Már nem mindenek fölött való a biztonság Izraelben – Belefáradtak a várakozásba
Az izraeliek évekig azt mondták maguknak, hogy el kell fojtaniuk komoly belső nézetkülönbségeiket, és először a külső veszéllyel kell megbirkózniuk. A biztonság kollektív áldozatot követelt. Ezért aztán bár az oktatás színvonala hanyatlott és a bérek stagnáltak, a lakásárak emelkedtek és a gazdagság egyre kevesebb ember kezében koncentrálódott, mindez nem vezetett változások érdekében kifejtett politikai nyomáshoz. A széles körben elfogadott nézet szerint az igazi veszélyt változatlanul az Iránból, a radikális iszlámtól és a palesztinoktól kiinduló erőszak jelentette – és azon kívül nagyon kevés dolog számított.
Két hét leforgása alatt a régi igazságot elsöpörte az a hatalmas tiltakozó mozgalom, amelyet az alapvető cikkek árának és különösen a lakhatással kapcsolatos költségeknek az emelkedése idézett elő, illetve az az érzés, hogy bár a nemzet vagyona rohamosan gyarapszik, az átlag izraeli fizetése nem fedezi a családi kiadásokat. Ami a fiatalok Facebookon szerveződött sátoros megmozdulásának indult, az elmúlt évek sokak által egyik legjelentősebbnek ítélt politikai eseményévé vált, olyanná, amely új kezdet lehetőségét rejti a vert pozícióban lévő baloldal számára.
Július utolsó szombatjának estéjén 150 ezer ember vonult országszerte az utcákra, hogy az izraeli történelem egyik legnagyobb demonstrációján, a társadalmi és gazdasági kérdések miatt eddig tartott megmozdulások legnagyobbikán „társadalmi igazságosságot” követeljen.
A jelenség – amely hasonlít az elmúlt időszak Egyiptomtól Spanyolországig megtartott tiltakozó megmozdulásaira – túlságosan új és tömeges ahhoz, hogy egységes, mindenre érvényes elméletet lehetne alkotni arról, hogy mi idézte elő, és merre fog fejlődni. Egy terrorista akció vagy halálos áldozatokat követelő rakétatámadás nyomán előállt biztonsági szükséghelyzet bármikor megakaszthatja a mozgalmat, ráadásul Benjamin Netanjahu kormányzó koalíciójának egyetlen tagja sem mutat hajlandóságot arra, hogy távozzon a hatalomból, és idő előtti választások útján átadja az irányítást.
Mégis, az a késztetés, amely arra ösztönzi az izraelieket, hogy kihívást intézzenek a kormány ellen, új politikai és társadalmi távlatokat nyithat.
„Őrülten” drága országgá vált
A kívülálló számára furcsa, hogy mindez akkor történik, amikor a palesztin vezetés arra készül, hogy szeptemberben elismertesse az ENSZ-szel a palesztin államiságot, ami Izraelt még erősebb diplomáciai elszigeteltségbe taszíthatja, és felkelésre ösztönözhet a megszállt Ciszjordániában. Tekintettel erre, és a térségben tapasztalható forrongásra, az izraeli-palesztin konfliktus megoldása ma távolabbinak tűnik, mint eddig bármikor.
Valószínű, hogy épp a megoldás távolisága és a terrorista támadások számának az utóbbi néhány évben tapasztalt csökkenése – a nemzeti vagyon gyarapodásával társulva – okozta a széles körű mozgalom létrejöttét. „Megszoktuk, hogy azt higgyük, egyedül a biztonság számít, és az, ami vele kapcsolatos – fejtette ki Anat Ben-Simon jeruzsálemi pszichológus a The New York Timesnak. – Minden más kérdés várhatott. És örökké valamilyen megoldás küszöbén álltunk. Most azonban semmi sincs a látóhatáron, biztonsági fronton elég nagy a csend, és az emberek belefáradtak a várakozásba. Közben Izrael őrülten drága országgá vált, ahol néhány család tart ellenőrzés alatt mindent.”
