A Biztonsági Tanács már megkapta a palesztin elnök pénteken benyújtott, teljes jogú ENSZ-tagságra vonatkozó kérelmét, amelyet a BT várhatóan hétfőn tárgyal majd. A közel-keleti kvartett tagjai nyilatkozatot adtak ki, amelyben arra sürgették Izraelt és a palesztinokat, hogy egy hónapon belül üljenek le tárgyalni. Izrael elfogadná a javaslatot, a palesztinok azonban máris elutasították tárgyalások folytatását.
Az Egyesült Államok külügyminisztere, Hillary Clinton komoly támogatásáról biztosította a tárgyalásos megoldást. „Amerika örvendetesnek tartja, hogy a kvartett közös nyilatkozatot tudott kiadni, amelyben részletes és konkrét javaslatokat tetta béketárgyalások mielőbbi, és előfeltételek nélküli folytatására” – mondta Clinton.
Kvartett-javaslat: Izrael támogatja, a palesztinok nem
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szombaton az izraeli Channel 2 csatornának adott interjúban úgy kommentálta a kvartett javaslatát, hogy amennyiben a palesztinok beleegyeznek a nemzetközi kezdeményezésbe, hogy előfeltételek nélkül tárgyaljanak, akkor abban Izrael is partner. „Megkötöm a békét a két nemzetállam között, amennyiben a demilitarizált palesztin állam elfogadja a zsidó államot” – közölte az izraeli kormányfő, aki szerint amennyiben garantálni tudják a palesztinok Izrael biztonságát, meg lehet kötni a békét. Arra, hogy a kvartett előfeltételek nélküli tárgyalásokat javasolt a feleknek Netanjahu csak annyit mondott: már két és fél éve ezt kéri a palesztinoktól.
A palesztinok azonban nem támogatják a nemzetközi javaslatot – a Palesztin Hatóság szerint szükség van az előfeltételekre. Riad Malki palesztin miniszterelnök szerint „nem tökéletes” a kvartett-javaslat. Azt sérelmezte, hogy a nemzetközi tervezet – amelyet azt követően hoztak nyilvánosságra a diplomaták, hogy Abbász beadta folyamodványát a teljes jogú tagságért – nem szólitja fel Izrael a júdeai és szamáriai építkezések teljes leállítására, valamint nem kötelezi Izraelt az 1967-es tűzszüneti vonalak mögé való visszavonulásra.
Avigdor Lieberman izraeli külügyminiszter is szkeptikusan nyilatkozott a tárgyalások lehetőségéről egy szombat esti, az izraeli Chanel 10 televíziónak adott interjúban. „Jól látható, hogy stratégiai döntést hoztak a palesztinok, mégpedig azt, hogy nem tárgyalnak. Amióta felállt a jelenlegi kormány, folyamatosan kérjük őket, hogy egyeztessünk. Sőt, precedens nélküli kompromisszumokat is tettünk, amikor befagyasztottuk 10 hónapra az összes építkezést Júdeában és Szamáriában. Abbász beszédét követően azonban látható, hogy vélhetően nem tervezik a tárgyalásokat” – mondta Lieberman. Az izraeli külügyminiszter egyébként felháborítónak nevezte Abbász „Izrael ellenes” beszédét, aki „gyarmatosító, megszálló hatalomként” utalt a zsidó államra, és azzal vádolta meg Jeruzsálemet, hogy civileket vesz célba, valamint szándékosan pusztítja az iskolákat, mecseteket és kórházakat.
A két fő palesztin frakció szócsatája közepette erőszakos cselekményekre is sor került az utcán – több palesztin területen így készülnek Mahmúd Abbász ENSZ Közgyűlés előtt tartandó beszédére. Ramallahban az izraeli átkelőhely mellett kezdtek zavargásokba a palesztinok. A biztonsági erők könnygáz bevetésével igyekeztek megfékezni a tömeget. Az izraeli rendőrség komolyabb összetűzésekre is felkészült a pénteki napon.
„Nehéz a béke” – Obama az ENSZ Közgyűlésben elmondta: Amerika támogatja a palesztin államot, de nem Izrael biztonsága árán. Izraelt olyan országok veszik körül, amelyek számtalan háborút indítottak a zsidó állam ellen. Az izraeli civilekre zuhognak a rakéták, és öngyilkos merénylők robbantottak buszokon. A kisméretű Izrael olyan nagy államokkal áll szemben, amelyek le akarják törölni a térképről – emlékeztetett az amerikai elnök.
Botrányos honlap
Közben diplomáciai botrányt kavart a palesztin ENSZ-képviselet hivatalos honlapja. Ennek nyitóoldalán ugyanis egy olyan térkép látható, amelyről kitörölték Izraelt. Helyén a palesztin állam látható a Földközi tengertől egészen a Jordán folyóig.
