49_ki tecé – כִּי-תֵצֵא
ki tecé – כִּי-תֵצֵא – amikor kivonulsz (a háborúba)(Mózes 5. könyve 21. fejezet 11. bekezdés – 25.fejezet végéig)
A hetiszakasz 74 parancsot tartalmaz (27 tedd, 47 ne tedd) az élet számtalan területén előforduló helyzettel kapcsolatban. A katonák magatartásával kezdődik, de a hitelezéstől a munkabérek kifizetésének módjáig, az idegenekkel való kapcsolaton át, sokféle, ma is elfogadható erkölcsi irányelvet rögzít. Amit viszont kiválasztottam, az éppen olyan, amivel egyetérteni nem lehet, ha szó szerint vesszük:
“18. Ha valakinek pártütő és makacs fia van, a ki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik:
19. Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába,
20. És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges:
21. Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon.”
Elképzelhető, hogy valaki a saját gyerekét megöleti azért, mert engedetlen? Aligha. Nem maradt fenn példa arra, hogy valaha ilyen eset előfordult volna. Az lehetséges, hogy az engedetlen, rossz kölökből gazember felnőtt lett és bitófán végezte, de, hogy jön ide az a parancs, hogy a szülőknek kell megragadniuk és közösség elé cipelniük?
Az alapgondolattal, miszerint, ha a rossz nevelés eredményeként a közösség egy parazitát és nem egy értékes tagot nyer, az a szülők felelőssége is – egyet lehet érteni. Abban is van valami, hogy egy idő után a szülők, valószínűleg tehetetlenek a felcseperedett engedetlennel, tehát jobb erre már egészen kis korban odafigyelni.
Emlékszem a magam páni félelmére, hogy miként birkózom meg az anyasággal, különösen azután, hogy volt aki “figyelmeztetett”, hogy egy feminista, munkáját hivatásként űző nő nem is lehet jó anya. Szerencsémre, apám, a könyvek embere, kezembe adta Pikler Emmi , abban az évben megjelent Mit tud már a baba? címmű munkáját arról, hogy miként neveljük gyerekünket nulla napos korától. Ez maga a megváltás volt számomra, olyan fejezeteivel, amelyekre a mai napig emlékszem, például: “a szülő is ember”- lényege pedig az, hogy a saját életünk nem szűnik meg attól, hogy gyerekeink vannak. A család nem a gyerek körül forog, hanem a gyerek a család része. Biztonságot és szeretetet kell kapjon, de szülői határozottságot is, amely révén megtanulja a játékteret és a korlátokat nem kevésbé.
Túl fiatal voltam, önbizalomhiánnyal küzdő és vakon szerelmes egy férfibe, aki se akkor se később nem tudott társam lenni az életben. Pikler Emmi állt mellettem a tiszta logikával és évtizedes tapasztalata alapán megfogalmazott tanácsaival. Apró gyerekeim mellett tettem szert magam is biztonságra, önbecsülésre.
Jó, hogy ma már kitolódik a gyermekvállalás – a nők 30 felett sokkal nyugodtabban nézhetnek a családi, közös vállakozás elé, az apák is jobban megértik, hogy a gyereknevelés, az első naptól az ő feladatuk is. A lányom nagyszerű anya, a fiam remek apa lett, és mindketten hasznos tagjai a társadalomnak.
Eva M. Amichay
