Hetiszakasz Noách [Nóé] Ros Hodes

9. Ezek Nóé nemzetségei. Nóé igazságos, tökéletes férfiú volt az ő nemzedékében; Istennel járt Nóé.10. És nemzett Nóé három fiat: Sémet, Chamot és Jefeszt. 11. De megromlott a föld Isten színe előtt és megtelt a föld erőszakossággal. 12. És látta Isten a földet, hogy íme megromlott, mert elrontotta minden test az ő útját a földön.
13. És mondta Isten Nóénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mert megtelt a föld erőszakossággal általuk; azért íme én megrontom őket a földdel együtt. 14. Készíts magadnak bárkát góferfából, kamrákkal készítsd a bárkát és kend be azt belülről és kívülről szurokkal. 15. És ekként készítsd azt: Háromszáz könyök a bárka hossza, ötven könyök a szélessége és harminc könyök a magassága. 16. Világítást készíts a bárkának és egy könyöknyire fejezd be felülről; a bárka ajtaját pedig oldalára tedd, alsó, második és harmadik emeletre készítsd azt. 17. Én pedig íme hozom az özönvizet a földre, hogy elpusztítsak minden testet, melyben az élet lehelete van, az ég alól; minden, ami a földön van, vesszen el. 18. De megkötöm szövetségemet veled és menj be a bárkába, te, a te fiaid, feleséged és a te fiaid feléségei veled együtt. 19. És minden élőből, minden testből, mindegyikből kettőt vigyél be a bárkába, hogy életben tartsad veled együtt; hím- és nőnemből valók legyenek. 20. A madárból a maga neme szerint és a baromból a maga neme szerint, a földnek minden csúszó-mászójából a maga neme szerint; mindegyikből kettő menjen be hozzád, hogy életben tartsad. 21. Te pedig vegyél magadnak minden eledelből, ami megehető és gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen neked és nekik eledelül. 22. És Nóé megtette, mind aszerint, amint megparancsolta neki Isten, úgy tett.

1. És mondta az Örökkévaló Nóénak: Menj be te és egész házad a bárkába, mert téged láttalak igazságosnak színem előtt ezen nemzedékben. 2. Minden tiszta baromból vegyél magadnak hetet-hetet, hímet és nőstényt, és a baromból, mely nem tiszta, kettőt, hímet és nőstényt. 3. Az ég madarából is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy életben tarts magot az egész föld színén. 4. Mert hét nap múlva esőt bocsátok én a földre, negyven nap és negyven éjjel és eltörlök minden lényt, melyet alkottam, a föld színéről. 5. És tett Nóé mind aszerint, amint megparancsolta neki az Örökkévaló. 6. Nóé pedig hatszáz éves volt, midőn az özönvíz volt a földön. 7. És bement Nóé, meg az ő fiai és az ő felesége, meg a fiainak feleségei vele együtt a bárkába az özönvíz elől. 8. A tiszta baromból és a baromból, mely nem tiszta, a madárból és mindabból, ami mozog a földön, 9. kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába, hím és nőstény, amint megparancsolta Isten Nóénak.

10. És történt hét nap múlva és az özönvíz volt a földön. 11. Hatszázadik évében Nóé életének, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján, ezen a napon felfakadtak minden forrásai a nagy mélységnek és az ég csatornái megnyíltak. 12. És volt az eső a földön negyven nap és negyven éjjel.13. Ugyanezen a napon ment be Nóé, meg Sém, Chom és Jefesz, Nóé fiai és Nóé felesége, meg az ő fiainak három felesége velük együtt, a bárkába. 14. Ők és minden vad a maga neme szerint és minden barom a maga neme szerint és minden csúszó-mászó, mely mozog a földön a maga neme szerint és minden madár a maga neme szerint, minden madár, minden szárnyas. 15. Bement Nóéhoz a bárkába kettő-kettő minden testből, amelyben az élet lehelete van. 16. És amik bementek, hím és nőstény minden testből ment be, amint megparancsolta neki Isten; és bezárta az Örökkévaló mögötte (a bárkát).
17. És volt az özönvíz negyven nap a földön; megsokasodtak a vizek és vitték a bárkát, hogy fölemelkedett a földről. 18. És erősbödtek a vizek és nagyon megsokasodtak a földön; és ment a bárka a víz színén. 19. És a vizek igen nagyon erősbödtek a földön és elborították mind a magas hegyeket, melyek az egész ég alatt voltak. 20. Tizenöt könyöknyire (a hegyeken) felül erősbödtek a vizek és elborították a hegyeket. 21. És elveszett minden test, mely mozog a földön, madárból, baromból, vadból és féregből, mely csúszik-mászik a földön és minden ember. 22. Mindaz, aminek orrában az élet lehelete volt, mindabból, ami a szárazon volt, meghalt. 23. És eltörölt (Isten) minden lényt, mely a föld színén volt, embertől baromig, csúszó-mászóig és az ég madaráig, úgy, hogy eltöröltettek a földről; csak Nóé maradt meg és ami vele volt a bárkában. 24. És erősbödtek a vizek a földön százötven napig.