Ilan Mor: Izrael az unió és az USA stabil partnere
A palesztinoknak joguk van az önálló államhoz, de ennek feltétele az erőszakmentesség, illetve hogy egyik fél se tegyen egyoldalú lépéseket, mondta az ATV Start-ban Izrael állam magyarországi nagykövete. Ilan Mor rámutatott, a Közel-Keleten egy új helyzet van kibontakozóban, ezért az izraelieknek és a palesztinoknak el kell kezdeniük tárgyalni arról, hogy hogyan lehet a megváltozott körülmények között békében élni egymás mellett. Izrael saját biztonsága mellett a békés együttélésre is törekszik, és ha a palesztinok lehetőséget adnak a közös megegyezésre és ezt az arab világban kibontakozó fejlemények is lehetővé teszik, akkor Izraelnek erre is készen kell állnia, mondta a diplomata, hozzátéve ugyanakkor, hogy Izrael továbbra is a biztonság szigetét jelenti a bizonytalanság tengerében, az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak pedig erre a biztonságra kell támaszkodnia.
Ron Prosor: a béke nem lehet diktátum eredménye, azt az érintett felek csak tárgyalással érhetik el.
Egyoldalú lépések
Néhány héttel ezelőtt Budapesten járt Dore Gold, Izrael volt ENSZ-nagykövete. Az elismert Közel-Kelet szakértő az Izraeli Kulturális Intézetben tartott előadást, ahol az izraeli-palesztin béketárgyalásról beszélt. Kitért arra, hogy az elmúlt hónapokban a palesztinok egyre inkább az egyoldalú lépést forszírozzák. Mint mondta, először 2 éve találkozott az ötlettel, amikor 2009 októberében részt vett egy egyeztetésen a hágai Nemzetközi Törvényszéken, ahova 2009 januárjában a Palesztin Hatóság egy olyan keresetet nyújtott be, miszerint illetékességi területein elfogadják a hágai testület joghatóságát. A keresetet egy olyan szakaszra alapozták, ami csak létező államokra vonatkozik. A palesztinok a diplomata szerint úgy kalkuláltak: ha a hágai törvényszék elfogadja a keresetet, akkor lényegében elismeri a palesztin államot. De nem így lett.
Mellőzik a tárgyalásokat
Gold szerint ez volt az első jele annak, hogy a Palesztin Hatóság nemzetközi szervezettel akarja elismertetni a palesztin államot. (Mindezt akkor, amikor Ehud Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke a békéről tárgyalt.) Gold szerint azóta a palesztin vezetőség egyoldalúan igyekszik érvényesíteni érdekeit – mindenfele tárgyalást mellőzve.
Palesztin taktika
Abbásznak nem kellene New Yorkba, az ENSZ székhelyére utaznia, hogy kikiáltsa államát, a gyakorlat ugyanis az – példa erre Koszovó vagy Kelet-Timor –, hogy a vezetők csupán kikiáltják az államukat – vélekedett Gold. Ám Abbász, magyarázta a szakember, nem akar államot kikiáltani Ramallahban, hanem azt szeretné, ha ezt a munkát mások végeznék el helyette. A „mások” ez esetben lehetne az ENSZ Biztonsági Tanácsa is, ám az Egyesült Államok nem támogat egy egyoldalúan létrehozott palesztin államot, így Abbász az ENSZ-közgyűléshez folyamodik, és ott igyekszik elnyerni „államának” felvételét. Az ENSZ-közgyűlés határozatai azonban deklaratívak – nincs jogi kötőerejük. Az azonban Gold szerint aggasztó, bármennyire is pusztán szimbolikus döntés, ha a palesztinoknak az 1967-es határok menten ítélik úgymond oda Ciszjordániát. Ugyanis egy ilyen döntésnek hiába nincs jogkövetkezménye, a palesztinokat azonban erőszakra, az intifáda felpörgetésére buzdíthatja, noha most – főként Ciszjordániában, a többség nem támogatja az erőszakot.
Mindennek ellenére Gold szerint tárgyalásokkal meg lehet oldani a problémát, ehhez azonban az kell, hogy a diktátumok helyett a párbeszédet válasszák a felek. A diplomata bízik benne, hogy a palesztinok hamarosan visszaülnek a tárgyalóasztal mellé.
Ha Izraelen múlna, már béke lenne
A mértékadó izraeli napilap, a The Jerusalem Post (JPost) online kiadásának szerkesztőségi cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy amennyiben a palesztin-izraeli konfliktus megoldása egyedül a jeruzsálemi kormányon múlott volna, akkor már régen béke lenne a térségben. A lap szerint Barack Obama elnök jól megértette a probléma lényegét, amikor egyik felet sem hibáztatta, hanem arra szólította fel a palesztinokat, hogy üljenek le, és tárgyaljanak az izraeli féllel. A JPost azonban emlékeztet: Jeruzsálem 2009-ben újabb komoly ajánlatokat tett a palesztinoknak. Ilyen volt Benjamin Netanjahu miniszterelnök precedens nélküli lépése, amikor 10 hónapra felfüggesztette – az egyébként nemzetközi jogilag nem szabálytalan – izraeli lakásépítéseket a többségében palesztinok és zsidók lakta Szamáriában és Júdeában. Az izraeli kormányfő döntése olyan komoly izraeli városok fejlesztését érintette, mint Efrat, vagy Ariel.
