„Budapest büszkeség és nem teher”

Az eseményen Horváth János, a Fidesz országgyűlési képviselője és a parlament korelnöke, L. Simon László a kulturális és sajtóbizottság elnöke, valamint Ráday Mihály, a főpolgármester tanácsadója és Sárvári Miklós, a Kanadai-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke mondtak köszöntőbeszédet.

Az árvédelmet, kereskedelmet, hajózást, városfejlesztést egyaránt szolgáló, változatosan formált rakpartok megépítése sokban hozzájárult ahhoz, hogy Budapest az 1870-es éveket követően hatalmas fejlődésen ment át, s az akkori városépítés fővárosunkat a világ legjelentősebb eklektikus stílusú városává tette. Sem a háború pokoli városostroma, sem a következő fél évszázad – amikor a lakóitól politikailag elválasztott várost gazdátlansága példátlan módon lepusztította – nem tudta megtörni a „szuperműemlék”- Budapestet.

Értékeinket kötelességünk megőrizni

Az ünnepségen Horváth János, a Budapesti Világörökség Alapítvány elnöke köszöntőjében kiemelte: e táblák és a világörökségi minősítés is azt az üzenetet közvetítik, hogy Budapest nem teher, hanem büszkeség. Ezzel összefüggésben kifejtette: ugyan divatos ma a város negatívumait hangsúlyozni, mégsem szabad elfelejteni az előnyöket és szépségeket, melyek a falak és terek közt rejlenek.

 

 

A képviselő megfogalmazása szerint: az elhelyezett emléktáblák is arra hívják fel figyelmünket, hogy örökségünket, értékeinket kötelességünk megőrizni. Hozzáfűzte: ahhoz, hogy Budapest ne rejtett kincs, hanem forrás legyen, több ilyen eseményre van szükség.

Az idős politikus beszédében kitért arra, hogy olykor hosszú távon a szimbólumoknak nagyobb a jelentősége, mint a rideg tényeknek. „Hiszen a szimbólumok jelentenek garanciát arra, hogy Budapest a büszkeségünk legyen” – fogalmazott.

 

 

A tábla ünnepélyes leleplezése után az egybegyűltek hajóval mentek át a budai oldalra.

Világörökségünkben még sokan és sokszor örömüket fogják lelni

A Batthyány téren az ünnepséghez L. Simon László is csatlakozott, aki köszöntőjében a műemlékvédelem fontosságát hangsúlyozva kifejtette: örömmel tölti el, hogy a széteső, árkokkal szabdalt közéletben vannak emberek, akik közös örökségünk megőrzésén és ápolásán fáradoznak. A képviselő felidézte, hogy gyakran irodája ablakán kitekintve elmereng azon, hogy vajon a pesti, vagy a budai oldalon jobb lakni. Hiszen Pestről látni a csodálatos Budai Várat, míg Budáról a világ egyik legnagyobb és legszebb parlamenti épületében lehet gyönyörködni – jegyezte meg. Zárásként a politikus reményének adott hangot, hogy világörökségünkben még sokan és sokszor örömüket fogják lelni.

 

 

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa nélkül Budapest ma nem így nézne ki

Ráday Mihály köszöntőjében szólt az 1870-ben alakult Fővárosi Közmunkák Tanácsáról, ami jelentősen közreműködött Budapest világvárossá tételében. A városvédő szavai szerint a XIX. század második felében lezajlott munkálatoknak köszönhetően nyerték azokat az árterületeket a Dunától, amelyeken később a Parlament és a Műegyetem is felépülhetett. Ráday ismertetése szerint a védművek Reitter Ferenc építész – és későbbi belügyminiszter – és Hieronymi Károly építész tervei alapján készültek el.

 

 

„Itt bizsereg a történelem a város összes téglájában”

Sárvári Miklós, a Kanadai-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke köszöntőjében elmondta: a sok budapesti műemlék egyben „sok történelmet” is takar. Hozzátette: „itt bizsereg a történelem a város összes téglájában”. A kamarai elnök kijelentette: az örökségvédelem hozzájárul ahhoz, hogy Budapest világvárossá váljon. „Aki itt járt, az soha nem felejti el a várost” – mondta. Ezt követően Horváth János és L. Simon László leleplezték az emléktáblát.

A táblaavató ünnepségen Sarantis Mantzourakis, Hieronymi Károly unokája, buzukiművész görög népzenét játszott, Papp János színművész Határ Győző Világörökség és Faludy György Alkony a Várhegy felett című költeményét szavalta el. A budai rakparton pedig Szvorák Kati népdalénekes adott elő dalokat.