1. És megemlékezett Isten Nóéról és minden vadról és minden baromról, mely vele volt a bárkában; és bocsátott Isten szelet a földre és lecsillapodtak a vizek. 2. Bezáródtak a mélység forrásai, meg az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből. 3. És visszahúzódtak a vizek a földről, folyton vissza és megfogytak a vizek százötven nap múltán. 4. És megnyugodott a bárka a hetedik hónapban, tizenhetedik napján a hónapnak, az Árárát hegységén. 5. A vizek pedig folyton fogytak a tizedik hónapig; a tizedik hónapban, a hónapnak elsején meglátszottak a hegyek csúcsai.

6. És volt negyven nap múlva, kinyitotta Nóé a bárka ablakát, melyet csinált, 7. és kibocsátotta a hollót; ez ki-kiment, de meg visszatért, míg föl nem száradt a víz a földről. 8. És kibocsátotta a galambot maga mellől, hogy lássa, vajon leapadtak-e a vizek a föld színéről? 9. De a galamb nem talált nyugvóhelyet lába talpa, számára és visszatért őhozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; és ő kinyújtotta kezét és megfogta, bevitte magához a bárkába. 10. És várt még másik hét napig és újra kibocsátotta a galambot a bárkából. 11. És megjött hozzá a galamb estnek idején és íme: leszakasztott olajfalevél a szájában. Így megtudta Nóé, hogy leapadtak a vizek a földön. 12. És várt még másik hét napig és kibo-csátotta a galambot, de az nem tért többé őhozzá vissza. 13. És volt a hatszázegyedik évben, az első hónapban, a hónapnak elsején fölszáradtak a vizek a földről; és Nóé eltávolította a bárka fedelét és látta, hogy íme megszikkadt a föld színe. 14. A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napján száraz volt a föld.

15. És szólt Isten Nóéhoz, mondván: 16. Menj ki a bárkából, te, a te feleséged, a te fiaid és a te fiaid feleségei veled együtt. 17. Minden állatot, mely veled van minden testből madárból, baromból és minden csúszó-mászóból, mely mozog a földön, vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. 18. És kiment Nóé, meg az ő fiai és az ő felesége, meg a fiainak feleségei vele együtt. 19. Minden állat, minden csúszó-mászó és minden madár, minden, ami mozog a földön, családjaik szerint mentek ki a bárkából.
20. Nóé pedig épített oltárt az Örökkévalónak és vett minden tiszta baromból és minden tiszta madárból és bemutatott égőáldozatokat az oltáron. 21. És megérezte az Örökkévaló a kellemes illatot és mondta az Örökkévaló a szívében: Nem fogom többé elátkozni a földet az ember miatt, – mert az ember szívének indulata gonosz ifjúságától kezdve – és nem fogok többé megverni minden élőt, amint cselekedtem. 22. A föld minden napján át: Vetés és aratás, hideg és hőség, nyár és tél, nappal és éjjel meg nem szűnnek.

1. És megáldotta Isten Nóét és fiait, és mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet. 2. A tőletek való félelem és rettegés legyen a föld minden állatján és az ég minden madarán, mindenen ami mozog a földön, meg a tenger minden halain. Kezetekbe adattak. 3. Minden mozgó lény, amely él, a tietek legyen eledelül; mint a zöld füvet, úgy adtam nektek mindet. 4. De húst lelkével: vérével ne egyetek! 5. És bizony véreteket lelketek szerint számon kérem, minden élőlény kezéből számon kérem azt; és az ember kezéből, mindenki testvérének kezéből számon kérem az ember lelkét. 6. Aki ember vérét ontja, ember által ontassék annak vére, mert Isten képmására alkotta az embert. 7. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok rajta.

