megfogadták, hogy folytatják, amit
elkezdtek, ahogyan azt Mordecháj megírta nekik. 24. Mert az agági Hámán, Hámdátá fia, az összes zsidó
szorongatója, kitervelte a zsidók ellen, hogy elveszíti őket, s purt, azaz sorsot vetett, hogy megzavarja és elveszítse
őket. 25. Azonban amikor [Eszter] a király elé járult, az kimondta levélben, hogy [Hámánra] visszaszálljon gonosz
gondolata, melyet a zsidók ellen kitervelt, a saját fejére, így felakasztották őt meg fiait a bitófára. 26. Ezért nevezték el
ezeket napokat Purimnak, a pur nevéről, ezen levél minden szava miatt és amiatt, amiről ekkor meggyőződtek és amit
ekkor megtapasztaltak. 27. Megállapították és elfogadták a zsidók maguk számára, leszármazottjuk számára és
mindenki számára, ki hozzájuk csatlakozott, hogy ne szeghessék meg ezen két nap megtartását előírásuk és idejük
szerint minden évben, 28. hogy ezekre a napokra megemlékezzenek és megtartsák őket minden nemzedék
nemzedékben, mindegyik családban, mindegyik tartományban és mindegyik városban. A Purimnak ezek a napjai ne
tűnjenek el nyomtalanul a zsidókból és emlékük ne szűnjön meg leszármazottjuknál. 29. Eszter királyné, Ávichájil
lánya, és a zsidó Mordecháj újra megírták a levelet, és hangsúlyozottan követelték ezen második Purim-levél
rendelkezéseinek teljesítését. 30. Elküldték a leveleket az összes zsidóhoz, Achasvéros királyságának százhuszonhét
tartományába, békének és igazságnak szavaival, 31. hogy megtartsák Purim ezen napjait a maguk idejében, amelyet
meghatározott számukra Mordecháj, a zsidó, és Eszter, a királyné, valamint amelyet meghatároztak saját maguk
számára és leszármazottjuk számára a böjtök és kiáltások dolgában. 32. Eszter szavai elismertették Purimot, mint
ünnepet és beírattak a könyvbe.
10. fejezet
1. Ahasvéros király adót vetett ki az országra és a tenger szigeteire. 2. Minden nevezetes hőstette és Mordecháj
nagyságának a leírása, akit kitüntetett a király – mindez meg van írva a méd és perzsa királyok történetének
könyvében. 3. Mert a zsidó Mordecháj második ember volt Ahasvéros király után, tekintélyes volt a zsidók között, és
honfitársai többsége kedvelte őt, mert népe javát kereste és nemzetségének békéjén tevékenykedett.
(Fordította: Naftali Kraus és Nagy Zsuzsanna
