A világ jelenleg biztonságosabb, mint tíz évvel ezelőtt, mivel „nyerésre állunk az ideák küzdelmében”, és van remény arra, hogy a nyitott gondolkodásmód győzedelmeskedik a „zárt elmék” felett – mondta szombaton Tony Blair, aki szerint ugyanakkor nem lehet kizárni az erő alkalmazását Irán ellen.
A volt brit miniszterelnök, aki a 2001. szeptember 11-ei merényletsorozat idején a Munkáspárt vezette akkori brit kormány élén állt, a BBC rádiónak és a televíziónak is adott interjút a tizedik évforduló alkalmából.
A rádióinterjúban – arra a riporteri felvetésre, hogy az iraki invázió és Szaddám Huszein volt iraki elnök eltávolítása Irán befolyását növelte a térségben – Blair úgy fogalmazott: az iráni rezsim befolyásának terjedésére „nem lehetett Szaddám Huszein (hatalomban tartása) a válasz … ugyanúgy, ahogy az afganisztáni szovjet jelenlétre sem a tálibok jelentették a választ”.
Blair szerint azonban szükség esetén fel kell készülni „erő alkalmazására” annak megakadályozása végett, hogy Irán katonai célú nukleáris kapacitást fejlesszen ki.
Arra a kérdésre, hogy pontosan milyen erő alkalmazására gondol, a volt brit kormányfő először kitérően csak annyit mondott, hogy ez „nyitott kérdés”. Amikor azonban a riporter azt kérdezte tőle, hogy elképzelhetőnek tartja-e a katonai inváziót Irán ellen, Blair kijelentette: közvetlen invázióra nem gondol, ám szerinte a katonai erő alkalmazását nem lehet kizárni abban az esetben, ha Irán „a nemzetközi közösséggel szembeni kötelezettségeit megsértve” folytatja nukleáris fegyverek kifejlesztését.
A BBC televíziónak ugyancsak szombaton adott interjúban Blair kijelentette: a szélsőséggel szembeni küzdelem „nemzedéknyi időt” vesz igénybe, sok különböző dimenziója van, kiterjedését tekintve pedig globális. A munkáspárti politikus szerint a szélsőséggel szemben lehet „kemény és puha erőt” alkalmazni, a legjobb válasz azonban az, hogy „a mi ideáink jobbak”. Ebben az értelemben a jelenlegi küzdelem nagyon hasonlatos „a forradalmi kommunizmus” elleni harchoz. Blair szerint a forradalmi kommunizmus is végső soron azért „porladt el, mert az ő ideáiknál jobbakat állítottunk szembe velük”.
Blair a BBC tévének adott interjúban felfedte: az amerikai terrormerényletek után egy ízben nagyon közel járt ahhoz, hogy kiadja a parancsot egy utasszállító repülőgép lelövésére a brit légtérben, miután a gép nem válaszolt a repülésirányítók utasításaira.
A volt kormányfő nem árulta el, hogy ez pontosan mikor történt, és azt sem, hogy a repülőgép milyen nemzetiségű volt. Elmondta ugyanakkor, hogy a brit légierő harci gépei már készültségben várták a felszállási parancsot, és ő már személyesen a műveletet irányító katonai parancsnokkal állt kapcsolatban. A legnagyobb valószínűsége annak volt, hogy csak valamilyen műszaki hibáról van szó, de „mi van, ha nem?” – idézte fel Blair az akkori dilemmát.
Arra a riporteri kérdésre, hogy végső soron kiadta volna-e a parancsot a repülőgép lelövésére, a politikus úgy válaszolt: „nem tudom … mindenesetre az első olyan küszöbön, amely után meg kellett volna hoznom ezt a döntést, már túljutottunk, de nyilvánvaló okokból igyekeztem addig halogatni, ameddig csak lehetett”. Végül kiderült, hogy a repülőgép nem jelentett fenyegetést.