Nyolc országos –rendőrfőkapitány „regnálása” alatt, több mint húsz éve a magyar rendőrség emblematikus figurája, arca a médiában, ezért az újságíró szakmában a rendőrségi kommunikáció atyjának is nevezik. Számos oknyomozó könyvet írt, most épp a nagy magyar uralkodó Hunyadi Mátyás halálával kapcsolatban írja a következőt, melyben megdöbbentő tényeket tár majd az olvasók elé: – a magyarok igazságos királya összeesküvés, majd gyilkosság áldozata lett.
– Jöhet egy kis karriertörténet? Hogyan lett szóvivő?
– Amikor a rendőrséghez kerültem, akkor én már újságíró voltam. Egy éve már gyakornokként dolgoztam a Magyar Hírlapnál. Ekkor a 70-es években jártunk. Kifejezetten az oknyomozás érdekelt, és mellette a rendőrségi nyomozói munka is. Miután az oknyomozói újságírást akkoriban nem engedték, azt tanácsolták, menjek el nyomozónak. A II. kerületi rendőrkapitányságon kezdtem járőrként a rendőrségi pályafutásomat. Másfél év után megüresedett egy nyomozói hely, s megkaptam az álmaim állását. Tíz évig voltam nyomozó. Ám ez alatt az idő alatt sem szakadtam el az írástól, sőt a Magyar Rendőr nevű újságba rendszeresen publikáltam. Az akkori országos rendőr-főkapitány Szabó Győző ismerte fel azt, hogy az országos médiáknak hihetetlenül megnőtt a hírigénye, ehhez pedig egy sajtóirodát kell létrehozni az ORFK-n. Így kerültem be végül 1990-ben az ORFK sajtóirodájába.
– A rendszerváltozás éveiben a televízió nézői is megismerhették az arcát, és a rendőrség napi munkáját is – az ön közreműködésével.
– Igen. Antal Imrével közösen szerkesztettünk egy közel félórás műsort a TV2-ben, ami Imrének megalapozta a Krimiben Tudós című, 1990 után indult műsorát, amely hat hónapig ment. Röviden így indult a szóvivői karrierem, 1992-ben neveztek ki az ORFK szóvivőjének.
– A ma ismert rendőrségi kommunikáció atyjának nevezhetjük dr.Garamvölgyi Lászlót?
– Nagyképűség lenne részemről ezt kinyilvánítani. Én újságíróként kerültem ide, és televíziózásban is volt kellő gyakorlatom. Tény, hogy 1998-ban – a kereskedelmi tévék beindulása után egy évvel – az én közreműködésemmel állt fel a kommunikációs igazgatóság a cégnél. Robbanásszerűen megnőtt a hírigényük a kereskedelmi médiáknak, elindult a hírverseny közöttük, egy éles konkurenciaharc. A rendőrség nem reagálhatott erre úgy, mint korábban, fel kellett építeni egy új kommunikációs gondolkodásmódot, s azt a gyakorlatba is át kellett ültetni. Az én javaslatomra hozták létre végül az ORFK-n a kommunikációs igazgatóságot.
– Hány országos rendőr-főkapitányt „szolgált ki”? Kire emlékszik vissza a legnagyobb szeretettel?
– Nyolc főnököm volt. Mindegyikükre szeretettel emlékezem, bár minddel volt szakmai konfliktusom, ezeket megoldottuk. Legutóbb Bencze József mentett föl indoklás nélkül, de másnap tanácsadóként alkalmazott.
– Egy évet pihent, amikor idén ismét felkérték az ORFK kommunikációs vezetésére.
– Engem 21 év alatt háromszor rúgtak ki, háromszor vettek vissza. Ez az elmúl egy év nem pihenéssel telt: írtam. Nagyon sokat.
– József Attila haláláról nagysikerű könyvet írt, ami manapság is aktuális, hiszen a költő szobrának áthelyezéséről naponta jelennek meg pro-kontra vélemények. Megjelenik-e újabb, ugyancsak meglepő tartalmú könyve a közeljövőben?
– Huszonötödik könyvemet Mátyás királyról írom. 2012 . február 23-án jelenik majd meg, Mátyás születésnapján. A könyv, nyomdai előkészítés fázisában van. De József Attilánál maradva: – kedvenc költőm volt a középiskolában, egy akkori tanárom elmesélte nekem, hogy szerinte, miért nem lehetett öngyilkos. Elkezdtem nyomozni, kutakodni a témában és végül 2000-ben megjelent a könyvem e témában, amelyben eredeti csendőrségi dokumentumokból kiindulva végül arra a következtetésre jutottam, hogy József Attila véletlen baleset áldozata lett.
– Mátyás király halálában is fölfedezett eddig nem publikált érdekességeket?
– A történészek a mai napig állítják, hogy Mátyás természetes halállal halt meg agyszélhűdésben, gyomorrontásban, esetleg köszvényben. Én pedig azt állítom: Mátyás összeesküvés áldozata lett és meggyilkolták. Három évig kutakodtam levéltárakban, mire erre a megdöbbentő megállapításra jutottam.
– Napjainknál maradva, most hogy visszatért a rendőrséghez, milyen új feladatok várnak önre?
– A rendszerváltozás eltelt 21 éve alatt a rendőrség kommunikációja alig változott. Én azt szeretném, hogy mostantól ne kommunikáljuk, hanem tájékoztassunk! A rendőrséget nem szeretni, elfogadni kell. Ennek eszköze a megfelelő tájékoztatás, egy úgynevezett, mediatív kommunikáció. Zajlik egy óriási információs forradalom a világban. A 60-as években már megjelentek figyelmeztetések a média totális hatalmáról, hogy mediatizált lesz a világ. Ezen már régen túl vagyunk. Szerintem a médiát nem kezelni kell, hanem együtt kell működni vele. Nekem nagyon tetszenek az internetes oldalak, ahol szabadon lehet válogatni az információk között egy adott pillanatban, ellentétben a hírműsorokkal, ahol nincs a nézőnek, hallgatónak, olvasónak szabad választása. A mediáció információ-közvetítést is jelent. Megvan az előnye – ellentétben a kommunikációval -, hogy a megakadt kommunikáció újra indítható annak érdekében, hogy a párbeszéd fönnmaradjon. Ez pedig bizalmi viszonyt is jelent.
– Az új gondolatait befogadja a jelenlegi rendőri vezetés?
– Az elképzeléseimet az illetékeseknek átadtam. Jelenleg itt tartunk.
A hírlap.hu – F. Ottó