A lap azonban arra emlékeztet: a palesztinok az első kilenc hónap során nem tárgyaltak, majd az izraeli moratórium leteltét követően újabb követelésekkel álltak elő. Jeruzsálem azonban nem volt hajlandó meghosszabbítani az izraeli fejlesztésekre kivetett korlátozásokat – amelyeket az arabok precedens nélküli módon immár az izraeli fővárosra, Jeruzsálem keleti felében elhelyezkedő többségében izraeliek lakta (Ramat Eshkol, French Hill) kerületekre is ki szerettek volna terjeszteni – a palesztin vezetők pedig felálltak a tárgyalóasztal mellől. A JPost arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1967-es határok, valamint Jeruzsálem feldarabolása már 2000-ben, illetve 2008-ban is fel lett ajánlva a palesztin félnek. Ehud Barak, valamint Ehud Olmert korábbi miniszterelnökök bőkezű ajánlatát azonban elvetették a palesztinok. Ugyanis azt követelték, hogy Izrael ismerje el a palesztinok visszatérési jogát – amely lényegében ahhoz vezetne, hogy az új palesztin állam helyett Izraelbe költöznének palesztinok milliói, ezzel pedig az új bevándorlók kisebbségbe kényszerítenék a helyi zsidó lakosságot.
A JPost arra is felhívta a figyelmet, hogy a palesztin vezetés eddig nem ismerte el a zsidó államot (a Hamasz pedig egyenesen Izrael eltörlését deklarálta alkotmányában). Sőt, a palesztin média és az országos, valamint helyi politikusok nem a békén dolgoznak, hanem azon, hogy felmagasztalják az izraeli civilek elleni terrorizmust, valamint azt sulykolják az arabokba, hogy egy nap elfoglalhatják Jaffát, Haifát, valamint Izrael más városait.
Az egyoldalú palesztin törekvések felrúgják a békefolyamatot
A Jichák Rabin és Jasszer Arafat által elfogadott 1990-es oslói megállapodások egyértelműen meghonosították azt az alapelvet, miszerint minden Izrael és a palesztinok között fennálló nézeteltérés kölcsönös megegyezések által kerül rendezésre és nem más módon – írta Dore Gold Izrael volt ENSZ-nagykövete a HETEK című hetilapban. A diplomata emlékeztetett arra, hogy 1993. szeptember 9-én Washingtonban az egymás kölcsönös elismeréséről szóló levélváltások során Arafat kifejezetten magára vállalta a következőket:
„A PFSZ elkötelezi magát a békefolyamat és a két fél között fennálló konfliktus békés megoldása mellett, valamint kinyilvánítja, hogy minden, a végleges státuszt érintő kérdést tárgyalások útján kíván rendezni.”
A fenti kötelezettségvállalás vezetett az első oslói megállapodás, az 1993. szeptember 13-án a Fehér Ház gyepén Izrael és a PFSZ által aláírt Elvi Nyilatkozat elfogadásához. Az oslói folyamat keretein belül ezt követően elfogadott megegyezések szintén megismételték ezt az érdemi feltételt. Így amikor Izrael és a PFSZ 1995. szeptember 28-án aláírta az Oslo II. néven is ismert Átmeneti megállapodást, a két fél a következő lényeges kikötést vállalta magára:
„Egyik fél sem kezdeményez, illetve tesz olyan lépéseket, amelyek a végleges státuszról szóló tárgyalások befejezése előtt megváltoztatnák Ciszjordánia és a Gázai övezet státuszát.” (Átmeneti megállapodás, 31. cikke)
Az Átmeneti megállapodás szintén a Fehér Házban sorra kerülő aláírása nemzetközi jelentőséggel bíró esemény volt, melyet az Egyesült Államok, Oroszország, az Európai Unió, Norvégia, Egyiptom valamint Jordánia is tanúsított.
A 31. cikk lényegét tekintve melyek azok a lépések, melyek képesek megváltoztatni Ciszjordánia „státuszát”? A tárgyalók szeme előtt két forgatókönyv lebegett. 1967 után Ciszjordánia és a Gázai övezet vitatott területeknek számítottak, melyekre Izrael és az arab országok is követelésekkel éltek. Ciszjordánia az 1967-es háború során izraeli katonai irányítás alá került, miután az Izraeli Védelmi Erők elfoglalták a területet a jordániai erők támadását követően. Két lehetőség létezik, hogy a felek megváltoztassák Ciszjordánia jogállását. Egyfelől, amennyiben Izrael a területet részben vagy teljesen annektálná, az egyértelműen a státusz megváltozását jelentené. Másrészt, amennyiben a palesztin vezetés egyoldalúan kikiált egy palesztin államot a terület egészén vagy egy részén, az úgyszintén státuszváltozást eredményezne. Az Átmeneti megállapodás eleve félreérthetetlenül ki kívánta zárni az ilyen lépéseket.
Molnár László – atv.hu