8. És szólt Isten Nóéhoz, meg fiaihoz, mondván: 9. Íme, én megkötöm szövetségemet veletek és magzatotokkal utánatok; 10. és minden élőlénnyel, mely veletek van, madárból, baromból és a föld minden vadjából, mely veletek van, mindazokkal, melyek kijöttek a bárkából, a föld minden vadja szerint. 11. És én megkötöm szövetségemet veletek, hogy ne irtassék ki többé semmi test sem özönvíz által és ne legyen többé özönvíz, hogy megrontsa a földet. 12. És mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én helyezek közém és közétek és minden élőlény közé, mely veletek van, örök nemzedékekre. 13. Ivemet helyeztem, a felhőbe, hogy legyen jeléül a szövetségnek közöttem és a föld között. 14. És lesz, midőn sűrű felhőt borítok a földre és meglátszik az ív a felhőben, 15. akkor megemlékezem az én szövetségemről, mely van közöttem és köztetek és minden élőlény között minden testből; és nem lesz többé a víz özönné, hogy megrontson minden testet. 16. És lesz az ív a felhőben és én meglátom azt, hogy megemlékezzem az örök szövetségről, mely van Isten között és minden élőlény között, minden testből, mely a földön van. 17. És mondta Isten Nóénak: Ez a jele a szövetségnek, melyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.

18. És voltak Nóé fiai, akik kimentek a bárkából, Sém, Chom és Jefesz; Chom pedig, ő Kánaán atyja.19. Ezek hárman Nóé fiai és ezektől népesült be az egész föld. 20. És Nóé kezdte, a földműves, hogy szőlőt ültetett. 21. És ivott a borból és megrészegedett és feltakaródzott sátorában. 22. Midőn meglátta Chom, Kánaán atyja, az ő atyjának meztelenségét, tudtára adta két fivérének, kinn. 24. És vették Sém és Jefesz a ruhát, rátették kettőjük vállára és mentek háttal fordulva és befödték atyjuk meztelenségét; arcuk pedig hátra fordulva volt és atyjuk meztelenségét nem láttak. 25. Midőn Nóé fölébredt borosságából, megtudta, mit tett vele kisebbik fia. 25. És mondta: Átkozott Kánaán, rabszolgája legyen testvéreinek. 26. És mondta: Áldott legyen az Örökkévaló, Séur Istene és Kánaán legyen az ő szolgájuk. 27. Terjessze ki Isten Jefeszt és lakjék Sém sátraiban; Kánaán pedig legyen az ő szolgájuk. 28. És élt Nóé az özönvíz után háromszáz és ötven évig. 29. Voltak pedig Nóé összes napjai: kilencszázötven év, azután meghalt.

10. fejezet

1. Ezek pedig nemzetségei Nóé fiainak, Sémnek, Chomnak és Jefesznek: születtek fiaik az özönvíz után. 2. Jefesz fiai: Gómer, Mágóg, Módáj, Jóvon és Tuvol, Mesech és Tirosz. 3. Gómer fiai pedig: Áskenáz, Rifász és Tógármó. 4. Jóvon fiai: Elisó és Társis, Kittim és Dodónim. 5. Ezektől oszoltak el a szigeti népek, országaikban, mindegyik a maga nyelve szerint, családjaik szerint, népeikkel. 6.Chom fiai pedig: Kús, Micráim, Pút és Kánaán. 7. Kús fiai pedig: Szevó, Cháviló, Szávto, Rámo és Szávtechó; Rámo fiai pedig: Sevó és Dedón. 8. Kús nemzette Nimródot, ő kezdett el hőssé lenni a földön. 9. Ő hős vadász volt az Örökkévaló színe előtt, azért mondják: Mint Nimród, oly hős vadász az Örökkévaló színe előtt. 10. Volt pedig birodalmának elseje Bábel és Erech, Ákkád meg Kálne, Sineor országában. 11. Ezen országból ment ki Ássúrba és építette Ninivét és Rechóvosz-Irt, meg Keláchot, 12. és Reszent, Ninive és Kelách között; az a nagyváros. 13. Micráim pedig nemzette Lúdimót, Ánomimot, Lehovimot és Náftúchimot, 14. és Pászrúszimot, meg gászlúchimot – ahonnan a filiszteusok származtak – és a Kaftórimot. 15. Kánaán pedig nemzette Cidónt, elsőszülöttét és Chétet, 16. és a Jevúszit, az Emórit, a Girgósit 17. a Chivvit, az Árkit és a Szinit; 18. az Árvódit, a Cemorit és a Chámószit; és azután elszéledtek a Kánaáni családjai. 19. És Kánaán határa volt Cidóntól, Geror mentén Ázzóig, Szodoma, Gomorrha, Ádmó és Cevóim mentén Lesáig. 20. Ezek Chom fiai családjaik szerint, nyelveik szerint, országaikban, népeikkel. 21. És Sémnek is születtek (fiai); ő volt atyja Éver minden fiának, nagyobbik fivére Jefesznek. 22. Sém fiai: Élom, Ássúr, Árpáchsod, Lúd és Áram. 23. Áram fiai pedig: Uc, Chúl, Geszer és Más. 24. Árpáchsod pedig nemzette Seláchot és Selách nemzette Évert. 25. Évernek pedig született két fia; az egyik neve Peleg, mert az ő napjaiban osztatott föl a föld és testvérének neve: Jokton. 26. És Jokton nemzette Álmódodot és Selefet, Chácármóveszt és Jeráchot; 27. Hádoromot, Uzolt és Diklót; 28. Óvolt, Ávimóélt és Sevót; 29. Ófirt és Chávilót és Jóvovot; mindezek Jokton fiai. 30. És lakásuk volt Mesától Szefár mentén a keleti hegyig. 31. Ezek Sém fiai családjaik, nyelveink szerint, az ő országaikban, népeik szerint. 32. Ezek Nóé fiainak családjai nemzetségeik szerint, az ő népeikkel, és ezektől oszoltak el a népek a földön az özönvíz után.