Daniel Doron, a Társadalmi és Gazdasági Haladás Izraeli Központja nevű, a szabad piacért dolgozó intézet igazgatója egyetért ezzel. „Monopóliumok és kartellek dominálnak nálunk az élet minden területén – mondta. – Évekig tartó kizsákmányolás után az izraeli fogyasztó végre kezd felébredni. Széles körben elterjedt érzés, hogy az emberek egyszerűen nem bírják tovább.”
Benjamin Netanjahu gyorsan felfogta a tiltakozás jelentőségét, és külföldi útját elhalasztva utasításokat adott a fogyasztók terheinek csökkentésére, az ingatlanokra vonatkozó új szabályozásra, az üzemanyagárak befagyasztására és a monopóliumok felszámolására. Az egyik legvitatottabb kérdés, vajon a tiltakozó mozgalom lehetőséget teremt-e az ország megvert és alvó politikai baloldalának arra, hogy kihívást intézzen a miniszterelnök ellen. Sokan úgy gondolják, hogy a válasz igen, de csak akkor, ha a baloldal a társadalmi és gazdasági kérdésekre összpontosít, és kerüli a geopolitikai és biztonsági témákat, amelyekkel kapcsolatos nézeteit csupán a kisebbség támogatja.
Társadalmi és gazdasági ár
Egy közvélemény-kutatás, amelyet a Háárec című újság ismertetett a nyáron, azt mutatta, hogy a közvélemény 87 százaléka támogatta a tiltakozó megmozdulásokat, és hirtelen megduplázódott a legyengült Munkapárt támogatottsága. A Hisztadrut szakszervezeti szövetség erőteljes támogatásáról biztosította a tüntetéseket.
„A baloldal újból életre kelt – vélekedett Sai Golden, a Maariv című újság főszerkesztő-helyettese. – Még nem merte azonban kiejteni száján a +megszállás+ és a +települések+ szavakat, és kimondani, hogy mekkora társadalmi és gazdasági árat kellett fizetnie értük Izraelnek az elmúlt négy évtizedben.”
Húsz évvel ezelőtt, amikor Jichák Rabin legyőzte Jichák Samirt a miniszterelnökségért vívott küzdelemben, és ezzel véget ért a jobboldali Likud dominanciájának tizenöt éves időszaka, a baloldali politikus arról beszélt, hogy „meg kell változtatni a nemzet prioritásainak sorrendjét és a pénzügyi források szétosztását”. Leállította a telepek építését Ciszjordániában és a gázai övezetben, majd bejelentette, hogy az ezekre szánt forrásokat a Negev-sivatagban és Galileában épülő lakásokra fordítják.
A jelenlegi baloldal hasonló tervekkel reméli feltámasztani magát.
Beér-Seva polgármestere, Ruvik Danilovics, aki a Munkapárthoz kötődő független politikus, azt mondta egy a Maarivnak adott interjúban, hogy az új mozgalom társadalmi igazságosságra törekszik, ami a prioritások megváltoztatását jelenti. Az oktatást, az egészségügyi ellátást és a megfizethető lakást nevezte meg mint kiemelt témát. Az országos méretű tiltakozó megmozdulást mérföldkőnek nevezte.
„A múltban elfogadott normákat a jövőben már nem fogadják el az emberek” – hangsúlyozta
A baloldal reméli, hogy a következő egy-két évben a társadalmi kérdésekre összpontosítva visszakerül a hatalomba, és az ország külpolitikáján úgy változtat, hogy a szociális politikát társítja a geopolitikával.
Mások azonban szkeptikusak, és úgy gondolják, hogy őszre kifullad a tiltakozó mozgalom. Jaron Dekkel, egy népszerű reggeli beszélgetős rádióműsor vezetője kijelentette, hogy bár meglepő volt a demonstráció mérete és az, hogy milyen sok 25 és 40 év közötti ember vett részt rajta, az új forradalmi korszak nyelvezete tájékozatlanságot tükröz.
„A mozgalomnak inkább hangulata van, mintsem lényegi mondanivalója – fogalmazott. – A tiltakozásoknak nincs határozott céljuk, csupán magasabb életszínvonalat követelnek rajtuk. Remek. De ez még nem jelent veszélyt a kormányra nézve.”