11. fejezet

1. És volt az egész föld egy nyelvű és egyforma beszédű. 2. És történt, midőn elvonultak keletről, találtak egy völgyet Sineor országában és letelepedtek ott. 3. És mondta egyik a másiknak: Nosza! vessünk téglát és égessük azt égetett téglává; és lett számukra a tégla kő gyanánt és a gyanta volt számukra vakolat gyanánt. 4. És mondták: Nosza! építsünk magunknak várost és tornyot, csúcsa az eget érje, hogy szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. 5. És leszállott az Örökkévaló, hogy megnézze a várost és a tornyot, melyet építettek az ember fiai. 6. És mondta az Örökkévaló: Íme, egy nép és egy nyelve van mindnyájuknak s ez az, amit ők tenni kezdtek és most nem lesz megvonható tőlük semmi, amit tenni szándékoznak. 7. Nosza! szálljunk le és zavarjuk el legott nyelvüket, hogy ne értse meg egyik a másik nyelvét. 8. És elszórta őket onnan az Örökkévaló az egész föld színére és abbahagyták a város építését. 9. Azért nevezték Bábelnek, mert ott zavarta meg az Örökkévaló az egész föld nyelvét és onnan szórta el őket az Örökkévaló az egész föld színére.

10. Ezek nemzetségei Sémnek; Sém száz éves volt, midőn nemzette Árpáchsodot, két évvel az özönvíz után. 11. És élt Sém, miután Árpáchsodot nemzette, ötszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
12. Árpáchsod pedig élt harmincöt évet, és nemzette Seláchot. 13. És élt Árpáchsod, miután Seláchot nemzette négyszázhárom évet és nemzett fiakat meg lányokat.
14. Sélách pedig élt harminc évet, midőn nemzette Évert. 15. És élt Selách, miután Évert nemzette, négyszázhárom évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
16. Éver pedig élt harmincnégy évet, midőn nemzette Peleget. 17. És élt Éver, miután Peleget nemzette, négyszázharminc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
18. Peleg pedig élt harminc évet, midőn nemzette Reút. 19. És élt Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
20. Reú pedig élt harminckét évet, midőn nemzette Szerúgot. 21. És élt Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
22. Szerúg pedig élt harminc évet és nemzette Nóchórt. 23. És élt Szerúg, miután Nóchórt nemzette, kétszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
24. Nóchór pedig élt huszonkilenc évet, midőn nemzette Teráchot. 25. És élt Nóchór, miután Teráchot nemzette, száztizenkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
26. Terách pedig élt hetven évet, midőn nemzette Ávromot, Nóchórt és Hóront. 27. És ezek nemzetségei Teráchnak; Terách nemzette Ávromot, Nóchórt és Hóront. És Hóron nemzette Lótot. 28.De Hóron meghalt Teráchnak, az ő atyjának színe előtt, szülőföldjén, Ur-Kászdimban. 29. Ávrom pedig és Nóchór vettek maguknak feleséget: Ávrom feleségének neve: Szóráj és Nóchór feleségének neve Milkó, Hóron leánya, aki atyja volt Milkónak és atyja Jiszkónak. 30. Szóráj azonban magtalan volt, nem volt neki gyermeke. 31. És vette Terách Ávromot, az ő fiát, és Lótot, Chóron fiát, az ő unokáját és Szórájt, az ő menyét, az ő fiának, Ávromnak feleségét és elmentek velük UrKászdimból, hogy menjenek Kánaán országába; elérkeztek Chóronig és letelepedtek ott. 32. Voltak pedig Terách napjai kétszázöt év; és meghalt Terách Chóronban.